- Egy berlini könyvtárban tartott rendezvényen május 7-én rátámadtak Franziska Giffey-re, a német főváros szociáldemokrata gazdasági szenátorára, korábbi polgármesterére, aki Angela Merkel nagykoalíciójában az ország családügyi minisztere is volt egy ideig. A fején és a nyakán sérült meg, miután hátulról fejen találták egy kemény tárggyal megrakott zacskóval. Rövid kezelés idejére kórházba is került.
- A kelet-németországi Drezdában pár nappal korábban rátámadtak az SPD uniós képviselőjére, egyben mostani képviselőjelöltjére, Matthias Eckére, aki éppen plakátokat ragasztott ki. Olyan brutálisan megverték, hogy több helyen is eltört az arccsontja, és még aznap éjjel meg kellett műteni.
Egy hét leforgása alatt két magas rangú politikust ért támadás fényes nappal Németországban, de összességében jóval több atrocitás történt. Az országban komoly felhördülést és aggodalmat váltott ki, hogy az utóbbi időben verbális és fizikai támadások értek német politikusokat, pártaktivistákat.
Bárki, aki politikusokra támad, a demokráciára támad rá. Nem toleráljuk az ilyet. Az erőszak, a gyűlöletkeltés és az izgatás minden formájára nemet mondunk, és megvédjük a demokráciánkat
– nyilatkozta Berlin polgármestere, a kereszténydemokrata CDU politikusa, Kai Wegner. Olaf Scholz kancellár szintén a demokráciára leselkedő veszélyként jellemezte Ecke megtámadását.
Egy szabad és demokratikus országban élünk, amelyben mindenki szabadon kinyilváníthatja a véleményét, de van egy világos határvonal. Ez pedig az erőszak az olyan emberek ellen, akiknek bármilyen okból más a véleménye
– írta Giffey az Instagramon.
Giffey-t egy 74 éves férfi támadta meg, aki korábban elkövetett bűncselekmények miatt már ismert volt a hatóságok előtt, miután elfogták, pszichiátriára került. Ecke négy támadóját – 17–18 év körüli fiatalokat – is elkapták, miután egyikük másnap feladta magát, Mint kiderült, ők voltak azok is, akik pár perccel az SPD-s politikus megverése előtt ugyanabban az utcában – nagyjából 100 méterrel arrébb – leköpték a Zöldek egyik aktivistáját. A négy támadóból egy, más források szerint három köthető egy szélsőjobbos csoportosuláshoz, a náci utódpártnak tartott Heimat (korábbi nevén NPD) ifjúsági szervezethez.
Giffey megtámadásának napján az AfD fellegvárának számító Drezdában két ember rátámadt a Zöldek egyik politikusára, Yvonne Moslerre (egyikük „Heil, Hitlert” is kiáltott), miközben választási plakátokat helyezett ki.
- Szintén azon a héten a Zöldek két tagját plakátragasztás közben támadták meg Zwickauban,
- Essenben egy párteseményről hazafelé tartva vágták arcon a Zöldek egyik politikusát,
- Drezdában az AfD-standjára is rátámadtak szombaton,
- ugyanezen a napon megtámadtak és tojással dobáltak meg egy AfD-s képviselőt Nordenben,
- szerdán pedig két képviselőjüket verbálisan és fizikálisan is bántalmazták Stuttgartban
– számolt be több sajtótermék.
DW exklusiv: Dies ist der Moment, in dem eine Grünen-Politikerin in Dresden körperlich belästigt und bespuckt wurde. Yvonne Mosler hing am Dienstag Plakate auf, als der Vorfall passierte. pic.twitter.com/1kqwBP7KAj
— DW Politik (@dw_politik) May 8, 2024
Nem új keletű fejleményről van szó, januárban például Németország alkancellárját, a Zöldek gazdasági miniszterét, Robert Habecket egy csoport dühös gazda megakadályozta, hogy leszálljon egy kompról. A Zöldek politikusát, a Bundestag alenökét, Katrin Göring-Eckardtot május elején egy brandenburgi esemény után akadályozták meg abban, hogy kocsijával elhagyja a helyszínt. Az utóbbi években nem egy polgármester mondott le szélsőjobbos fenyegetések hatására.
A 41 éves Ecke megtámadását követő hétvégén országszerte tiltakozásokat tartottak az erőszak ellen, több ezren vonultak az utcákra, a legtöbben Drezdában és Berlinben. A németek közül sokakat emlékeztetnek ezek a cselekmények két korábbi időszakra. Az egyik a 90-es években az úgynevezett Baseballschlägerjahre (baseballütős évek), amikor a keleti országrészekben neonácik egy sor erőszakos gyűlöletbűncselekményt követtek el. A másik történelmi tapasztalás a nácik hatalomra kerülése előtti időszak, amikor mindennaposakká váltak a hasonló támadások.
