Október Koppenhágában. Nincs hideg, enyhe a szél, ám az égbolt nem látszik a felhőktől, amelyekből bármikor legfeljebb negyedórás eső zúdulhat le. Zúdul is, de ekkor már a Konzervatív Ifjúság irodáinak egyikében ülök. A ház, ahol az ifjúság szervezet székel, az elegáns sétálóutcáról, a Strøgetről nyíló udvarban magasodik. Az ideális lokációhoz belül a szokásos puritanizmus társul: a falat egy-két régi plakáton kívül csak II. Margit királynő hivatalos fényképe és egy hatalmas festmény ékíti. Az utóbbin öltöny-nyakkendős, államférfinek tűnő figura.
„Ő kicsoda?” – kérdem David Bennike Bekesit, a Konzervatív Ifjúság országos alelnökét. „Erik Ninn-Hansen. Lassan tíz éve nincs közöttünk. Számunkra példakép. Igazságügy-miniszter volt az 1980-as években, az úgynevezett Tamil-ügybe bukott bele, bíróság elé is állították. Szándékosan akadályozta Srí Lanka-iak családegyesítését azzal, hogy utasította beosztottjait, tegyék fiókjaik mélyére az erre irányuló kérelmeket.” Meghökkentő eset, de az még inkább, hogy egy olyan párt ifjúsági szervezetének irodájában hallok róla – egyáltalán nem negatív felhanggal –, mely az Európai Néppárt tagja. Mit szólna ehhez Manfred Weber?! A 179 tagú dán parlamentben mindössze 10 képviselővel jelen lévő Konzervatív Néppártról van szó, a dániai politika régi szereplőjéről. Az ifjak magukra az „anyapárt” lelkiismereteként tekintenek, és rendszeresen „jobbról” kritizálják azt. Tehetik ezt nemcsak az ország legnagyobb politikai ifjúsági szervezeteként (hétezer fős a tagság), hanem azért is, mert alapításuk a múlt század elején évekkel megelőzte a pártét, amely egyébként Bennike Bekesi szerint épp rossz állapotban van.
„A dán politika centrumától mindig is enyhén jobbra határoztuk meg a helyünket. Azonban ez a centrum az elmúlt években fokozatosan jobbra tolódott. A migrációpolitikai vonalvezetéssel kapcsolatban nem maradt kritikánk. Persze, most is vannak – nálunk kisebb – pártok, amelyek azt képviselik, hogy még keményebbnek kellene lenni, mi azonban inkább markáns vállalkozás- és családbarát politikával szeretnénk újra megerősödni.” A magyar felmenőkkel rendelkező alelnök szerint Mette Frederiksen kormányfő népszerűsége viszi magával a szociáldemokratákat, akik a legutóbbi választáson 48-ról 50-re tudták növelni helyeik számát a Christiansborg-palota egyik szárnyában lévő parlamenti ülésteremben. (A másik szárny az államfőt illeti, reprezentatív célokra.) Frederiksen szárnyalása miatt nemcsak a konzervatívok kerültek bajba az utóbbi két ciklusban, hanem az a politikai tömb is, amelyhez tartoznak. Előbb ugyanis a Dán Néppárt, aztán a Liberális Párt is vesztett népszerűségéből.
A Dán Néppártnak alapításától kezdve a bevándorlásellenesség volt a fő ismertetőjegye, és a migrációt érintő szigorító intézkedésekért cserébe kívülről támogatta a jobboldali, „kék” kormányokat. Ezeket az intézkedéseket aztán a „piros”, azaz baloldali blokk pártjai alkotta, illetve támogatta kormányok fellazították vagy részben el is törölték. A következő kormányváltáskor pedig kezdődött elölről a játék. A libikókázásnak Frederiksen vetett véget: a szocdem miniszterelnök-jelölt a 2019-es választási kampányban átvette a Dán Néppárt retorikáját, és a „kékek” irányvonalának folytatását ígérte. És valóban: 2019 és 2022 között maradt a szigor, egyes minisztereknek, például az etióp származású Matthias Tesfayének a témában elhangzott mondatai kapcsán pedig eldönthetetlen volt, nem az Orbán-kormány valamelyik tagjától származnak-e. A Dán Néppárt elvesztette addig sikert hozó témáját, nagyot gyengült, frakciója ma mindössze 5 fős. Várhatóan a jövő júniusi európai parlamenti választáson sem fog túl jól szerepelni, ez pedig az Identitás és Demokráciában helyett foglaló szövetségeseinek, Marine Le Pennek, Tino Chrupallának, Matteo Salvininek és Herbert Kicklnek sem a legjobb hír.
