A Gawker, a Buzzfeed, a Vice, a Viralnova, a Shaderoom mind elmehet a francba, a kontentgyártás történelmét mostantól Magyarországról írják. Azt egy ideje mindenki érezte, hogy az internetes tartalomgyártás előtt két lehetőség van: a figyelmünk egyre rövidülő ideje miatt vagy eltűnik az ezzel párhuzamosan egyre rövidülő kontent, vagy sem. (Lol.)
Hár akkor most el is dőlt a dolog: eltűnik a kontent. A jövő a címeké és a teljesen üres szövegtörzseké. Kattintsd meg, aztán tök mindegy, van-e benne tartalom, mert úgysem olvasod el, sőt, OSSZÁTOK.
Azért a címek egyre erősebbek. Ez az a blog, ahol Magyarország összes híressége meghalt már. (A halál a kattintás születése.) RIP Gesztesi Péter, nyugodjon békében Vili bácsi, viszlát színész Csányi Sándor.
A Nemkacsa-blog, végre elárultam a tartalomgyár nevét, annyira progresszíven szolgáltat tartalmat, hogy konkrétan igaznak sem kell lennie. Nyugodjon békében a Vili bácsi, de tök jó, hogy még él, mert így többször megírhatjuk, hogy meghalt.
Jonah Peretti Buzzfeed-főnök életében nem látott még olyan pontos mérőprogramot, ami úgy rálátott volna a kattintgató néplélekre, mint a Nemkacsa. Ekkorát hazudott Gyurcsány Ferenc, miközben Lagzi Lajcsi a muszlim migránsok miatt a böriben karácsonyozik. Jó esetben Gyurcsánnyal együtt. A Nemkacsa nem önmagában progresszív, terjesztési modelljével is diktálja a trendeket. Én például a legnépszerűbb közösségi oldal Szerelem szeretet szép képek zene nevű közösségén keresztül jutottam el ide.
Nem csak a tartalomgyártás igazodik az átalakuló tartalomfogyasztási szokásokhoz, az írott sajtónyelv is a beszélthez. A szövegtörzs mellett a központozásnak sincs helye a jövő kontentjében. Nincs ma a világon annyira előremutató médiatermék, mint a Nemkacsa. Aki pedig az egészet azért olvasta végig, mert azt várta, hogy ebben a posztban majd lesz egy hiperhivatkozás, annak csalódnia kellett. A világ nem igazságos, a tartalom csak igazodik hozzá.