A politikusok elleni közelmúltbeli támadások „a német történelem legsötétebb fejezetére emlékeztetnek” – fogalmazott Hendrik Wüst, Észak-Rajna-Vesztfália konzervatív miniszterelnöke a német közszolgálati televíziónak adott interjújában.
Rendszerszintű probléma
Saskia Esken, az SDP társelnöke arról beszélt, hogy nem egyedi esetekről van szó.
Nagyon világos, hogy ez az erőszakra való hajlandóság nem a semmiből jött. Ezek az AfD és más jobboldali szélsőséges csoportok a társadalom megosztására és a demokrácia megvetésére irányuló üzeneteiből származnak. Azok az emberek, akik azzal fenyegetőznek, hogy levadásznak minket, megtisztítják, sőt, kisöpörnek minket az országból, felelősek azért a társadalmi légkörért, amelyben az ilyen cselekmények lehetségesek.
A pártvezető a „levadászás” emlegetésével a szélsőjobboldali párt korábbi vezetőjének, Alexander Gaulandnak a 2017-es szavaira célzott.
Az AfD társvezetője, Alice Weidel „aljasnak és felelőtlennek” ítélte, hogy az Ecke elleni támadást politikai haszonszerzésre próbálják egyesek fordítani, mivel szerinte az AfD politikusai és támogatói szenvedik el a legtöbb erőszakos támadást.
A lista első helyén évekig az AfD állt, de ez 2022-re megváltozott. Viszont, ha kizárólag az erőszakos cselekményeket nézzük, akkor az AfD politikusait érte a legtöbb (86), a Zöldeket pedig a második legtöbb (62).
2022-ben – egyelőre ebből az évből származnak az utolsó adatok – 58916, politikailag motivált bűncselekmény történt (ebből csaknem 23500 jobboldali, 6976 baloldali indíttatású). Még soha nem volt ekkora mértékű Németországban ez a statisztika a 2001 óta tartó adatgyűjtés során. Ezen belül több mint 4 ezer volt erőszakos cselekmény.
Mik és kik állnak a háttérben?
A támadások jelentős része a volt NDK-ban, azaz Kelet-Németországban történt, ahol rendkívül népszerűtlen a Scholz vezette kormány, viszont annál népszerűbb a szélsőjobbos AfD, amellyel kapcsolatban éppen a napokban döntött úgy a bíróság, az Alkotmányvédelmi Hivatal folytathatja a párt megfigyelését. A drezdai esetekben érintett szászországi belügyminisztérium adatai szerint csak az idén 112, választással kapcsolatos bűncselekmény történt, ebből 30 választott képviselő vagy tisztviselő ellen. A volt NDK-s tagállamok közül háromban – köztük Szászországban – idén nem csak EP-választást tartanak, hanem ezzel egy időben önkormányzatit is, illetve ősszel tartományit.
A szélsőjobbon kívül tulajdonképpen az összes párt úgy véli, a támadások hátterében az AfD neonáci csoportokhoz fűződő kapcsolata, és az áll, hogy megfélemlítő politikai légkört szítanak. A párt egyik vezetője, Björn Höcke ellen jelenleg is folyik egy bírósági per, mivel tiltott náci szlogent használt egyik beszédében. Nancy Faeser szociáldemokrata szövetségi belügyminiszter és Markus Söder bajor keresztényszociális miniszterelnök is egyértelműen az AfD felelősségét firtatta Ecke megtámadását követően.
A politológus és demokráciakutató Wolfgang Merkel is úgy véli, az AfD „a polarizálódás, a radikalizálódás és a brutalizálódás egyik indikátora”, még akkor is, ha a támadásoknak ez a párt is célpontja.
A másik csoportosulás, amelyet hibáztatnak, az éppen a politikai spektrum másik oldalán álló, szélsőbalos BSW, azaz a Linkéből év elején kiszakadt Bündnis Sahra Wagenknecht, amely szintén meglehetősen jól áll a közvélemény-kutatások szerint a keleti tartományokban.
A közelmúltbeli támadásokat fiatalok követték el, a szakértők szerint – akárcsak a baseballütős években – most is ők radikalizálódnak leginkább, annyi különbséggel, hogy ezúttal nem csak a panelházakból „kerülnek ki”. Ecke 17 éves támadója is egy középosztálybeli családból való. Ráadásul ma a szélsőséges vélemények sokkal könnyebben terjednek a közösségi oldalakon, és van egy olyan népszerű párt (AfD), amely felkarolja az ilyen véleményeket.
Megoldási javaslatok
Mosler esetéből is tanulva – mikor a rendőröknek 10 percbe telt kiérni a helyszínre, pedig három perc sétára volt onnan a kapitányság – a kormánypártok és az ellenzéki pártok is felszólították a rendőrséget, hogy komolyabban lépjenek fel a politikusok védelmében a különböző rendezvényeken. Emellett Faeser belügyminiszter azt is felvetette, hogy Németország szigorítsa a büntető törvénykönyvet, és a „demokráciaellenes cselekményeket szigorúbban büntethetnék”, azaz a tisztviselőket és képviselőket ért támadásokat súlyosabban szankcionálná a jogszabály.
