Mitől igazán jó egy horrorfilm?
Leginkább attól, hogy a néző és a főszereplő sem tudja mi az, amivel szembe kel néznie. Az ilyen ellenségkép olyan, mint maga a sötétség, nem látunk bele, sejtelmünk sincs, mi vár ránk, titokzatos és félelmetes. S főleg azért, mert nem tudjuk felruházni jegyekkel, megfoghatatlan.
A Sicario – A bérgyilkos ugyan nem horror, hanem inkább akcióthriller, de ugyanezzel az ősrégi trükkel képes hatást kiváltani nézőjéből: ahogy mi, szinte a főhős Kate Macer (Emily Blunt), az FBI egy taktikai, túszmentő egységének vezetője sem tudja, mivel áll szemben, csak azt, hogy valami förtelmessel.
Egy idő után ráadásul már csak tétlen kísérője az eseményeknek (ez a tétlenség persze nem teljesen azonos a magyar filmekre jellemző passzív főszereplők kliséjével), de nem csak sodródik, hanem egyszerűen nem kap válaszokat kérdéseire (amik egyébként bennünk nézőkben is felmerülnek, és már-már idegesítő a tudatlanság), sejtelme sincs, mi miért történik körülötte. Ez a feszültség az elejétől a végéig meghatározza a film atmoszféráját, és talán egy drogkartelles film esetében nem leplezek le nagy spoilert, ha leírom, a válaszok sem lesznek különösen megnyugtatók.
Macert az elején kezdő, de kemény FBI-osként ismerjük meg, akit egy gyanús kormányzati megbízott Matt Graver (Josh Brolin) és csapata felkér, hogy vegyen részt egy ügyben, amivel sikerül döntő csapást mérni az egyik mexikói drogkartellre. Elvállalja, viszont hamar kiderül, nem az amerikai El Pasóban kell nyomozni, hanem egy mexikói túszejtésről lesz szó, Juárezből kell elhozni egy drogbárót. Az idő múlásával azonban egyre inkább felhúzza magát az efféle visszásságokon, s szépen lassan róla is lehull a lepel, egyáltalán nem az a tökös, erős nő, akinek mondja magát, hanem egy mély igazságérzettel rendelkező, tapintatos törvényszolga, míg körülötte mindenki játszmázik, hazudik, vagy egyszerűen csak titkol valamit.
Csalódást keltő lenne azonban, ha a film csupán ezzel a fejlődéstörténettel foglalkozna. Kitűnő, de kegyetlen kórképet kapunk arról, hogy drogmaffia elleni harc mennyire sziszifuszi, s amely nemcsak a kartellek oldaláról tartogat kegyetlenségeket, hanem a hatóságok irányából is. Ráadásul ezt a harcot három különböző szemszögből ismerhetjük meg, hiába áll egy oldalon Macer, Graver, valamint a rejtélyes Alejandro (Benicio del Toro), szemléletükön keresztül más és más narratívákat kapunk arról, milyen (vagy milyen lehetne) a politika, az igazságszolgáltatás és a bűnözés viszonyrendszere.
Ráadásul nemcsak a karakterek, a színészi játék remek, de a zene, a fényképezés és a vágás is segít abban, hogy még jobban elmerüljünk a mocsokban és megismerjük ezt a világot. A zeneszerző Jóhann Jóhannsson (aki többek közt Szász János Ópiumának muzsikáját is készítette) jóformán csak egy pumpáló, hol erősebben, hol gyengébben jelentkező zajzenét szerzett, ami folyamatosan segít az adrenalinszint megfelelő mértékének tartásában. Az eddig 12 Oscar-jelölést begyűjtő Roger Deakins képei szintén lenyűgözők, képes egy fahrttal bemutatni, milyen ambivalens az egymás mellett élő civilek és bűnözők élete, a Steve McQueen filmjeit is vágó Joe Walker pedig mindenféle akciófilmes manír nélkül helyezi egymás mellé az egyébként akciófilmekbe illő jelenetek képeit, maximumra járatva a feszültségkeltést.
A Sicario hatalmas tablót mutat, s úgy tud újat közölni, hogy közben semmi eredetit nem mond a drogkartellek és a hatóságok kapcsolatáról. Ami hiányzott a hasonló tematikát feldolgozó filmekből, hogy rámutat, az erőszak, a bűn igazából ezerarcú, s attól, hogy egy drogbárót megölünk, még sok minden nem változik. A brutalitás eredője végső soron az ember, akit pedig kicsinyes indíttatások hajtanak.
Denis Villeneuve már a Felperzselt föld (Incendies), az Enemy, de főleg a Fogságban (Prisoners) után megmutatta, ő lesz az új Michael Mann vagy David Fincher, a Sicario pedig ráerősít erre. (Ráadásul az utóbbival való párhuzamokat erősítheti, hogy egy klasszikus sci-fi folytatását forgatja le jövőre. Mostani operatőrével, Roger Deakins-szel 2016-ban készíti a Szárnyas fejvadász 2-t.)
Sicario – A bérgyilkos (Sicario). Színes, magyarul beszélő, amerikai akcióthriller, 121 perc, 2015. Értékelés: 8/10
