Lassan már hagyomány, hogy az újév elején áttekintjük itt a 24.hu-nál a választási kalendáriumot, hol, kik, kikre és miért fognak voksolni (ezúttal) 2022-ben.
A 2021-es esztendő e szemszögből nézve egészen csendes volt. Nyilván a hazai közvéleményt kevésbé mozgatta meg a (stratégiai fekvése miatt nem jelentéktelen) Dzsibuti áprilisi elnökválasztása, de azért akadtak fontos voksok. Az amerikai kontinensen a Justin Trudeau miniszterelnökségét megerősítő spontán parlamenti választás, illetve a Chilében nemrég lezajlott elnökválasztás említhető.
Még a Közel-Keleten volt két érdekesebb választás: az iráni elnöki, ahol a keményvonalas Ebrahim Raiszi nyert, illetve a már sokadik előrehozott izraeli parlamenti, amin egy sokszínű koalíció váltotta le Benjamin Netanjahut.
Ami persze lényegesebb számunkra, hogy 2021 lett az Angela Merkel-korszak vége Németországban, a jelzőlámpa színeit idéző koalíció, Olaf Scholz vezetésével vette át a stafétát a szeptemberi Bundestag-választás után. Hollandiában is voksoltak, Mark Ruttét nem lehetett megingatni a kormányfői székben, Bulgáriában a sokadik választást tartották, talán stabil kormánya is lesz egyszer a balkáni államnak, a csehek pedig leváltották a helyi Donald Trumpnak és/vagy Silvio Berlusconinak is tartott milliárdost, Andrej Babist.
Európa – Éric a meglepetés?
Természetesen az összmagyarság számára a 2006 utáni legkiélezettebbnek ígérkező magyar országgyűlési választás (és a kapcsolódó homofób népszavazás) lesz a leglényegesebb, amiről most nem ejtenénk szót, fogunk még a témával eleget foglalkozni áprilisig.
Egyébként pedig egyértelműen a francia elnökválasztás a kontinens legfontosabb demokratikus aktusa idén. Ugyan nyíltabbá vált a kérdésre adandó válasz, de valószínű, hogy a kissé jobbra elmozdult centrista elnök, Emmanuel Macron fog harcolni az újrázásért a jobboldal valamelyik népszerű arcával. Hogy kivel, az a kétfordulós választás első fordulójában dőlhet majd el, mivel a két legerősebb maradhat talpon a második körre. Marine Le Pen, aki a Nemzeti Frontot apjához képest egy kicsit közepebbre tolta (mérsékelt sikerrel), illetve a kőkemény nyelvezetéről és tv-műsoráról is ismert szélsőjobboldali Éric Zemmour nagyjából ugyanarra a választói rétegre hajt, márpedig rég volt elnökválasztás, ahol a szélsőjobb tábor meg lett volna osztva. Macron dolga sem egyszerű a mérsékelt szavazók elnyerésével, a felmérések Le Pen óriási bezuhanása mellett a jobbközép Köztársaságiak jelöltjét, Valérie Pécresse-t is felívelő üstökösnek mutatják. A francia elnökválasztások mindig érdekesek, de a 2022-es az átlagnál is parazsabb lesz április 10-én és 24-én.
Orbán Viktor az utóbbi hetekben, hónapokban előbb találkozott Zemmourral, majd a mind inkább szövetségesévé váló Le Pent és politikai ellenfelét, de európai partnerét, az unió soros elnökségére készülő Macront is fogadta Budapesten. Év végi sajtótájékoztatóján pedig a francia elnökválasztás fontosságát hangsúlyozandó közölte, hogy annak bekövetkeztéig biztosan nem alakul új, populista jobboldali frakció az Európai Parlamtentben a Fidesz részvételével.
Magyar szempontból érdekes, hogy a környező országokban választási nagyüzem várható. Szerbiában általános választásokat tartanak szintén áprilisban, ahogy nálunk, de más hasonlóság is akad. Itt is a nagyhatalmú vezető, ez esetben Aleksandar Vucic ellen vannak a városias rétegek, míg a vidék igazán az ő bázisa. Az utóbbi években sokszor voltak méretes tüntetések Belgrádban és a városokban ellene, legutóbb egy tervezett lítiumbánya miatt bénították meg a fővárost. Szerbiában áprilisban tehát elnököt és parlamentet is választanak. Sok jelölt neve felmerült már Vucic ellen, köztük a korábbi elnök Boris Tadicé és a délszláv háborúban elkövetett bűnei miatt majdnem 12 évet börtönben töltő Vojislav Seseljé is, valamint egy nagy ellenzéki összefogás is formálódik. Mindenesetre jelenleg nemigen látni olyat ellenfelet, ami veszélyeztetné mind a regnáló elnök, mind pártszövetségének győzelmét.
