Több építkezési vállalkozót is őrizetbe vettek Törökországban, miután a kormányzat bejelentette, a földrengésben összeomlott házak miatt több mint száz ember ellen indítottak vizsgálatot és adtak ki elfogatóparancsot. Fuat Oktay török alelnök „aprólékos” erőfeszítéseket ígért a földrengésvédelmi előírásokat be nem tartó építési vállalkozókkal szemben, akiknek a tevékenységéhez köthetően több tízezer épület – a korrupció és a silány kivitelezés miatt – nem tudott ellenállni a 7,8 és 7,6 erősségű földrengéseknek. Abban a tíz tartományban, ahol a legerősebb volt a pusztítás, különleges nyomozóegységeket állítanak fel, hogy megtalálják a felelősöket.
A törökök körében a gyászreakciókat lassan átveszik az egyre dühösebb hangok, nő az emberek haragja a pusztítás elképesztő méreteivel való szembesülés és a mentési munkálatok lassúsága miatt. Sokan úgy tartják, hogy a friss letartóztatásokkal az elnök, Recep Tayyip Erdogan csak a saját felelősségét akarja áthárítani. A várhatóan májusban megtartandó választások előtt egyre többen vetik fel – bár ez a Törökországot ért legerősebb földrengés 1939 óta –, hogy mennyiben lehetett volna elkerülni egy ekkora tragédiát, pontosabban a török kormány megfelelő intézkedések meghozatalával mérsékelhette-e volna a katasztrófa hatásait, csökkenthette-e volna a halálos áldozatok számát?
A török közmédia úgy tudja, eddig 12 embert vettek őrizetbe – építési vállalkozókat, építészeket és mérnököket. Összesen 131 ember ellen folyik nyomozás, közülük 113-mal szemben adtak ki elfogatóparancsot.
Az egyik vállalkozó, Mehmet Yasar Coskun, aki Antakyában épített fel egy 249 lakásos, 12 emeletes épületet – amely a földrengés következtében összeomlott, maga alá temetve közel ezer embert –, éppen egy Montenegróba tartó járatra akart felszállni, amikor letartóztatták az isztambuli repülőtéren. Az állami médiának azt mondta, ők minden előírást betartottak, és nem tudja, miért omlott össze a ház.
A repülőtéren kapták el Yavuz és Sevilay Karakust is, ők 17 ezer dollár (6 millió forint) készpénzzel Örményországba akartak utazni. Előbbi úgy nyilatkozott:
Tiszta a lelkiismeretem. 44 épületet építettem, csak négy omlott össze.
A környezetvédelmi miniszter, Murat Kurum bejelentette, az ország déli részén a több mint 170 ezer épületre kiterjedő vizsgálatok eddigi adatai szerint 24 921 épület omlott össze vagy rongálódott meg súlyos mértékben.
Korrupció és szabálytalanság
Erdogan ellenzéke már régóta szajkózza, hogy a kormány nem kényszeríti ki az építési szabályok betartását, továbbá az 1999-es – több mint 17 ezer halálos áldozattal járó – izmiti földrengés után kivetett adókból befolyt bevételekkel nem számolt el.
1999 után két szolidaritási adót is bevezettek Törökországban, hogy az ezekből befolyt összegekkel földrengésállóvá tegyék az épületeket. Az egyiket a mai napig fizetik a mobiltelefon-szolgáltatók, valamint a rádió- és tévéadók. Ezen az úton 88 milliárd török líra (1700 milliárd forint) folyt be az államkasszába. Ráadásul két éve még meg is emelték az adó mértékét, de a kormány mostanáig nem adott rá érdemi magyarázatot, mire ment el ez a pénz.
Szakértők is évek óta figyelmeztetnek arra, hogy a korrupció és a kormányzat politikája miatt számos épület nem biztonságos. Ilyen kormányzati lépésnek tekinthető, hogy 2018-ban az építkezési boom – és ezzel összefüggésben a gazdaság növekedése – érdekében amnesztiát adtak azoknak a vállalkozóknak, akik korábban nem tartották be a biztonsági előírásokat. Sokak szerint a hatóságok megkenése és félrenézése elengedhetetlen volt ehhez. A katasztrófában érintett települések jelentős része az államelnök pártjának (Igazság és Fejlődés Pártja) vezetése alatt áll, az építőipar befolyásos szereplői pedig közeli kapcsolatot ápolnak Erdogannal vagy pártjával.
Az öt évvel ezelőtti módosítás után az érintett vállalkozóknak csupán pénzbírságot kellett kifizetniük, de nem kötelezték őket arra, hogy tegyék biztonságossá a hatmillió, szabálytalanul felhúzott épületet.
Az amnesztia többmilliárd líra bevételt jelentett a kormánynak, miközben már 2019-ben összeomlott egy épület 21 ember halálát okozva. Ekkor az építőipari kamara vezetője azt mondta,
Az Isztambuli Egyetem munkatársa, Pelin Pınar Giritlioglu szerint a most érintett tíz tartományból több mint 100 ezer kérelmet nyújtottak be az amnesztiára.
