Kedden tartják a záróbeszédeket a 2018-as parklandi iskolai lövöldözés vádlottjának tárgyalásán. Így már szerdán az esküdtszék tagjai elé kerülhet az ügy, ők döntenek a vádlott büntetéséről. A négy évvel ezelőtti floridai tömeggyilkosság világszerte megdöbbenést váltott ki, és ismét ráirányította a figyelmet az amerikai fegyverviselési szabályok ellentmondásaira.
Mivel a vádlott, a most 24 éves Nikolas Cruz tavaly a mészárlásban már bűnösnek vallotta magát, a mostani tárgyalás nem a bűnösségének vagy az ártatlanságának a kimondásáról szól, hanem arról, milyen büntetést kapjon a tettéért. A büntetőeljárásnak kétféle kimenetele lehet: Cruzt vagy tényleges életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik a feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélkül, vagy halálos ítéletet kap. A védelem célja a hosszadalmas procedúra során az volt, hogy bebizonyítsák, Cruz a biológiai anyja terhesség alatti alkoholfogyasztása miatt úgynevezett magzati alkohol spektrumzavarral jött a világra. Ez szerintük hatással lehetett az idegrendszeri fejlődésére, és ezáltal a viselkedésére is. A védelem érveléséhez tartozik, hogy Cruz örökbefogadó anyja a férje halála miatt korán nehéz helyzetbe került, és ezért nem tudta biztosítani az akkor ötéves gyermeke számra a megfelelő figyelmet és a szükséges kezeléseket. Hogy ez az állítás mennyiben felel meg a valóságnak, nehezen kideríthető, egyebek között azért, mert a nevelőanya már a lövöldözés előtt meghalt.
A magzati alkohol spektrumzavarnak mindenesetre számos tünete lehet, legfőképpen testi eltérések és fejlődésbeli rendellenességek, így
- növekedési zavarok,
- vesebántalmak,
- szívproblémák,
- epilepszia,
- kancsalság.
A rendellenesség valóban járhat idegrendszeri eltérésekkel is, melyeknek egészen széles a spektruma, ezek például abnormális reflexeket, tónuszavart okozhatnak. Kognitív zavarok szintén kialakulhatnak, az ilyen gyerekeknél jellemzően alacsonyabb lesz az intelligenciaszint, a tervezés és a szervezés pedig gyakran okoz gondot a számukra. Utóbbinak ugyanakkor ellentmond, hogy Nikolas Cruz előre aprólékosan megtervezte a tömeggyilkosságot.
A 2018. február 14-i, parklandi iskolai tömegmészárlásban 17 ember vesztette életét, és több mint tucatnyian megsebesültek. Az ügy akkora hullámokat vert, hogy másnap Donald Trump akkori elnök is beszédet intézett a néphez. Trumpot azonban legkevésbé sem a félautomata fegyverekhez való könnyű hozzájutás lehetősége zavarta a történetben, hanem az, hogy szerinte túl sok a mentális beteg Amerikában, ami összecseng a védelem jelenlegi stratégiájával is.
A végzetes napon a 19 éves, korábban kicsapott diák felfegyverkezve besétált a Marjory Stoneman Douglas Gimnáziumba, ahová nagyjából háromezer diák jár, és részben a terveinek megfelelően lövöldözni kezdett. A merényletsorozat mindössze hét percig tartott. Az elkövető a lövöldözés után a fegyvert és a mellényét hátrahagyva elmenekült az iskolából, és csak egy órával később fogták el. A fiú annyira pontosan dolgozta ki a tervét, hogy a meneküléskor a gimnázium sötétpiros pólóját viselte, ezzel álcázta magát.
Az önleleplező vallomások
A múlt héten az ügyészek megrázó videófelvételeket mutattak be Cruz tárgyalásán. Az idén tavasszal két szakértő, Charles Scott igazságügyi pszichiáter és Robert Denney neuropszichológus készített interjúkat a fiatalemberrel a börtönben. Az esküdtszék döntését várhatóan érdemben befolyásolják majd ezek a felvételek, egyes értelmezések szerint ugyanis az elhangzottak a Cruz elleni bizonyítékok közül a legerősebbeknek tekinthetők. Ezekben a tömeggyilkos részletesen beszámolt a tervezés folyamatáról, a motivációiról és az iskola falai között történtekről.
Scott és Denney külön-külön többórás interjúkat készített az elkövetővel. Cruz a felvételeken az asztal túloldalán ül megbilincselve, néha tollat és papírt kér, hogy ábrákkal és rajzokkal egészítse ki a magyarázatait.
