A háború második évére az orosz–ukrán fronton a felek alapvetően állóháborúra rendezkedtek be, a frontvonalak hónapokon keresztül alig mozdultak meg, miután a tavaszi ukrán ellentámadás csődöt mondott.
Aztán hirtelen egy sor gyors változás történt. Ukrajna a fronttól északra behatolt Oroszország területére, és elfoglalta a kurszki régió egy részét. Ezzel párhuzamosan az ukránok olyan rakétákat fejlesztettek, melyekkel távolról tudnak eltalálni célpontokat Oroszország területén belül.
Erre eddig nem volt lehetőségük, mert az erre képes rendszereiket Nyugatról kapták, és a támogatók nem engedték, hogy Oroszországot támadják velük – attól tartva, hogy ez az oroszok szemében a vörös vonal átlépését jelentené.
A háború valósága Oroszország legalább egy részére beköszönt.
Ezzel egy időben ugyanakkor összeomlani látszik az ukrán front a Donbaszban, ahol Oroszország gyorsan nyomul előre. Időnként annyira gyorsan, hogy az orosz erők csapdára gyanakodnak, ám ennek eddig semmi jele. Ukrajna elfáradhatott a kétéves harcban, és a friss egységeket nem ide, hanem a kurszki frontra küldik.
Az ukrán front összeomlása és a sikertelen tavaszi ellentámadás visszavezethető arra a hosszú szünetre, amely alatt az Egyesült Államok nem adott fegyvert Ukrajnának, miután a szenátusban fontosabb volt az elnökválasztás előtti patthelyzet fenntartása, mint Oroszország legyőzése. A novemberi amerikai elnökválasztás kimenetele érdemi hatással lehet Ukrajna hadászati képességeire. Egyelőre nem tudni, pontosan mit tenne egy újabb Trump-adminisztráció, de arra is van esély, hogy teljesen leállítaná Ukrajna támogatását, és Kijevet megkerülve állapodna meg Moszkvával a tűzszünetről.
Ebben a környezetben történtek a héten komoly politikai változások Ukrajnában. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök 2019-ben akkora többséget szerzett, amivel simán formálni tudja a kormánya összetételét. A háború kezdete óta ráadásul hadiállapot van az országban, emiatt nem kell választásokat tartani, ez pedig megnöveli Zelenszkij mozgásterét. Erre már csak azért is szüksége van, mert az ukrán elnök népszerűsége csökkent a háború kezdetekor fennálló szinte teljes támogatottságához képest. Ennek okai között a legfontosabbak, hogy
- Ukrajna a kezdeti ellenállás és egyetlen nagyobb ellentámadás kivételével alapvetően sikertelen volt a harcmezőn,
- másrészt sorozatos korrupciós botrányok rázták meg az államot.
Ezen a héten aztán tömeges lemondások pörgették fel a politikai életet. Távozott két miniszterelnök-helyettes: Irina Verescsuk és Olga Sztefanisina. Lemondott az igazságügyi miniszter, Denisz Maljuszka, és távozott a stratégiai iparért felelős vezető, Olekszandr Kamisin is, valamint lemondott a környezetvédelmi miniszter, az állami tulajdonért felelős alap vezetője is. A legismertebb távozó Ukrajna külügyminisztere, Dmitrij Kuleba.
A lemondások mögött minden jel szerint az elnök áll, valójában Zelenszkij vezényelte le az eddigi legnagyobb ukrán kormányátalakítást.
Hogy miért, annak több értelmezése is van. A Zelenszkijjel megengedőbbek szerint az elnök szeretné felpörgetni a kormányzatot, és lojális emberek helyett még lojálisabbakat emel a hatalomba. Arról is beszélnek, hogy Zelenszkij egyszerűen új arcokkal szeretné feltölteni a kormányt.
A bírálók viszont azt mondják, hogy valójában kevés az új arc az új szereplők között. Az új külügyminiszter, Andrij Szibiha Kuleba helyettese volt, ráadásul az elnöki kabinetből került a minisztériumba. A legtöbb új kinevezettben ez a közös pont:
Lényeges kivételnek számít Herman Szmetanin, akit Zelenszkij nemrég nevezett ki az állami fegyvergyártó cég élére. Szmetanin rövid idő alatt megháromszorozta Ukrajna fegyvergyártását, amivel nagyon közel került az elnökhöz. Most ő lép Kamisin helyére, hogy a stratégiai iparért feleljen.
Zelenszkij kritikusai szerint a mostani lépéssel Andrij Jermak hatalma nőhet tovább. Jermak Zelenszkij jobbkeze, ő vezeti az elnöki kabinetet. Eddig is árnyék-külügyminiszterként funkcionált, gyakran ő tartotta a kapcsolatot a nyugati szövetségesekkel. A mostani kinevezésekkel még tovább nő Zelenszkij hatalma, ami az ellenzéke szerint két dologra is rávilágít:
- az egyik, hogy Ukrajnában valójában kormányválság van,
- a másik pedig, hogy az elnök a háborúra hivatkozva átlépett a jogkörein.
A hírek szerint a nyugati szövetségesek nem feltétlenül örülnek a cseréknek. Kuleba a kezdetektől Zelenszkij mellett áll, és egyszer már amerikai nyomásra állt el az ukrán elnök a cseréjétől. Most viszont mindenki az elnökválasztásra figyel az Egyesült Államokban, így kevesebb embert érdekel, mi történik Ukrajnában.
Nagy kérdés, hogy a kormány átalakítása hozhat-e érdemi változásokat. Zelenszkij és Jermak várhatóan tovább központosítja majd a hatalmát, ám az kétséges, hogy ennek az állam működésére vagy a frontvonalakra lesz-e bármilyen hatása.
