Az albán miniszterelnök, a szocialista párt vezetője, Edi Rama szeptember végén, New Yorkban, az ENSZ közgyűlése előtt jelentette be, hogy miniállamot létesítenének az albán fővárosban, Tiranában. A tervezett enklávé, amit egyesek máris „muszlim Vatikánnak” hívnak, a Bektási Rend Szuverén Állama nevet kapná. A bektásik az iszlám misztikusok, azaz a szúfi hagyományt követő dervisrendek közé tartoznak. Az iszlámon belül a síita, vagyis az Ali kalifát tisztelő-követő ágat képviselik. (A síiták kisebbségben vannak a szunnita többséghez képest a muszlim világban.) A Törökországból 1925-ben kitiltott bektási mozgalom ezután áttelepült Albániába, és 1929-ben elhatárolódott az iszlám más irányzataitól, így a Törökországban és Albániában egyaránt a lakosság többségét kitevő szunnitáktól is.
Amikor Edi Rama előtt ismertette a bektási szuverenitásra vonatkozó elképzeléseit, arról beszélt, hogy a Vatikánvárost, azaz a katolikus egyház római központját tekintik mintának. A Vatikánhoz hasonlatosan a jelenleg is Tiranában működő Bektási Világközpontot „a mérsékeltség, a tolerancia és a békés egymás mellett élés új centrumává” alakítanák át – írja a Deutsche Welle (DW). A német hírforrás szerint az új állam saját határokkal, útlevéllel és közigazgatással rendelkezne. A dervisrend vezetője, Edmond Brahimaj, akit követői Baba Mondinak hívnak, „különleges kezdeményezésnek” nevezte Rama javaslatát, ami a vallásos világ számára „a tolerancia és a béke kezdeményezése” jegyében lehet „egy új korszak hírnöke”.
Az új „szuverén állam” területe 11 hektár lenne Rama elképzelései szerint. Bár a központ annyiban hasonlatossá teszi a Vatikánhoz az albán fővárost, hogy egy vallási irányzat centruma, ám a bektásik vallási jelentősége nem mérhető a római katolikus egyház globális befolyásához, sőt
Gyenge az összehasonlítási lehetőség a Vatikánnal – mondja Besnik Sinani, a Tübingeni Egyetem muszlim teológiai központjának kutatója is. A DW-nek elmagyarázta: a történelmi valóságnak nem felel meg az a párhuzam, amit Rama vél felfedezni Olaszország és a Szentszék 1929-es lateráni egyezménye, illetve a bektási szuverenitás között. (1929-ben Mussolini, az olasz király nevében eljáró fasiszta diktátor és a XII. Pius pápát képviselő bíboros, Pietro Gasparri kötött kompromisszumot. Itália elismerte a Vatikán szuverenitását és a szabad pápaválasztást, de Róma lett az olasz főváros.)
Amikor Rama bejelentette a Bektási Rend Szuverén Államának létrehozását, a szintén albán Teréz anya mondását idézte: „Nem mindegyikünk tehet meg nagyjelentőségű dolgokat, de hatalmas szeretettel bármelyikünk véghez vihet kisebbeket”. A béke Nobel-díjas Teréz anya római katolikus volt, mégsem véletlenül idézte őt Rama. Albániában ugyanis vannak tradíciók, amelyek a felekezeteken „túlnyúlnak”, és a nemzeti összetartozást fejezik ki. Így például az országban megünneplik a perzsa újévet, a Noruzt. A dervisrendek közül a bektásik is így tesznek. S amikor 1991-ben újra megnyithatta a kapuit a Bektási Világközpont Tiranában, a rendezvényt a Noruz ünnepére időzítették. Az ünnepségen Teréz anya is részt vett, katolikus létére. Mindez összefügg azzal, hogy sokan a bektásizmust az „albán vallásnak” tekintik.
A kommunisták betiltották őket, a szocialisták most államot adnának nekik
Hogy miért kellett 1991-ben újranyitni a bektási világközpontot? Bár a centrum 1929 óta működött Tiranában, Enver Hodzsa kommunista vezér idején, 1967-ben feloszlatták az összes egyházat és a szúfi dervisrendeket, így a bektási mozgalmat is. Albánia ekkor a világ egyetlen országa volt, ahol hivatalosan nem léteztek vallások, és „ateista állam” lett, amit az 1976-os alkotmány is megerősített.
Ha ehhez hozzátesszük, hogy a kommunista párt utódja a jelenleg kormányzó szocialista párt, akkor még döbbenetesebb Edi Rama bejelentése egy vallási alapú miniállam létesítéséről. Nem véletlen, hogy többen felvetik: a kormányfő csak egy PR-fogással élhetett, amikor bejelentette a bektásik szuverenitását. Kicsit talán válaszul arra is, hogy Recep Tayyip Erdogan török elnök nemrégiben egy 8000 fős befogadóképességű mecsetet avatott Tiranában.