A mostani földrengésnél az amnesztia fontos szerepet játszott az épületek összeomlásában
– nyilatkozta a BBC-nek.
A földrengések egyik legnevesebb török szakértője, Mustafa Erdik is arról beszélt a BBC-nek, hogy azért került ennyi emberéletbe a katasztrófa, mert az építőipari előírásokat nem tartották be, szerinte az iparág nemtörődömsége és a szereplőinek alkalmatlansága okolható a kialakult helyzetért.
Természetesen előfordulhatnak károsodások az épületekben, de nem ilyen típusúak, amikor úgy rakják egymásra az emeleteket, mint a palacsintákat. Ezt meg kellett volna akadályozni, ez okozza, hogy ilyen sok az áldozat.
Az építkezési jogszabályt legutóbb 2018-ban módosították, ami kimondja, hogy a jó minőségű betont bordázott acélrudakkal kell megerősíteni. A függőleges oszlopoknak és a vízszintes gerendáknak el kell nyelniük a rengések hatását. Ha az előírásokat betartották volna az építkezéseken, akkor az oszlopok sértetlenek maradtak volna, és csak a gerendákra korlátozódtak volna a károk, ám ehelyett az oszlopok elengedtek és az emeletek egymásra omlottak – magyarázza Erdik.
Megkésett keresés és mentés
Osmaniyéről egyszerűen megfeledkeztek. Nem kaptunk semmi segítséget
– mondta a Wall Street Journalnak egy 42 éves helyi lakos, aki a katasztrófavédelem késlekedése miatt maga kezdte el keresni a rokonait a törmelék alatt. Egyiküket csak holtan, egy másik rokonát viszont élve sikerült megtalálnia.
Amiatt is bírálják Erdogant és kormányát, hogy a mentési munkálatok – visszafogottan fogalmazva – nem mentek flottul. Több mint 30 ezer hivatásos és önkéntes segítő vett részt a mentésben – a külföldi csapatok mellett –, ám nem sikerült zökkenőmentessé tenni a mentőalakulatok megérkezését a helyszínre, holott a tragédia utáni első órák kritikus fontosságúak.
Problémát jelentett, hogy az Afad hivatalos katasztrófavédelmet is érintette a földrengés, másrészt olyan mértékben rongálódtak meg az utak, hogy egyes helyekre két-három nap alatt jutottak csak el. Harmadrészt az is nehezítette a mentést, hogy abba beleszólt a politika is – ezt állítja a legnagyobb önkéntes csoport, az Akut alapítója, Nasuh Mahruki.
Az 1999-es földrengés után a fegyveres erők vezették a keresési és mentési műveleteket, ami logikus döntés volt, hiszen „az egész világon mindenhol a legszervezettebbek, logisztikailag legerősebbek a fegyveres erők, amelyeknek komoly eszközök vannak a kezükben, szóval fel kell használnod az erejüket egy katasztrófa esetén”, mondja Mahruki, aki szerint a katonaság helyett ezúttal a 10–15 ezer fős polgári katasztrófavédelmet bízták meg a mentéssel – hozzájuk kapcsolódnak a nem kormányzati szereplők, például a 3 ezer fős Akut is.
A katonaság most nem mozdult meg azonnal a tragédiát követően, mert várt a kormányzat parancsára, ez viszont késleltette a mentési és kutatási műveletek megkezdését
– állítja Mahruki, aki szerint egyébként Törökország a világ legnagyobb kutató-mentő csapatával rendelkezik.
Ráadásul több szakértő is felhívta a figyelmet a katasztrófa előtt egy várható nagy földrengésre, igaz, a legtöbben az ország északi részére várták. Az Elazigot ért 2020. januári földrengés után az Isztambuli Műszaki Egyetem geológus professzora, Naci Görür felmérte a helyzetet, és pontosan megjósolta, hogy a most súlyosan érintett települések, Adiyaman és Kahramanmaras térségében várható egy hatalmas földrengés. Mint mondta:
figyelmeztettem a helyi kormányzatot, a kormányzókat és a központi kormányzatot is. Kértem, hogy tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy városaikat felkészítsék egy földrengésre.
Reakciók
Erdogan – aki azt ígérte, hogy az újjáépítés heteken belül megkezdődik – hazudozással vádolja a kritikusait, és eddig leginkább a sorsot hibáztatta a történtekért, mondván,
ilyen dolgok mindig történnek, a sors tervének részét képezik.
Azt is kijelentette, hogy a helyzetet kézben tartják, noha elismerte, hogy a műveletekkel problémák merültek fel, szerinte főként a súlyosan megrongálódott közlekedési kapcsolatok következtében. Szolidaritásra szólított fel mindenkit, és elítélte a „negatív” politizálást.