Az Európában az ALDE pártcsaládhoz tartozó, a „kék” blokk legnagyobb erejét adó Liberális Párt (Venstre) három részre szakadt. A „jobb szélét” elvitte Inger Støjberg volt bevándorlásügyi miniszter, aki Ninn-Hansen után a második kormánytag a királyság történetében, akit elítéltek. Støjberg nevéhez több tucatnyi bevándorlással kapcsolatos szigorító intézkedés fűződik. Ezek közül az egyik az volt, amikor elrendelte, hogy válasszák szét azokat a menedékkérő párokat, ahol a feleség kiskorú. Ennek a lépésnek az volt a célja, hogy Dánia ne hagyja jóvá a migránsok származási országaiban gyakori kényszerházasságokat. Huszonhárom pár választottak szét, közülük néhányuknak már volt gyermeke. A parlamenti ombudsman és egy bizottság később megállapította, hogy az intézkedés illegális volt, mivel nem biztosította, hogy az eseteket egyedileg vizsgálják az illetékes hatóságok. A politikusnő mentelmi jogának felfüggesztését saját pártja is támogatta a parlamentben, Støjberg ezután a távozás mellett döntött. Dán Demokraták néven új pártot alapított, amely 2022-ben 14 mandátummal került be a parlamentbe.
Støjberg egykori főnöke, Lars Løkke Rasmussen volt miniszterelnök a Venstre „bal szélét” vitte magával. Pártjának a Mérsékeltek nevet adta. A próbálkozás sikeres volt: az új formáció képviseletében tavaly 16-an masíroztak be a Folketing alakuló ülésére. A dán belpolitika közelmúltbeli meglepő fejleményei azonban nem értek véget: Frederiksen ugyanis arrafelé ritka többségi kormányt alakított az ősi rivális Venstrével, a hivatali elődje által vezetett Mérsékeltekkel, valamint feröeri és grönlandi kispártokkal.
Peter Skaarup képviselő, a Dán Demokraták migrációpolitikai szakszóvivőjének kényelmes és puritán irodája pontosan Inger Støjbergével szemben van. Lelkesen meséli, hogy pár napja tért vissza Ruandából. Úgy tapasztalta: már készen állnak a befogadóközpontok a távoli afrikai országban arra, hogy az Európai Unióba igyekvő migránsokat fogadjanak. „A dán bevándorláspolitika irányával alapvetően elégedettek lehetünk. Nekünk, Dán Demokratáknak azonban maradt még néhány jó ötletünk. Ezeket most ellenzékből mondjuk el, ám remélem, hogy kormányra kerülve meg fogjuk őket valósítani. Az egyik ilyen, hogy igenis hajtsuk végre a Ruanda-tervet, azaz a menedékkérelmeket ott dolgozzuk fel. Vagyis ide senkit se engedjünk be, aki nem szorul védelemre” – mondja Skaarup, majd így folytatja: „a bel-és igazságügyi együttműködés kapcsán a közös EU-s döntések alól kapott mentességünk, opt-outunk nagy kincs a lassan évtizedes migrációs válságban. Az EU-s megoldások nem megoldások. Csak magunkra számíthatunk.”
Henrik Ankerstjerne bevándorlásügyi szakállamtitkár szerint bár nem került le teljesen napirendről a britekéhez hasonló ruandai megoldás, ám egyrészt Dánia a Frederiksen-kormányok által vitt következetes politika miatt egyre kevésbé áll migrációs nyomás alatt, másrészt – ennek is köszönhetően – a belpolitikában immár nem téma a bevándorlás, a legutóbbi kampányban is alig esett szó róla. „Bár az opt-out miatt valóban nagy mozgásterünk van, az Európai Tanácsban folyó vitákban részt vettünk, megosztottuk sok évtizedes tapasztalatunkból fakadó ötleteinket a többiekkel. Az új uniós migrációs paktumnak sok előremutató része van, ugyanakkor továbbra sem vagyunk benne biztosak, hogy a szétosztási mechanizmus ezek közé tartozna. De most annak is örülni kell, hogy megváltozott a kérdésről való diskurzus. Lassan fogunk eljutni a megnyugtató megoldásig, de el fogunk, ebben biztos vagyok.”