Ezt a gondolatot erősíti a Jerusalem Post egyik megjegyzése is: az izraeli lap szerint – a rend 1925-ös kitiltása ellenére – máig sok bektási él Törökországban. Így már érthetőbb, hogy ha az iszlamista irányzatokhoz közel álló Erdogan szunnita mecsetet avat az albán fővárosban, akkor a szocialista albán kormányfő államot alapít a Törökországból 99 éve elüldözött, de ott még mindig potenciális hívekkel rendelkező muszlim irányzatnak.
Rama időközben nyilatkozatban is megerősítette a terveit, és 2024 végére jogszabálymódosítási javaslatokat ígért, illetve hogy a szuverenitást további lépésekkel készítik majd elő. A dervisrend mindenesetre már az eddigi bejelentést is lelkesen üdvözölte. Bíznak benne, hogy „Vatikán-szerű szuverenitást” fognak elnyerni, ami lehetővé teszi a vallási és közigazgatási „autonóm kormányzást.”
Egyelőre nem egyeztethető össze az albán alkotmánnyal a bektási rend „szuverenitása”
Ugyanakkor Rama miniszterelnök ötletét mások erős szkepticizmussal fogadják. Besnik Sinani szerint a kormányfő bejelentése példátlan esete a modern „vallási mérnökösködésnek”. Albert Rakipi, az albán Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének a vezetője is azt hangsúlyozza a DW-nek, hogy egy új állam megalapítása nem a kormány hatásköre. Erről a parlamentnek kell döntenie. Ráadásul itt nem „klasszikus államról” lenne szó, hisz a Bektási Rend Szuverén Államának nem lenne pontosan meghatározott lakossága és felségterülete, nem működne ott katonaság, rendőrség vagy bíróság.
A „külső szuverenitásról”, a nemzetközi elismertségről pedig még nem is beszéltünk – folytatta Rakipi. Bizonytalan, ki ismer majd el egy ilyen miniállamot. Az új állam az albán alkotmánnyal sem egyeztethető össze, ennek módosításához pedig kétharmados többség kéne a parlamentben. A felvetésre Baba Mondi, a dervisrend vezetője is reagált. Szerinte az albán államnak törvényben kell szabályoznia a bektási szuverenitást. Ha ez megtörtént, akkor folyamodnak a nemzetközi közösséghez az elismerésért.
Kik azok a bektásik?
A muszlim világon belül sokszor eretnekeknek tekintett bektásik ezredéves hagyományokat, a buddhizmust (lélekvándorlás, nirvánára törekvés), a perzsa költészetet és hitvilágot, a görög filozófia platóni – később arisztotelészi – szemléletét, továbbá a kereszténység és az iszlám tanait keverő mozgalmáról Germanus Gyula írt tanulmányt 1928-ban. Magyarországon is jártak egykor bektási szerzetesek: Gül Baba is ilyen misztikus hagyományt követő dervis volt, akinek a türbéjét a 2018-as felújítás után Orbán Viktor és Erdogan török elnök együtt avatta fel.
A bektásik egyik albániai vezetőjével, Hadzsi Mohamed Babával 1935-ben Barcs Imre, a Pesti Napló munkatársa is találkozott, sőt együtt borozott vele. Ugyanis a bektásik a mértékletes alkoholfogyasztást nem vetették meg, ellentétben az iszlám hívők döntő többségével. Az Euronews friss híre szerint egyébként, ha létrejönne a bektási állam, akkor nem korlátoznák az alkoholfogyasztást és nem szabnának meg kötelező ruhaviseleteket sem. A muszlimok többsége éppen ezért eretnekeknek tartja a bektásikat.
„Mi vagyunk azok a muzulmánok – mondta 1935-ben Hadzsi Mohamed Bab –, akiknek tanai legközelebb állnak a keresztények vallásához. Mi ismerjük a szentháromságot, amely a mi számunkra Allahban-Mohamedben-Aliban személyesül meg. Mi áldozunk, borral, kenyérrel és sajttal, gyónunk és feloldozást nyerünk. Nekünk a keresztényekhez hasonlóan szentjeink vannak; szentekként tiszteljük Alit, az első három kalifát. (…) De mi hiszünk a lélekvándorlásban és a szabad akaratban is! Nem azért, mert titkos keresztények vagyunk, hanem mert ez az igazi vallás és ezt kell hinni!”
„Aztán persze mi neveltük a janicsárokat, a muzulmán világ legjobb és legbátrabb katonáit!” – tette hozzá a Pesti Napló 1935. február 2-ai számában nyilatkozó vallási vezető. Ám itt megjegyezhetjük, hogy az oszmán hadvezetés nem mindig járt jól a bektási dervisekkel. Egyesek bátorították a harcosokat – írja Germanus Gyula, hozzátéve: mások viszont a szultánok ellen lázítottak, és több janicsárlázadást robbantottak ki. II. Mehmed szultán 1826-ban megszüntette a janicsársereget, ez lett a bektásiak veszte is, hiszen az ő rendjüket is feloszlatták ekkor. A XIX. század egy későbbi periódusában átmenetileg visszakapták az elvesztett tekkéiket (rendházaikat), ám a modern Törökország születése után buktak el véglegesen: 1925-ben betiltották a dervisrendet, a bektásik pedig áttették a székhelyüket Albániába.
