Kultúra

Fatima – a 13. napon [filmpremier]

Az egyik legnagyobb, legtitokzatosabb csoda, a fatimai történte szügyig járva a filmes hatáselemekben.

Fatima az egyik legfontosabb csoda a katolikus egyház történetében: nagy, látványos, rengeteg szemtanú által igazolt, ráadásul modern kori csoda volt, amelynek mindenek mellett üzenete is volt, melyek a fatimai titkokban öltöttek testet. Három portugál kisgyereknek jelent meg Szűz Mária 1917-ben Fatima faluja mellett, és megkérte őket, hogy minden hónap 13. napján jelenjenek meg ugyanott, ugyanabban az időben egy fél éven át. A jelenésekkor a gyerekeknek látomásaik voltak, és Szűz Mária üzent is a világnak – beszélt a második világháborúról, az első közelgő végéről, és Oroszország felajánlásának szükségességéről. Megmutatta a gyerekeknek a poklot, és azt is, ahogy egy nagy fakereszt tövében katonák megölik a pápát, miközben a világ háborús pusztításoktól szenved. Az utolsó nagy jelenést, a napcsodát több tízezer ember látta.

Ian és Dominic Higgins filmje egyfelől megpróbálja elmondani a történteket úgy, ahogy lehettek, a látomásokat ábrázolni, ahogy a gyerekek láthatták őket, kicsit felvázolni a környezetet, a falut, az embereket. Másfelől azonban el is távolítja a történteket, mégpedig azzal a hangsúlyos filmnyelvvel, amit használ. Dagályos, barokkos képeket látunk a lehető legkonvencionálisabb képi megoldásokkal, minden olyan, amilyennek ki kell néznie, a gesztusok, a jelenések  – itt semmi nyoma pl. a Mel Gibsontól a Passióban látható kreatívabb megoldásoknak. A sok számítógépes animációs effekttől a kép textúrája szinte grafikai, mintha expresszionista filmekből származna, fekete-fehér, csak ritkán és persze hangsúlyos pillanatokban lesz színessé. Ez a képi világ a barokkot idézi, de el is távolít – sokkal közelebb hozta volna az egészet a nézőhöz egy realisztikusabb képi világ. 

A kép mellett a karakterek, a színészi játék is elég típusszerű, a dialógusok szappanoperaiak, a történelmi utalások pedig csúsztatnak – a film szerint a spanyol polgárháború legfontosabb jellegzetessége a vallásellenesség volt, és nagyjából a Szovjetunió tehet a második világháborúról. 

A titkok értelmezésére csak utalások vannak sajnos, a film a gyerekek nehézségeivel, a társadalmi reakciókkal foglalkozik, illetve iskolás körítéssel elmeséli a történteket – akár egy mesét, a felszínes vallásosság és az ízléstelen filmipar eszköztárával.

Ajánljuk: a barokk rajongóinak

Nem ajánljuk: aki kicsit komolyabban veszi a spiritualitást.

The 13th Days – rendező: Ian Higgins, Dominic Higgins, forgatókönyvíró: Dominic Higgins, Ian Higgins, zeneszerző: Andrew Guthrie, operatőr: Dominic Higgins, Ian Higgins, producer: Natasha Howes, vágó: Dominic Higgins, Ian Higgins, szereplő: Filipa Fernandes (Lucia Dos Santos), Jane Lesley (Maria Dos Santos), Michael D’Cruze (Antonio Dos Santos), Tarek Merlin (Arturo Oliviera Santos), Derek Horsham (Tito Marto), Siiram Mohammed Ali (katona), Ian Attfield (riporter)

Hazai bemutató: 2012. május 17.

Forgalmazza az Etalon Film

Ajánlott videó

Olvasói sztorik