Ankerstjerne szerint a dán bevándorláspolitika két alapvetésében ma már konszenzus van a politikai elitben, ráadásul az előbbi feltétele az utóbbinak:
Óvatosan engedj be kívülről – bátran integrálj belül!
Az előbbi kapcsán döntőnek tartja, hogy az EU minél több országgal visszafogadási megállapodásokat tudjon kötni. Az utóbbira jó példa a gettófelszámolási program. 2018-ban 28 úgynevezett kemény gettó, azaz párhuzamos társadalomként működő környék volt az országban. 2022 végén, amikor az illetékes miniszter szokásosan közzé tette a listát, már csak kilenc helyszín volt rajta.
Időben visszafordultunk a rossz útról. A svédek és a finnek gyakran jönnek hozzánk tanácsért. Szívesen adunk, és személyesen is nagyon drukkolok, hogy sikerüljön nekik. Nagy kitartás kell a munkához, a siker csak hosszútávon fog jelentkezni. Mi 21 éve foglalkozunk azzal, hogy legyünk a lehető legemberségesebbek az érkezőkkel úgy, hogy közben a társadalom többsége is azt érezze, jólétét és biztonságát nem fenyegeti veszély.
„Nemcsak az elit, de a társadalom is elfogadta az alapvetéseket, a Frederiksen-féle paradigmaváltást” – mondja Eva Singer, a Dán Menekültügyi Tanács igazgatója, aki szerint így stabilizálódott a rendszer. Azok a menedékkérők, akiknek a kérelmét a hatóság elutasította, az utóbbi években nagyobb sikerrel fellebbeznek a bíróságokhoz, mint korábban. A törvénykezők sokkal inkább figyelembe veszik a személyes kötődést Dániához, mint korábban. Az elsőfokú hatóság sok szíriai menekült státuszát megszüntette arra hivatkozva, hogy a közel-keleti ország egyes részein helyre álltak a biztonságos élet feltételei. Singer tudomása szerint azonban erővel senkit nem küldtek ezután haza. Inkább – a Genfi Egyezmény feltételeinek való megfelelés vagy egyéni fenyegetettség miatt – ismételten menekültként ismerték el őket. Pozitív lépés volt továbbá az elutasított és kitoloncolásra váró családoknak az új, Avnstrup nevű központba költöztetése. Vagyis különválasztása az úgynevezett „nem együttműködő”, azaz bűncselekményt vagy más kihágásokat elkövető egyedülállóktól.
Az alacsony érkezésszámoknak köszönhető az a döntés is, hogy hosszabb szünet után újra fogadhat Dánia úgynevezett kvótamenekülteket. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával együttműködésben külföldi táborokból már menekültként elismert személyeket telepítenek át Dániába. Tavaly 165 embert hoztak Ruandából, többségük kongói, kisebbségük burundi állampolgár volt. „Støjberg minisztersége előtt élen jártunk kvótamenekültek befogadásában, s egyszer talán újra így lehet” – reménykedik az igazgató.
Irodájából kilépve az egyetlen kutas töltőállomáson működő Gasoline hamburgerezőbe botlok. Magamtól is felkerestem volna, Koppenhágában kötelező program. A pavilonon ezúttal nagybetűs felirat: „Tudtad? A papírdobozok túlzott használata miatt, beszállítóinkkal egyetértésben úgy döntöttünk, hogy azokat többször használatos műanyag dobozokra cseréjük! Így évente 30 ezer papírdobozt spórolunk meg, mely által öt tonna szén-dioxiddal kevesebb fog keletkezni!”
Bár a migráció nem témája már a közbeszédnek Dániában, a klímasemlegesség elérése láthatóan az.
Vargha Márk
a Migrációkutató Intézet vezető elemzője