Ugyanakkor azt Faeser is kiemelte, hogy a szigorúbb büntetés és a komolyabb mértékű rendőri jelenlét nem lesz mindenre megoldás. A belügyminiszter ígéretet tett arra, hogy az igazságügyi minisztert ösztönözni fogja a törvénymódosításra. A legkisebb kormánypárt, a liberális FDP soraiból kikerülő tárcavezető, Marco Buschmann viszont szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy a szigorítás önmagában elég lenne.
Szászország ígéretet tett arra, hogy a parlament felsőházán keresztül kezdeményeznek egy törvénymódosítást, amely a tisztségviselők és a képviselők „politikai üldöztetéssel való befolyásolását” – például, ha egy polgármester háza előtti agresszíven tüntetnek – szankcionálná. Buschmann szerint az érzékeny és pontos megfogalmazás nagyon fontos, hiszen mindenképpen el kell kerülni, hogy az emberek ne tudjanak élni a véleménynyilvánítás szabadságával.
A komolyabb hatósági fellépést egyébként megnehezítheti, hogy ahhoz a jelenleginél több rendőr, ügyész, bírósági dolgozó szükségeltetik.
A Hass Gertrud Könyvtár, ahol Franziska Giffey (SPD) berlini gazdasági szenátor könnyebben megsérült a támadásban.Kritikus a törvényi szigorítással kapcsolatban a konfliktuskutató Andreas Zick is.
A populisták malmára hajtja a vizet, akik azt állítják, a politika elvesztette az irányítást.
Az AfD másik társelnöke, Tino Chrupalla, „baromságnak” minősítette a politikusok elleni támadások szigorúbb megbüntetésére irányuló javaslatot. „Egy politikus semmivel sem jobb egy normális alkalmazottnál vagy munkáltatónál” – magyarázta egy rádióadásban, hozzátéve: ezzel nem azt mondja, hogy az erőszak bármikor a politikai vita eszközévé válhatna.
Nem feltétlenül van szükség a törvények szigorítására, hiszen már most is lehet büntetni egyes eseteket. 2023-ban például egy férfit 16 ezer eurós bírságra ítéltek, mert be nem jelentett tüntetést szervezett Winfried Kretschmann, a Zöldek baden-württembergi miniszterelnökének háza elé. Más esetben viszont nem történt semmi. Petra Köpping szász SPD-s politikus háza előtt többször is rendeztek hasonló módon tiltakozást, mégsem lett jogi következménye. Míg az előbbi elrettentő hatással bírhat, utóbbi eset éppen bátorítólag.
Zick szerint az erőszak megelőzésére és a konfliktuskezelésre kéne inkább koncentrálni, miután az elmúlt években annyira polarizálódott a társadalom, hogy nagyon agresszív ellenségképek alakultak ki. A Bielefeldi Egyetem Konfliktus- és Erőszakkutató Intézetének vezetője úgy véli, egyre nagyobb az intézményekkel szembeni elbizonytalanodás, és a politikai erőszak is egyre elfogadottabbá vált. Ezért a legtöbb ilyen eset nem is kerül a statisztikákba.
Bodo Ramelow, a szélsőbalos Linke türingiai miniszterelnöke szerint a megoldás egy, a pártok által közösen meghirdetett plakátkampány lehetne, Scholz kancellár pedig a megoldást röviden abban látja:
El kell menni választani!
Talán az ilyen egyszerű megoldások ellen is említi a Spiegelnek Ursula Münch, a tutzingi Akademie für politische Bildung vezetője, hogy a politikusoknak sokat kéne változniuk. Nem kellene a beszédeikben legitimálni jogellenes cselekedeteket, hiteles, autentikus politikusokra lenne szükség, a politikának letisztultabbá kell válnia, és nem gyors megoldásokban gondolkodni, hanem lépésről lépésre igyekezni a problémákat megoldani, valamint ezt így is kommunikálni.
A rendőrség szakszervezetének brandenburgi vezetője, Anita Kirsten is úgy nyilatkozott a támadások után a politikusokkal kapcsolatban, hogy „a pártoknak egymást kéne támogatniuk, az agresszív kommunikációt pedig abba kell hagyni.”
Johannes Hillje, politikai kommunikációval foglalkozó politológus szerint az a gond, hogy ma már a mainstream politikusok is a szélsőségesek stílusát használják.
Az a veszélyes, hogy a demokratikus erők átvették a jobboldali populisták stíluseszközeit, és ezzel olyan diskurzust népszerűsítenek, amely ellentmond a demokratikus szellemnek. Lefűrészelik azt a faágat, amin ülnek.
