Hand of God (Premier: 09. 04. – Csatorna: Amazon)
Idei legkorábbi indulónk a Hand of God, amely első blikkre rendkívül ígéretes bosszúdrámának tűnik. Egy bíró úgy dönt, hogy határozottan nem a törvény erejével fog lesújtani azokra, akik miatt a fia öngyilkosságot kísérelt meg és kómába került. Szerencséjére úgy tűnik, hogy mindezt odafent megbocsátják, mivel a fejében a fia hangján Isten beszél hozzá. A másik opció jóval szerencsétlenebb, ám jóval valószínűbb is: az őrület. A főszerepben Ron Perlmant láthatjuk majd, aki a Hellboy III-ért folytatott twitterkampánya szünetében leszerződött egy szerepre, amiben előreláthatóan nem kell órákon át sminkelni.
The Bastard Executioner (09. 15. – FX)
Amennyire ügyetlenül rossz a sorozat címe (A fattyú hóhér? Komolyan?), aminél a magyar fordítás során még rosszabb is lehet, annyira érdekes a koncepciója. A Sons of Anarchy készítője, Kurt Sutter fogta magát és írt egy középkorba helyezett kosztümös drámát. A főhős egy III. Edward szolgálatában álló katona, aki mentális problémák, gyanítom poszttraumatikus stressz szindróma miatt visszavonult, de kénytelen újra kardot rántani. Nem csupán remek hír, hogy hosszú idő után ismét érkezik egy jó történelmi dráma, de remek alkalom a méltatlanul felszínesen kezelt százéves háború bemutatására is. Amennyiben ez utóbbira sor kerül, tátott szájjal fogom nézni a balkézről született baltás (Szívesen, magyar fordítók!) kalandjait.
Blindspot (09. 21. – NBC)
Teljesen érthető, ha az embernek a könyökén jönnek ki a heti nyomozgatós sorozatok, az ilyen koncepció mindig észveszejtő sebességgel képes kifáradni. A Blindspot is hasonlónak néz ki, azzal a különbséggel, hogy a heti megoldandó kérdések mind egy nagy egész átívelő szál részét fogják képezni (legalábbis remélhetőleg). Már eleve érdekes koncepció az, hogy egy nőt találnak egy Times Square-en hagyott táskában, akit friss tetoválások borítanak tetőtől-talpig, de ráadásként még emlékezetkiesése is van, úgyhogy minden adott ahhoz, hogy lassan, apró darabkánként építkező, izgalmas sorozat legyen a végeredmény. Csak nehogy olyan érdektelenségbe torkolljon a végére, mint a hasonló Prison Break vagy a Flash Forward.
Heroes Reborn (09. 24. – NBC)
Az elején ígéretes, a végére nem kicsit borzalmas Hősök önkritikát gyakorolt és most rehabilitációt nyert. A Heroes Reborn öt évvel azután veszi fel a fonalat, ahol az írók elvarrták a szálakat. A texasi Odessában terrortámadás történt, amivel a különleges képességekkel élőket vádolják – akik emiatt kénytelenek az árnyékban menekülve tengetni életüket. Az alapszituáció annyira nem is érdekes (és érezhetően másolja az első X-Men filmet), mégis remek lehetőséget ad arra, hogy foglalkozzunk a társadalmon kívül állók helyzetével a mérleg mindkét oldalát bemutatva. Ingoványos talaj, amiben könnyű elsüllyedni néhány szabadságról szóló monológgal, de a Hősök már csak a keserédes nosztalgia miatt is megérdemel még egy esélyt.
Guardians of the Galaxy (09. 26. – Disney XD)
A Marvel mozis univerzuma szép lassan épülget a maga tempójában, így az eddigi egyik legjobb (ha nem a legjobb) darabja, A galaxis őrzői is meg fogja kapni a maga folytatását. Csakhogy az még soká lesz. Addig a főhősök átköltöznek az egyik Disney-csatornára, hogy rajzolt formában őrizzék tovább a galaxist. Noha nem szokásom rajzfilmes képregényadaptációk dicsérgetése, a Guardians of the Galaxy a neten fellelhető sci-fi világ, valamint érzékeny karakterépítés jó adag humorral nyakon öntve. Mindez gyerekkompatibilis formában.
