Kultúra

Menj föl egy pornóoldalra!

Réz András javasolja ezt. A pornó impotenciát és frigiditást okoz? Matiné a reklámszakival a szexről.

Csak a szex

Menj föl egy pornóoldalra! Természetesen csak akkor, ha már elmúltál 18. Ezt majd egy kattintással meg is kell erősítened. Ez azért fontos, mert így megóvhatjuk a 18 év alatti, hazugságra és kattintásra képtelen fiatalokat attól, hogy szembesülniük kelljen a hmmm… meglehetősen felkavaró tartalommal. Ha sikerült a belépés, ne bámuld azokat a végtelenül visszataszító képeket és videókat, hanem azonnal kattints az elérhető kategóriákra és címkékre (tag). Megvan?

Na, most láthatod, milyen keveset tudtál eddig a szexről.

A kategóriák és tagek többségéről azt sem fogod tudni, eszik-e vagy isszák. Így aztán gyorsan találnod kell a világhálón egy olyan oldalt, amely szómagyarázattal szolgál. Megvan? Ugye megdermedtél? Ezt azért nem gondoltad volna.

Egyetemi előadás a szexualitás kultúrtörténetéről. Az előadó, hogy kicsit oldja a feszengést, felteszi a kérdést: „A szexuális érintkezésnek hány formáját ismerik önök?” Az első sorban egy hallgató az égnek emelve a kezét felüvölt: „Harminchét!” Az előadó leinti. A hallgatók egyre felszabadultabban mondják a számokat: „hat”, „kilenc”, „tizenegy”. Az elöl ülő hallgató minden alkalommal beüvölti: „Harminchét!” Aztán az előadó megszólít egy pironkodó lányt. „Én csak egyről tudok – mondja a lány –, amikor a nő alul van, a férfi meg felül…” „Harmincnyolc!” – sikítja az elöl ülő hallgató.

Mi az a Matiné?

Vasárnap délelőttönként egy-egy regényből mutatunk részletet, jobbára kortárstól, remek szövegeket, történeteket. Ha tetszik, az oldal alján ott a kötet szerzője, címe, kiadója, irány a könyvesbolt vagy a könyvtár.

A Matiné eddigi termését itt találni.

A vicc régi. Egykor nevettek rajta. De ha útmutatásom szerint jártál el, megérted, hogy az a „harmincnyolc” csak vicces töredéke a lehetőségeknek. Egyébként most is csalódni fogsz, ugyanis nem túrom fel a világhálót statisztikákért, infografikákért, hogy szemléltessem, mennyire beborítja a pornó a netet. Eléggé. És sok oldal van. Érd be ennyivel! Éppen elég volt napokig keresgélnem a tudományosabbnál tudományosabb – vagy annak tűnő – ismeretek között, hogy kiderítsem, milyen hatással van ránk a pornó. Örömmel jelentem, hogy a keresés eredményes volt. A precíz válasz: tudja a fene. Gyorsan tegyük félre azokat a vélekedéseket, amelyek pozitív hatást feltételeznek, vagy cinikusan azt állítják: kinek így, kinek úgy. Nem szeretnék rossz példát mutatni. Maradjunk a példamutatóan negatív véleményeknél.

Vannak olyan vélemények, hogy a pornó serkenti a szexuális visszaéléseket, az erőszakos közösüléseket, gyermekeinknek nem múló lelki sérüléseket, szüleiknek impotenciát és frigiditást okoz.