A szlovénok is áprilisban járulnak urnáik elé parlamentet választani (ősszel köztársasági elnököt is, de a parlamenti a rendszer jellegéből adódóan fontosabb). A Szlovén Demokrata Pártot vezető Orbán-barát miniszterelnök, Janez Jansa nagy próbatétele lesz, hogy a mostani ingatag kormánykoalíció után (megtámogatva magyar oligarchák által pénzelt revolvermédiával) tud-e valami stabilabbat összehozni. E célját leginkább a Tanja Fajon vezette Szociáldemokraták nehezíthetik meg. A jelenlegi felmérésekből az látszik, az lesz a nagyobb király, aki működőképes koalíciót tud maga mögé kovácsolni, ugyanis Jansa pártja se tudna most egyedül kormányt alakítani.
Az osztrákok ősszel államfőt választanak, az pedig egyelőre bizonytalan, Alexander van der Bellen vállal-e még egy ciklust. Az viszont biztos, hogy a köztársasági elnök népszerűsége töretlen, korábbi ellenfelét, a szabadságpárti Norbert Hofert most is simán elverné. Valószínű amúgy, hogy ha van der Bellen újraindul, a két nagy párt, a Néppárt és a szociáldemokraták nem állítanak jelöltet, hanem beállnak a zöld politikus mögé.
Európában még említésre méltó, hogy ebben az évben lesznek a svéd választások, ahol a nagyon rázósra sikerült indulását lökheti meg jobban a szocdem Magdalena Andersson. No és persze itt is nagy kérdés, a populista jobboldal Jimmie Akesson vezetésével tud-e látványosat robbantani az urnáknál. Németország se marad ikszelgetés nélkül, olyan Magyarország egészénél gazdaságilag-lakosságilag combosabb tartományokban lesznek választások, mint Észak-Rajna-Vesztfália és Alsó-Szászország. Portugália is új parlamentet (és ezáltal kormányt) választ, ahogy Lettország, Bosznia-Hercegovina és Málta is.
Amerika – Trump visszatrappol?
Az amerikai kontinensen újra izzani fog a talaj a választópolgárok lába alatt Észak- és Dél-Amerikában. A kontinens északi részén az amerikai félidős választásokat tartják, amikor a Kongresszus két házának sok képviselőjét választják meg. A komplett Képviselőházra és a Szenátus harmadára is lehet majd szavazni (olyan népes államokban is, mint Kalifornia, Florida, New York, Pennsylvania és Illinois). 36 tagállamban kormányzót is választanak, de a lényeg az lesz, a republikánusok többségbe tudnak-e kerülni a most a demokraták uralta Képviselőházban, illetve az egyenlően megoszló Szenátusban. Ha igen, akkor Joe Biden kormányára – törvényalkotásilag biztos – húzós két év vár a 2024-es elnökválasztásig. Donald Trump bukott republikánus elnök szinte folyamatos kampány üzemmódban él eleve, a republikánusoknak kulcskérdés a Kongresszus két házának visszatérése.
Persze számos tényező befolyásolhatja majd, a világ egyik szuperhatalma mennyire marad belpolitikailag stabil: a város-vidék átalakuló demográfiai aránya, az egyes csoportok (fehérek, afroamerikaiak, ázsiaiak, latinók) átalakuló arányai a választókörzetekben, e körzetek politikai célzatú átszabása, a választási részvétel megnehezítése, és persze az olyan kihívások, mint a koronavírus kezelése, vagy éppen a Kínával kialakult hidegháború alakulása. Ha érdekli, hogy alakulnak a versengések az egyes tagállamokban, idekattintva böngészheti a 270ToWin által összegyűjtött felméréseket.