Supergirl (10. 26. – CBS)
Kérdéses, hogy vajon az év legjobb pozitív csalódása vagy a legnagyobb borzalom lesz-e a Supergirl. A 12 évesen Földre küldött Kara, aki Superman unokatestvére, keresi a maga útját a munkában és az életben, majd úgy dönt, hogy itt az ideje, hogy National Citynek is legyen saját szuperhőse. Az biztos, hogy akár egy tinikomédiásra, akár romkomosra, hovatovább Szex és New Yorkosra vett szuperhősös sorozat kitöltene egy tátongó műfaji rést a képregényadaptációk végtelen tengerében, amit nem biztos, hogy ki kell tölteni. A dolog akár még kifejezetten cukin is elsülhet, azonban nagyon könnyen áteshet az egészségesen feminista komédiából a ló giccsesen-felszínesen csajos túloldalára.
Wicked City (10. 27. – ABC)
Ki gondolná, hogy a nyomozós antológiasorozatoknak is van piaca? Na, nem azért, mert rosszak lennének, hanem mert ha egy sorozat koncepciója az évadonként változó történet, helyszín és idő, akkor nagy az esély, hogy hatalmas mellényúlásokra kerül sor a nézői igények és a készítői szándék összefésülése során. Márpedig van piaca és vészesen telítődik. A True Detective és a Fargo mellé megérkezett a Wicked City, amely a ’80-as évekbe helyezi a cselekményt, ahol a rocktól, drogoktól és szextől fűtött Los Angeles csillogó-villogó világba beteszi a lábát egy sorozatgyilkos. A széria igyekszik a visszataszító valóságra helyezni a hangsúlyt, így nem kizárt, hogy a második évadával kisebbet (vagy nagyobbat – nézőpont érdése) bukott True Detective után átveszi a koronát.
Ash vs Evil Dead (10. 31. – Starz)
Ezúttal egy igazi hollywoodi horrorklasszikus kerül át a kis képernyőre, csakhogy nem remake, hanem folytatás formájában. Az Evil Dead-filmek főhőse, a félkarúvá lett Ash visszatér harminc évvel az első rész eseményei után, hogy ismételten felvegye a harcot a rátámadó gonosz halottakkal – törött sörösüveggel, a karcsonkjára rakott láncfűrésszel és lényegében minden kezébe akadó szúró, vágó vagy lövésre alkalmas eszközzel. Az egy dolog (noha nem kicsi), hogy ismét Bruce Campbell ölti magára Ash szerepét, de az eredeti alapanyag szellemi atyja, Sam Raimi is visszatért, hogy megírja és rendezze a nyitó epizódot. Ha pedig mindez nem lenne elég, a trailerből egy dolog egyértelműen kiderült: dőlni fog a humor, a gonosz halottak és a vér.
Flesh and Bone (11. 10. – Starz)
Nem hittem volna, hogy valaha is tűkön ülve fogok várni valamit, ami a táncról, azon belül is a balettről szól. Márpedig így történt a Fekete hattyú esetében, amely undorítóan giccses csöpögésével ki is ábrándított az egész témából. Csakhogy a Flesh and Bone a trailer olyan sorozatnak tűnik, amely rendkívül sötéten és realisztikusan mutatja be ennek a belterjes világnak a kicsinyességét. A történet főhőse, Claire a múltja elől menekülve áll be egy New York-i társulatba. A sorozat arra helyezi a hangsúlyt, hogyan kénytelenek egymáson áttaposni a táncosok azért, hogy karriert tudjanak építeni a hihetetlen fizikai és mentális megterheléssel járó szakmájukban. Ja, és az összes színész a valóságban is tényleg balettos.
Into the Badlands (11. 15. – AMC)
A kung fu-filmek zsánere szép lassan kiveszni látszik a világból. Az Into the Badlands nem kisebb dologra vállalkozik, mint a műfaj feltámasztására, ráadásul úgy, hogy a jövőben játszódik. A sorozat alapvetése szerint Amerikában nincsenek lőfegyverek, a régi Egyesült Államokat pedig hét hűbérúr osztotta fel egymás között. Ebben a világban utazgat egy harcművész, aki a kardokhoz és az pusztakezes harchoz is ért, valamint gyerek segítője és keresik a megvilágosodást (valamint úgy sejtem, hogy lenyomják a bitorló földesurakat). Az alapötlet önmagában is méltató hümmögésekre sarkallja az embert, amin még a látványosan kivitelezett harcok is dobhatnak egy nagyot.