Fotó:Getty Images/David McNew

(Bár a kérdés megfogalmazása aggályos, megnyugtatlak, nincs szó nemzeti konzultációról.) És ez minden bizonnyal így van, még ha a bűnüldözés számadatai csökkenő tendenciát mutatnak is. Ehhez még azt is hozzá kell tennünk, hogy egyre többen elég bátrak ahhoz, hogy az erőszakot, a szexuális visszaélést ne tekintsék a családi élet, a partizás vagy az úszóedzés üzemszerű működéséhez tartozó erénynek. Hogy mi lesz a gyerekekkel, a fiatalokkal, tényleg súlyos kérdés. Készült temérdek felmérés, vizsgálat. Képzeld, még az is kiderült, hogy a tizenévesek egy része – 18 év alatt! – rendszeresen látogat pornó oldalakat. De amikor a lelki és testi sérülésekről esik szó, nem könnyű a visszaélések és a pornófogyasztás között közvetlen összefüggést találni. Az már világosabban látható, hogy a sérülések okozói olyan szar alakok, akik nem a szex által elérhető érzéki mámorra vágynak, hanem arra, hogy a hatalmukat gyakorolják. Lehetőleg olyanokon, akik gyengébbek, védekezésre képtelenek, megfélemlítettek stb.

„Mert megtehetem, baszd meg!”

És arról sem vagyok meggyőződve, hogy az online visszaélések a pornográfia egyenes következményei lennének. A szextrófeák megosztása, a bosszúpornó, a szexuális megszégyenítés alapvetően nem a szex megjelenési formája, sokkal inkább a szex felhasználása egyéb indokból – testi örömszerzési vágy nélkül. Talán ezért beszélünk egyre többet az online létezés veszélyeiről. És arról, hogyan élhetnénk életünk még nagyobb részét online.

Nem mintha az offline, a hagyományos sajtó veszélytelen terep lenne, csak kevesebben olvassák. Pár hónapja egy rangos irodalmi folyóirat közölt egy írást a… Nem is tudom, miről, mert volt abban szó szexről és társadalmi nemről, pornóról, ami nem is egészen az, a vérszomjas – és minden bizonnyal leszbikus – feministákról, biológiáról, genetikáról, ismeretelméletről. Leginkább arról, hogy a szerző tökös csávó. És fölöttébb tájékozott, hiszen hallott már az Európa Tanács egyezményéről a nők elleni és a családon belüli erőszakkal szemben. Ez az a bizonyos Isztambuli Egyezmény. A szerző utal is rá.

Pontosabban arra a részére, ahol arról van szó röviden: ha valaki meg akar dugni, de te azt mondod, nem szeretnéd, akkor ne dugjanak meg.

Fotó: Getty Images/David McNew

A szerző ezen ironizál egy kicsit: kevesli a szóbeli tiltakozást. Védekezést, talán ellentámadást várna.

Nem röhögtem. „Egyáltalán nem vicces”, mondaná a kislányom kislánya, ha már tudna olvasni, és ilyen ökörségeket olvasna. Elképzeltem egy másik helyzetet, amikor tetszőleges helyen felszólít valaki arra, hogy adjam át neki a pénztárcámat. Igen sok lehetőség van, most csak az alapeseteket mutatom:

1. VÁLTOZAT – Kérem, nyújtsa át nekem a pénztárcáját! – Nem szeretném. – Akkor viszontlátásra!

2. VÁLTOZAT – Kérem, nyújtsa át nekem a pénztárcáját! – Nem szeretném. – Ez esetben péppé verem az orcáját, bakanccsal illetem kegyed heregolyóit. – Meggondoltam magam. Tessék, itt a pénztárcám. – Köszönöm, viszontlátásra!

3. VÁLTOZAT – Kérem, nyújtsa át nekem a pénztárcáját! – Nem szeretném. És innentől már nem emlékszem semmire, viszont a pénztárcámat sem találom.

4. VÁLTOZAT „Az áldozatnál személyes okmányt, pénzt nem találtunk.”

A hiányzó változatokat úgy állíthatod elő, ha a megfelelő helyre beirkálod a tárcáért folyamodó testi jellemzőit, a kést, a lőfegyvert, az italt, a partidrogot stb.

A végén pedig a „pénztárca” helyére írd be megfelelő nemi szervedet, testnyílásodat és annak prognosztizálható állapotát.

