A viktoriánus Angliára emlékeztetik a hazai viszonyok Csányi Vilmost – derül ki a HVG csütörtöki számában megjelent írásból. Az interjú apropóját az író-etológus új regénye szolgáltatja, melynek sváb származású főhőse évekig szenved a főnöke iránt érzett gyűlölettől. Annak idején ugyanis az “igazgató fajtája”, a vörösök semmizték ki a családját.
Az ehhez hasonló kibeszéletlen traumák okozzák a magyar társadalom frusztráltságát is Csányi szerint. A kibeszélés hiányától rengeteget szenvedett már Magyarország. A rendszerváltás után például húsz évnek kellett eltelnie, mire kiderült, hogy a korábban elnyomottaknak milyen szimbolikus kívánságaik vannak. Ennek ékes bizonyítéka az utcaátnevezések körüli mizéria is – véli a kutató. Ha a közterületek átnevezése a 90-es évek elején megtörtént volna, nem tört volna felszínre olyan elemi erővel a sok elnyomott indulat, mint több évtizedes késés után. Pedig nem az elmúlt hatvan évet kell eltörölni. A történtek feldolgozására van szükség – mondja.
A hazai állapotok egyébként a viktoriánus Angliára emlékeztetik Csányi Vilmost. Ott 150 év kellett az átalakuláshoz, remélhetőleg Magyarországnak kevesebb is elég lesz – mondja. De a rendszerváltást vélhetően csak az 1990 után születettek gyerekei vagy unokái fogják befejezni. A tudomány világában ismert tény ugyanis, hogy a traumák generációkon át hatnak, amiből nagyon nehéz kitörni. Jó, ha az emberek 10-15 százalékának sikerül. Ezért is hibás az az elgondolás, hogy nincs beleszólásuk az ügyek menetébe azoknak, akik nem éltek a rendszerváltás előtt – fogalmaz Csányi Vilmos.
Mindenkinek sok baja van, és fontos ezeket minden oldalról megvilágítani, de aztán túl kell lépni rajtuk, mert a múltból nem lehet megélni – vallja az író.
További részletek a hetilapban.
