Hogy csökkenjen a szerhasználók száma Magyarországon, ahhoz nem csupán alternatívákra, jövőképre, megfelelő családi és generációs mintákra van szükség, de teljes szemléletváltásra – szögezte le Zacher Gábor a Momentán Társulattal együttműködésben szervezett Függő játszma című drogprevenciós programon, ahol pedagógusok és diákok kaptak ismereteket és szemszögeket a szerhasználatról – mindezt a Momentántól megszokott élmény-alapon.
A szemléletváltás kulcsa, hogy ne a kábítószert akarjuk megelőzni, hanem az oda vezető utat. Zacher Gábor szerint ez nem prevenció, hanem nevelés: meg kell tanulni együtt élni a drogokkal – mert megszüntetni a jelenséget, főleg ma, a dizájnerdrogok korában nagy eséllyel úgysem tudjuk. Zacher szerint a legfontosabb, hogy a gyerek olyan mintákat, példaképeket és értékrendet kapjon, hogy abból megtanuljon és merjen is nemet mondani. Mindez azonban onnan indul, hogy a szülő és a gyerek közötti óriási generációs szakadékot sikerüljön áthidalni. Ködösen hangzik, de ez nem jelent mást, mint azt, hogy ne csak kinyilatkoztatás-jelleggel beszéljünk a gyerekhez, hanem beszélgessünk vele.
Szoktam kérdezni a szülőket, hogy vajon ismerik-e a gyereküket. Nem úgy, hogy tudják-e a TAJ-számát, meg hogy milyenek a jegyei, hanem például tudják-e, milyen zenét hallgat a gyerek? “Hát, borzasztót!” – ennyi. Pedig abból, hogy mit hallgat, sok minden kiderül a gyerekről. Vagy például nem mindegy, hogy amikor megy a meccs, és az apa ül a tévé előtt, mindkét kezében egy-egy másodlagos nemi szerv: távirányító, sörösüveg, és a gyerek valamit mutatni akar, amit a neten talált, hogy az apja olyankor képes-e rá figyelni. Mert ez a lehetőség nem jön vissza, és egy idő után mással fogja megbeszélni, amit akart.
– világít rá a lényegre Zacher.
Mint mondja, főleg az olyan témákról fontos lenne elkezdeni beszélni, mint a drog, amit “az egyik oldal tabuként, a másik pedig fétistárgyként kezel”. Pedig a zene kapcsán például el lehet kezdeni beszélgetni azokról a “betépett álmodozókról”, akikről a gyerekek az iskolában is tanulnak, Kerouac, Rimbaud, és társaik ugyanis olyan dolgot alkottak, ami előrevitte a világot, és a gyerek erre felfigyel. Viszont fontos elmondani azt is, hogy ugyan valóban sok híres művész kábítószereket használt az alkotáshoz, ez azért nem jelenti azt, hogy minden drogos automatikusan őstehetségű művész lesz.
A gyereknek tudnia kell, hogy annak az esélye, hogy te leszel a következő Baudelaire, körülbelül egy az egymillióhoz, ami azért nem túl jó esély.
Az elmúlt három évben kétszázötven új pszichoaktív szer jelent meg a piacon, az új készítmények kilencven százaléka Kínából érkezik a világ különböző pontjaira. A felmérések azt mutatják, itthon minden harmadik 15-16 év közötti fogyasztott már valamilyen legális vagy illegális drogot, legalább háromszázötvenezer hétvégi drogfogyasztó van és körülbelül húszezer kábítószerfüggő, ennek a számnak a fele marihuána-függőket jelent. Egy hétvége alatt körülbelül százan kerülnek kórházba szerhasználat miatt, és bár a nemzetközi átlag ennél sokkal rosszabb, a számok mégis megoldást sürgetnek.
Ebben segíthet az a rengeteg nagyon is valóságos élethelyzet, amit a Momentán improvizációi révén a pedagógusok átgondolhattak.
A drogfogyasztás, a prevenció olyan kérdéskör, ahol fontos meglátni és megérteni egymás motivációit, nehézségeit, gátjait, és persze tudni kell ki is beszélni ezeket. Hisszük, hogy az elakadás ebben a kérdésben a kommunikáció nemlétéből és hiányosságaiból is fakad, a klasszikus tabukból. Mi az improvizáció eszköztárát segítségül hívva ezeket a helyzeteket szeretnénk bemutatni, feloldani és lehetőség szerint megoldási kulcsokat is adni a résztvevők számára szakemberek, szakértők bevonásával
– tette hozzá a Momentántól Kiskovács Attila, a Függő játszma projekt vezetője.
Az improvizációkban bemutatott élethelyzetekhez aztán Zacher Gábor adott jó néhány megoldási javaslatot is. Kiemelte, hogy pedagógusként is, szülőként is fontos, hogy a kérdés emberi oldala is megmutatkozzon, a klasszikus “én is voltam gyerek”-hozzáállás, ami lényegesen közelebb hozza a két generációt, mint bármilyen frontális okoskodás.
Elszívott a gyerek egy füves cigit? Ha már így van, akkor kérdezzük meg azt a gyereket, hogy milyen érzést adott? Meg tudja-e valósítani magát ezek nélkül? Vagy mi az, ami úgy hiányzik az életéből, amit csak így talál meg, hogyha drogozik? Rengeteg dolog lehet a szerhasználat mögött, hiányzó apai, anyai minta, és főleg a figyelem hiánya. A drogok kapcsán az a baj, hogy mindenről beszélünk, csak épp a dolgok gyökeréről nem, amiről a legfontosabb volna. Nem gondolná az ember, hogy ezek a dolgok ennyire fontosak? Persze, aztán előadáson elmondom az előbbi meccsnézős történetet, és a gyerek úgy bólogat! Ez nagyon gáz.
Mint mondja, nem kell mindig Arany János szavaival fogalmazni, nyugodtan bele lehet kérdezni a sűrűjébe: “A balhésabb társaságban vannak a menőbb pasik, igen? Attól menő, hogy drogozik? És mit remélsz, betép, beszorít a sarokba és megdug?” – ne féljünk kimondani azt, hogy igen, a tinikben ez is munkál, mert enélkül nem lesz előrelépés. “Az a legnagyobb baj ma a kábítószerekkel, hogy tizenöt évvel ezelőtt, ha megkínáltak egy füves cigivel, lehetett tudni, hogy THC van benne, de ma a bizonytalanság van benne” – fűzte hozzá Zacher.
A Függő játszma programban elsőként százharminc pedagógus, iskolai nevelő, iskolapszichológus, illetve ugyanennyi budapesti diák vett részt, itt a Momentán improvizációja mellett a Baptista Szeretetszolgálat, a Metamorfózis Egyesület és a Kompánia Alapítvány is tartott egy-egy workshopot. A Társulat performansza Kapolcson, a Művészetek Völgyében is látható lesz a Momentán Udvar programjai között – mindez az EMMI támogatásával. A kezdeményező Momentán Társulat azonban reméli, hogy a program sikeres lesz, így az ősz folyamán további előadásokat tudnak még megszervezni mind iskolai pedagógusok, mind az érintett korosztály számára.