Még mindig olyan nehéz megérteni, hogy kizárólag az 1. változat nem jár súlyos következményekkel?

 

Ha akarod, ha nem

Az impotencia és a frigiditás tényleg súlyos csapás. Különösen, ha szexelni akarsz. Illetve az is probléma, ha nem akarsz. Pedig akarnod kellene. De kétlem, hogy a pornófogyasztáson keresztül mindezt maradéktalanul megértenénk. Mert az, hogy ki kivel, mikor és hogyan szeretne szexelni, elég nehezen meghatározható.

Kezdjük valami egyszerűvel! Bármilyen csábító is lenne egy bulvárújságírónak, hogy feltegye egy katolikus papnak a kérdést: „A szexuális érintkezés hány formáját  ismeri?”, nem érdemes fáradoznia.

Fotó: Thinkstock

A római katolicizmus nem változik olyan sebességgel, mint a H&M vagy a Zara árukészlete, szóval a papi cölibátus még érvényben van. Persze változhat is, ugyanis ez nem dogma, hanem hagyomány. A kiugrott, kiközösített vagy eltiltott katolikus pap meg nem pap. Szóval, ha szexelni akarsz, válassz más pályát. (Engedelmeddel a gyerekmolesztálást sem a szexuális érintkezés formájának tekintem, hanem semmiféle morális mércével nem tolerálható véteknek. Ugye még emlékszel, hogy 2016-ban a legjobb filmet illető Oscar-díjat a Spotlight – Egy nyomozás részletei című film nyerte?)

Vagy itt vannak azok, akik önként mondanak le az e világi élvezetekről, hatalmi ambíciókról, anyagi javakról. Mondjuk a guruk. Kétségtelen, hogy vannak közöttük olyanok is, akik ezt nem tekintik túl erős fogadalomnak, és serényen munkálkodnak azon, hogy kicsiny menedéküknek legyen mit aprítania a tejbe. (Tudod, a tej megengedett, csak az állat nem, amelyből származik.)

Esetleg mellékesen prütykölnek, mint a baknyulak, és finom lelki eszközökkel gondoskodnak róla, hogy a közösség ezt helyénvalónak tekintse.

Őket ugyanis nem felügyeli a Szentszék, az ÁNTSZ és a NÉBIH. Viszont, ha valaki fogadalmat tett, hogy tartózkodik a testi örömöktől, és ehhez tartja is magát, ne kérd számon rajta a szexet.

És most következnek a bonyolultabb esetek. Mert bármilyen meglepő, a szex bonyolultan és változatosan szabályozott tevékenység. Még a saját kultúrádban is. Pláne, ha kilépsz a szexkomfortzónádból. Van, amit világi vagy egyházi törvény szabályoz. Az egyik alapkérdés az életkor. Az „age of consent ” angol kifejezéssel egyre gyakrabban találkozhatsz. Ez arra vonatkozik, hogy egyáltalán hány éves kortól egyezhetsz bele a szexbe. Ez a nyugati kultúrákban a 13–18 éves sávban változó. Ha kilépsz ebből a zónából, találsz olyan kultúrát, amely tiltja a házasságon kívüli szexet. Igaz, nem szabja meg a házasságkötés alsó korhatárát.

Jogszabályok rendelkeznek az 50%-os szexről, amikor is az egyik fél szexel, a másik meg dolgozik.

Ez a prostitúció. Vannak kitételek a partnerek nemét, családi állapotát illetően. És akkor még nem esett szó a hagyományról, a szokásokról, a közösség morális megítéléséről. Nem hoztuk szóba a különleges korlátozó-kényszerítő körülményeket.

Fotó: Thinkstock

A 70-es évek elején a velejéig romlott Nyugat-Európában sok helyen nyíltan vetítettek szexfilmeket. (Ezeket nem tekintjük ma már pornónak, de ott volt bennük a vágykeltés lehetősége.) Párizsban, Amszterdamban például nem szemérmeskedtek.