Nem tudom elviselni azokat az embereket, akik politikai érdekből negatív kampányokat folytatnak.
Csakhogy a török politika polarizálódásában vitathatatlan szerepe van az országot először miniszterelnökként, majd autoriter elnökként vezető Erdogannak. Kritikusaival nem bánik kesztyűs kézzel, van, akit bebörtönöztek, van, aki kénytelen volt elmenekülni az országból (ilyen személyek kiadatása miatt akadályozzák a törökök Svédország NATO-tagságát is).
A török kormány egyik első intézkedése például most is az volt, hogy korlátozta a Twitterhez való hozzáférést, pedig azt a mentést végző csapatok is használták, a közösségi média segítségével mérték be a törmelékek alatt rekedt túlélőket. A kormány azzal magyarázta a lépést, hogy a közösségi oldalon hamis információk kezdtek el terjedni, a rendőrség pedig le is tartóztatott egy politológust, aki a katasztrófavédelmet bírálta.
Egyre komolyabb a feszültség
Törökország a földrengéstől függetlenül is komoly bajban van, így például a magyarországit is jócskán leköröző infláció sújtja az országot. Kérdés, hogy a mostani katasztrófa árnyékában Erdogannak sikerül-e maga mögött egyesítenie az országot a választásokra.
A török származású német újságíró, Deniz Yücel kémkedés vádja miatt egy évet töltött török börtönben, mielőtt Németországa menekülhetett volna. Most azt írta, hogy az 1999-es földrengés hozzásegítette Erdogant, hogy hatalomra kerüljön. Jóslata szerint a mostani katasztrófa is szerepet fog játszani a tavaszi választáson, ám az még nem világos, milyen módon.
Martin Griffiths, az ENSZ humanitárius ügyekben illetékes vezetője szerint a halálos áldozatok száma várhatóan a mostani mintegy duplája lesz.
Ez a legszörnyűbb természeti katasztrófa, amit valaha láttam
– nyilatkozta.
Jelenleg több mint 33 ezer halottról lehet tudni, Törökországban 29,6 ezren, Szíriában 3500-an vesztették életüket. Az egészségügyi Világszervezet (WHO) úgy becsüli, a két országban összesen 26 millió embert érintett a földrengés. Az ENSZ közlése szerint csak Szíriában 5,3 millióan váltak hajléktalanná, a törökök közlése szerint az országban 80 ezren vannak kórházban, egymillió embert átmeneti szállásokon helyeztek el. Szintén az ENSZ adatai szerint jelenleg 800 ezren nem kapnak megfelelő élelmet.
A fagypont alatti hőmérséklet és a katasztrófa óta eltelt hosszú idő ellenére több tízezer mentőmunkás kutat a túlélők után. Néhány segélyszervezet azonban biztonsági okokból felfüggesztette a közreműködését. A dél-törökországi Hatay tartományban a német mentőalakulatok és az osztrák hadsereg időlegesen leállította a keresést, mert helyi csoportok között lövöldözés tört ki, munkatársaiknak pedig fedezékbe kellett vonulniuk. Az ország ezen területén kurd milíciák és szír lázadócsoportok működnek, de nemcsak ők, hanem a szír kormányzat is keménykedik, megnehezítve ezzel a területen élők életét. Később a németek és az osztrákok is folytatták a kutatást, miután a török hadsereg biztosította a helyszín biztonságát.
Az Isar német mentőcsapat műveleti vezetője, Steven Bayer azt mondta, a biztonsági helyzet csak romlani fog, ahogy egyre szűkösebb lesz az ivóvízhez és az élelemhez való hozzáférés.
Több tucat embert már le is tartóztattak az országban fosztogatás miatt is. A hatóságok fegyvert, pénzt, ékszereket, bankkártyákat is lefoglaltak a letartóztatásokat követően.
Teljes a káosz. Mindig azt látjuk: először jön a segítség, aztán megáll. Részben logisztikai okokból, részben, mert a török kormány túlterhelt és a nemzetközi reakció pedig hiányzik
– nyilatkozta a WSJ-nek Moustafa Osman katasztrófavédelmi szakértő.
Erre példa az Egyesült Arab Emírségek teherszállító gépe, amely egy tábori kórház felszerelését szállította a földrengés sújtotta területre. Csütörtökön szállt fel Abu-Dzabiban, de csak 30 óra múlva ért oda, mert a katasztrófa területén épen maradt kis repülőtér nem tud mit kezdeni a megnövekedett forgalommal.
Szíriában még elkeserítőbb a helyzet, a lázadók által ellenőrzött északnyugati országrészen, a lakosság 90 százaléka, mintegy 4 millió ember már a földrengés előtt is segítségre szorult, és csak egy határátkelő van nyitva Törökországgal. Csak innen engedik a lázadók a területre a segélyszállítmányok szállítását, nehogy úgy tűnjön valakinek, az Aszad-rezsim segíti ki őket.
