Pálfi György a hiányból próbál erényt kovácsolni. A hiány természetesen a pénzre vonatkozik, az erény pedig a pénztelenség okán kényszerűségből kitalált filmötleteinek újszerűségére. Pálfi a Hukkle és a Taxidermia című filmjeivel bizonyította elsősorban tehetségét, de a 2006-ban készült – fesztiváldíjak sorát elhozó – utóbbi óta a hazai filmipar pénztelensége, sőt teljes lebénultsága okán igazi játékfilmet nem volt módjában készíteni.
Ez Pálfit arra késztette, hogy kitalálja, hogy lehet pénz nélkül filmet csinálni. 2009-ben megrendezte a minimál költségvetéssel, és igazi forgatókönyv nélkül, amatőrszereplőkkel készült készült Nem vagyok a barátod című szkeccsfilmet. Tavaly ennél is továbbment, és kitalálta az operatőr nélküli, vágópulton rendezett filmet. Ebből lett a május 25-án a Cannes-i Filmfesztivál filmklasszikusokat bemutató szekciójában bemutatandó Final Cut – Hölgyeim és Uraim című filmje. Mindenképp jó lóra tett a 65. cannes-i fesztivál szervezőgárdája, mert így rögtön 450 filmklasszikusba kóstolhatnak bele a nézők, másfél óra alatt.
Pálfi ugyanis csaknem félezer filmtörténeti klasszikus képeiből, jeleneteiből vágta össze a filmet, amit ő maga „határterületen mozgó kísérleti filmként” aposztrofált korábban. A giga-montázs egy összefüggő szerelmi sztorit mesél el ismert filmek részleteit „összelegózva” a Casablancától a Hyppolit, a lakájon át az Avatarig. És így kerülhet egymás után a Bertolucci Az én XX. századom című filmjéből a fiatal Depardieu, amint Sharon Stone-t nézi, aki az Elemi ösztönben emlékezetes mozdulattal „villant”. A nő végül a Psycho sztárjára, Antony Perkinsre hat vérfagyasztóan.
A film úgy készült, hogy kiszemezgettek a filmekből olyan snitteket, amelyekben egy férfit vagy egy nőt vagy egy párt lehet látni. Ezután – mint az Origónak elmondta korábban – ezeket a snitteket elkezdték felcímkézni aszerint, a szereplők mit csinálnak rajta. (Például: férfi feláll, férfi fut, férfi megy, férfi rágyújt, férfi kinéz az ablakon, férfi belép az ajtón stb.) Pálfi írt egy “nagyon primitív forgatókönyvet” férfi és nő találkozásáról, majd elkezdték a történet pontjaihoz válogatni a megfelelő cselekvéselemeket (például, ha férfi és nő randevúzik egy étteremben, akkor a férfi eszik, nő eszik, férfi beszél, nő beszél elemeket illesztették össze) és párbeszédfoszlányokat. Amikor a jelenetek struktúrája felállt, akkor kezdték összevágni a filmet.
Azt vették észre, hogy ha megfelelően egymás után raknak tizenöt férfit tizenöt filmből, akkor azt a néző tényleg egynek fogadja el, és a snittek összeállnak egy új történetté: “Akkor már nem volt kérdés, hogy Jack Nicholson, Marlon Brando és Jávor Pál ugyanaz a férfi: a néző agya kipótolja a lyukakat”. Természetesen ugyanez igaz a nőre is. Az is kiderült, hogy a szereplők nemcsak összeállnak eggyé és elmesélnek egy történetet, de ennek a történetnek érzelmi hatása is van. “Ugyanúgy működik, mintha leforgattuk volna. Persze az kell hozzá, hogy a néző elfogadja a kísérletet”.
A Final Cut-ot a 43. Magyar Filmszemlén mutatták be, de azóta is csak néhány kiváltságos láthatta, mert arra nincs felkészülve a nemzetközi szerző jog, hogy mit kezdjen egy olyan filmmel, amit a klasszikus alkotások néhány másodperces jeleneti alapján épül föl. Jogi okokból így a film gyakorlatilag nem vetíthető, azaz a mozi egyelőre szinte láthatatlan.
Valószínűleg Cannes-ban még soha nem volt operatőr nélküli film, mint ahogy az is valószínű, hogy ilyen olcsó, 20 millió forintba kerülő film sem. A 2012-es Cannes Classics programjába egyébként 13 nagyfilm, két rövidfilm, egy minikoncert és négy dokumentumfilm került be. Ez a különleges összeállítás 2004 óta szerepel a fesztivál programjában, célja, hogy segítsen újra felfedezni régebbi filmeket, a múlt nagy alkotásait. Felújított állapotában gyönyörködhetnek a nézők idén A cápa, a Volt egyszer egy Amerika újjászületett kockáiban, valamint Hitchcock 1927-es, A szorító című filmjében. Sergio Leone 1984-es Volt egyszer egy Amerika című filmjét nemcsak restaurálták, hanem belekerült még 24 perc a rendezői változatból is. A bemutatón megjelennek majd a főszereplők, Robert de Niro, Elizabeth McGovern, Jennifer Connelly és a Leone család. Roman Polanski a Tess című, 1979-es klasszikusának felújítását maga vezette, a vetítésen ő maga, valamint a főszereplő, Nastassja Kinski is jelen lesz.
A Universal Pictures stúdió A cápát restaurálta és digitalizálta. Alfred Hitchcock korai, még néma filmje, A szorító különleges előadásban kerül a vászonra: kísérőzenét Stephen Horne élőben szolgáltat alá. Az alkotás a Rescue the Hitchcock 9 elnevezésű projekt keretében újult meg, a Brit Filmintézet ennek keretében kilenc Hitchcock-némafilmet ment meg az utókor számára.
A 65. fesztivál megünnepli az 50 éves Arábiai Lawrence-t is: a Sony-Columbia digitalizálta a Peter O’Toole burnusz alól kiragyogó kék szemével is hódító 1962-es, látványos mozit. És hogy a franciák se maradjanak ki: Agnes Varda Cleo 5-től 7-ig című alkotását szintén bemutatják a rendező jelenlétében.
A világ legrangosabb filmes seregszemléjét május 16. és 27. között rendezik meg Cannes-ban, a hivatalos versenyprogramban 22 alkotást mutatnak be.