Amerika déli végein Brazíliára fog szegeződni minden szem azután, hogy kijelenthető lassan, Jair Bolsonaro elnöksége több, mint ellentmondásos volt. Az esőerdők pusztításának hallgatólagos engedélyezése, a mindenkinek passzív-agresszíven beszólogatás, a Covid-járvány katasztrofális félrekezelése annyira szembeállította egymással a brazil társadalom rétegeit, hogy a kampány biztos sok feszültséget kiold majd. Bolsonaro fő kihívója a korábbi elnök, a munkáspárti Luiz Inácio Lula da Silva lehet, de sokan mások is bejelentkeztek a posztra. Ugyan még messze van az október 2-i szavazás, de da Silva jelenleg biztos befutónak tűnik. Általános választások lesznek, tehát a törvényhozás két házát és az alelnököt is megválasztják a brazilok. A kontinensen jelentősebb választás lesz még a kolumbiai elnök- és parlamenti, valamint a Costa Rica-i általános választás.
Ázsia – Finito Duterte
Brazíliához hasonló a szituáció a Fülöp-szigeteken is, ahol az elnök, Rodrigo Duterte hatalma ér véget, igaz, ő korábban azt ígérte, már 2020-ban lemond, nem várja meg a hatéves ciklusa végét. A helyére sokan pályáznak, az egyik legismertebb figura Manny Pacquiao, az egykori bokszoló. Sokáig Rodrigo Duterte lánya, Sara Duterte (aki most Davao várost vezeti) is felmerült mint lehetséges induló, ő végül eggyel lejjebb az alelnöki pozícióért száll ringbe. A szigetországban egyébként szintén megválasztják a törvényhozást is.
Indiában, a világ legnépesebb demokráciájában Ram Nath Kovind államfő utódját választják meg júliusban. Mivel ez ceremoniális poszt inkább, Narendra Modi miniszterelnök – sokak szerint aggasztóan növekvő – hatalmát nem befolyásolja. Indiában a törvényhozás felsőházát is újraválasztják, valamint több tagállam is választásokat tart. Dél-Koreában március 9-én elnökválasztást tartanak, Indiával ellentétben itt inkább az államfőségnek van súlya. Mun Dzsein elnök már nem indulhat újra, a helyére eséllyel a demokrata párti író és emberjogi ügyvéd Li Dzsemjung, valamint a Népi Erő Párt jelöltje, az egykori ügyész Jun Szukjul pályázik.
Hongkongban a városállam kormányzóját, azaz fővégrehajtóját választják majd meg, de itt ugye korábban is közvetett demokrácia működött, Hongkong kiemelt figurái szavazhattak. A Pekingből érkező nyomásgyakorlás miatt – ami a gyakorlatban voltaképp megszüntette az „egy állam, két rendszer” elvét – azonban nyilván a kínai pártvezetésnek kedves jelölt fog nyerni (akár a bekeményítések idejének most is regnáló vezetője, Carrie Lam is indulhat). A Távol-Keleten Nepálban, a Közel-Keleten Libanonban terveznek még választásokat tartani.
Afrika és Óceánia – Kadhafi árnyéka, Morrison mélyrepülése
Afrikában sajnos még sok országban törékeny a demokrácia, az előre meghirdetett választások se biztos, hogy megtörténnek olykor. Ilyen fenn északon Líbia, amit Moammer Kadhafi diktátor megdöntése óta, cirka egy évtizede polgárháború sújt. Februárban parlamenti választást tartanak, amire Kadhafi egyik fia, Szaif al-Iszlam is bejelentkezett. Kenyában általános választásokat tartanak augusztusban, Uhuru Kenyatta elnök a jelenlegi alkotmány szerint nem indulhat már harmadik elnöki ciklusáért. Angola is törvényhozást-elnököt újraválaszt, Joao Lourenco elnök Kenyattával ellentétben még elindulhat, és valószínűleg nyerni is fog.
A déli félteke egyik legjelentősebb államában, Ausztráliában megpróbálja majd ellenzéke kipaterolni a miniszterelnöki székből a liberális Scott Morrisont. Ahogy a klasszikus angolszász parlamenti váltógazdaságban, úgy itt is jobb- és baloldal küzd meg rendszeresen egymással, kisebb pártok asszisztálásával. Magyarországon elképzelhetetlen módon a Liberális Párt a középjobb utat képviseli, a Munkáspárt pedig nevéből adódóan a balt. Az utóbbi jelenlegi vezére és Morrison fő kihívója Anthony Albanese, aki a mostani felmérések alapján fő élvezője lehet a liberálisok hónapok óta tartó mélyrepülésének. Persze a legfontosabb, alsóházi választás még messze van (szeptember), addig sok víz lefolyik a Murray folyón, de ha a trendek így maradnak, Morrisonék nagy pofonba futhatnak bele.