A fiatal férfi, mint kiderült, nem véletlenül időzítette a tömeggyilkosságot Valentin-napra. Nem sokkal az esetet megelőzően szakított vele a barátnője, akit állítólag bántalmazott, Cruz pedig összetűzésbe került a lány új barátjával. A gyilkosságokról – a videóvallomások tanúsága szerint – azonban már jóval régebb óta, úgy 13–14 éves korától kezdve fantáziált. Részletesen tanulmányozott korábbi tömeggyilkosságokat, amelyeknek a tanulságait beépítette a terveibe.
Az általa tanulmányozott esetek közül a videókban hármat említett meg:
- 1999-ben a coloradói Littleton Columbine nevű középiskolájában 13 embert öltek meg. Bevallása szerint Cruz számára ez az eset volt az, amelyik meghatározónak mutatkozott.
- 2007-ben egy dél-koreai diák ölt meg 32 embert a Virginia Műszaki Egyetemen,
- 2012-ben pedig 12 áldozatot követelt egy lövöldözés egy coloradói moziban – ezek az esetek szintén fontos szerepet játszottak abban, ahogy Nikolas Cruz felkészült a szörnyű tettére.
Videóvallomásaiban a gyilkos részletesen ismertette, mit tanult a korábbi esetekből. Például azt,
- hogyan lépjen fel azok ellen, akik megállítanák,
- mekkora távolságot tartson a megcélzott áldozatoktól a lövés előtt,
- illetve hogy a támadást a lehető leggyorsabban hajtsa végre.
Azt a megfigyelését Cruz szintén fontosnak tartotta, hogy a korábbi esetekben „a rendőrség nem tett semmit”.
Volt egy lehetőségem, hogy húsz percen át lőjek emberekre
– mondta Cruz az igazságügyi elmeszakértőknek.
A fiatalember Scottnak arról is beszámolt, hogy előző este a táskájába rakta az AR-15 típusú félautomata fegyverét, és a tárakat a lövészmellénye zsebébe csúsztatta, beállította a fegyver irányzékait, aztán elképzelte, milyen lesz majd, amikor visszarúg a lövések után.
A videóvallomásokból az is kiderült, hogy délután kettőkor, amikor beszállt a kocsiba, azt mondta az Uber-sofőrnek: az iskolai zenekarban játszik, a táskában pedig a hangszere van.
Noha Cruz a lövöldözést valóban húszpercesre tervezte, elképzelései már a megérkezésekor dugába dőltek, és végül az egész akció mindössze hét percig tartott. A fiatal férfi abban reménykedett, hogy nem fog biztonsági őrökbe botlani, de tévedett. Cruzt az agresszív viselkedése miatt korábban előszeretettel ellenőrizték az iskola biztonsági őrei, sőt egy évvel a merénylet előtt az egyikük meg is jósolta, hogy a fiú lövöldözni fog.
Cruz – attól tartva, hogy lebukik – berohant egy háromemeletes épületrészbe, és gyorsan összeszerelte fegyverét. Egy diákot, aki épp arra járt, valamiért még figyelmeztetett is, hogy meneküljön, mert valami rossz fog történni. Ezután az épületben a folyosókon és az osztálytermekben összesen száznegyven lövést adott le.
Azt hittem, sikoltozni fognak, de inkább mintha elájultak volna, és ömlött a vér a fejükből. Nagyon csúnya és szomorú látvány volt
– emlékezett az első három áldozatára az elkövető, hozzátéve, több későbbi fegyvertelen áldozatáról is azt hitte az arckifejezésük alapján, hogy meg akarják őt támadni. Nehéz elhinni, de ha így van, ez azt jelenti, hogy többeknek azért kellett meghalniuk, mert az elkövető fenyegetve érezte magát a saját áldozataitól.
Az elbeszélése szerint a lövöldözésnek az vetett véget, hogy a diákok és a tanárok elmenekültek az épületből vagy bezárkóztak az osztálytermekbe. Cruz úgy emlékezett, hogy a harmadik emeleti folyosó már üres volt, leszámítva persze a már lelőtt áldozatokat.
„Nem találtam senkit, akit megölhetnék. Nem akartam tovább csinálni, és úgy gondoltam, nincs már más az épületben” – indokolta a férfi, miért vetett véget az öldöklésnek. A fegyverét és a mellényét ezután eldobta a lépcsőházban, és a gimnáziumi emblémával ellátott pólójában elvegyült a menekülők között.
Amikor Robert Denney neuropszichológus befejezte az utolsó interjút, megkérdezte Cruzt, van-e még bármit, amit szeretne elmondani. Cruz tíz másodpercig gondolkodott, majd így válaszolt:
Miért választottam a Valentin-napot? Mert azt hittem, senki nem szeret. Nem szerettem a Valentin-napot, és el akartam rontani mindenkinek.