Aztán a szexuális forradalom konszolidálódott, és felbukkantak a sokkal tapintatosabb fülkés vetítőhelyek. Ezeket lelkesen látogatták a vendégmunkások.

Nem rohangálhattak haza hetenként Algériába, Marokkóba az asszonyhoz. Ha lett volna fapados, akkor is inkább a családnak tették volna félre a pénzüket. Azt kérdezed, mi a helyzet a külföldön szolgáló katonákkal, tengeri fúrótornyokon dolgozókkal, űrhajósokkal, elítéltekkel, tengerészekkel, antarktiszi kutatókkal? Én is ezt kérdezem. Aztán az sem mindegy, mennyire tabu a szex, milyen sűrűn állnak a különféle tilalomfák, hogyan ítélik meg a kihágásokat. Megkövezés vagy összekacsintás? Nem mindegy. És mi a helyzet a kisebb közösségekkel? Eltűri-e egy kis közösség ugyanazt, amit a világváros? Mi a véleménye erről az amish közösségnek vagy a mormonoknak?

És akkor jön a legnehezebb. Mire ez a kötet megjelenik, hét és fél milliárd fölött lesz a Föld népessége. („Már két milliárd ember kötöz itt, hogy belőlem hű állatuk legyen. De világuktól délre költözik a szép jóság s a szelíd érzelem” – írta József Attila nyolc évtizede.) Minden hasonlóságunk ellenére, mindannyian személyes, másra át nem hárítható döntéseket hozunk tudásunk, tapasztalataink, hangulatunk alapján. Arról is, hogy kivel, mikor és hogyan. Bonyolult. Legalább annyira, mint az öltözködés, a gasztronómia, a munkavállalás, az otthonod megteremtése, a gyermeknevelés, a szőlőtermelés, a tisztálkodás… Talán nem is kellene tovább bonyolítani.

Hogy jönnek ahhoz ezek az LGBTTTQQIAA + PAGBGP és még ki tudja, milyen identitású egyedek és csoportok, hogy tovább nehezítsék az eligazodást az érzékek, az érzelmek és az értelem eme labirintusában? Sehogy.

Mert ők nem a szexről, hanem a genderről, a társadalmi nemről, az identitásról beszélnek. Egyáltalán nem arról, hogy kivel, mikor és hogyan szexelnek. Vagy – majd fejtsd meg ezt a hosszú betűrövidítést, és kiderül – nem szexelnek. Amikor – néha nagyon provokatívan – megnyilvánulnak, nem a testnyílások és -nedvek használatát kívánják szabályozni. Épp ellenkezőleg. Úgy érzem, sokkal inkább egy olyan világ ellen tiltakoznak, amely megkülönbözteti őket. Amúgy meg csak addig tudnak megbotránkoztatni, amíg hajlandó vagy erre. Tisztelettel folyamodnék, hogy a népi kézműves köcsögkészítőket és a szivárványt ne méltóztassanak betiltani.

Hogy jár-e nekik megkülönböztetett bánásmód, védelem? Nem hiszem. Csak annyi, mint mindenki másnak. Nem több. Nem kevesebb. Ha együtt dolgozol, tanulsz velük, ha együtt próbáltok megoldani fontos ügyeket, ha bebújsz az általuk kreált ruhába, eszed a főztjüket, olvasod a regényeiket, hallgatod a zenéjüket, nézed a fotográfiáikat, szereted őket a színpadon, ettől a te identitásod nem szenved csorbát.

Más a helyzet, ha közben csak az jár az eszedben, hogy mit csinálnak vagy nem csinálnak a micsodájukkal.

Viszont ha ennyire érdekel, és csak ez érdekel belőlük, miért nem próbálod ki?

Réz András: Már egyáltalán nem szorongok, de be vagyok…

Libri, 2016

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik