Szerda volt az utolsó nap arra, hogy két hónappal a parlamenti választás után többségi koalíciót alkosson Izraelben az ellenzéki Jáir Lapid, és ezzel leváltsa a 12 éve hatalmon levő Benjámin Netanjahut, a magyar kormány nagy barátját, aki hiába szerezte meg pártjával ismét a legtöbb mandátumot, 30-at. A 120 tagú Kneszetben a 61 fős többséghez nagyon széles összefogásra volt szükség a baloldaltól a szélsőjobbig, de végül összejött, így Naftali Bennett lehet a kormányfő két évre.
Egy órával a határidő lejárta előtt vált biztossá, amit már napok óta sejteni lehetett, hiszen Netanjahu volt minisztere, a centrista Lapid ígéretes tárgyalásokat folytatott a már a választás előtt királycsinálónak nevezett jobboldali-cionista Bennett-tel és pártjával. Netanjahu pártjának, a Likudnak pedig állandó szövetségesein kívül még valakikre szüksége lett volna, hogy többséget szerezzen, és noha Reuven Rivlin államfő a választás után először a jelenlegi miniszterelnököt kérte fel kormányalakításra, a nagy túlélő Netanjahu ezúttal nem járt sikerrel. Az elnök ezután adta meg a lehetőséget Lapidnak, aki pártjával, a Jes Átiddal (Van Jövő) a második legtöbb szavazatot szerezte március végén.
Lapid pedig egy olyan, a politikai spektrum ellentétes oldalait összefogó koalíciót hozott tető alá, amelyben a tagoknak egyetlen közös céljuk van: leváltani Netanjahut. Hogy ez milyen nehéz, és mennyire megosztott az ország politikailag, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy
Már előzetesen is arról beszéltek, hogy nem az 57 éves Lapid lesz az újonnan felálló koalíció vezetője, hanem a királycsináló Bennett, akit a féltávnál, 2023-ban válthat a korábbi tévés műsorvezető, és addig külügyminiszterként ténykedő Lapid. Már ha a különböző érdekeket egybeolvasztó koalíciónak sikerül addig kihúznia – ez mostanában nem jellemző Izraelben.
A jelenlegi és a következő kormánynak is tagja lesz a centrista Kék-Fehér Párt, ráadásul vezetője, Beni Ganc megtartja a védelmi miniszteri posztot. Csütörtökön már indul is az Egyesült Államokba, hogy egymilliárd dolláros sürgős katonai segélyt kérjen a Vaskupola védelmi rendszer újratöltéséhez, és a légierő számára további bombák vásárlásához. Ganz egyébként – akkor mint a legesélyesebb kihívója – tavaly abban állapodott meg Netanjahuval, hogy az idén novemberben átveszi tőle a kormányfői tisztséget. Erre már nem kerül sor.
A kormányváltás ellenére a külpolitikában és a palesztinokhoz fűződő viszonyban nem várható komoly változás. Bár Lapid inkább centrista, Bennett és pártja, a Jamina (Jobbra) szélsőjobboldalinak mondható. Ugyanakkor a nyolcpárti koalíciónak tagja a baloldali Meretz (Energia) és a Munkapárt, de a nacionalista, a korábbi védelmi miniszter, Avigdor Lieberman által vezetett Jiszráél Béténu (Izrael a mi hazánk) is. Ám nem csak a bal-jobb skálán széleskörű az összefogás,
Elnökük, Manszur Abbasz szerdán arról beszélt, hogy formálisan a koalíció tagjai lesznek, de egyik tárcát sem viszik ők. A koalíciós megállapodás része azonban, hogy az arab közösségek infrastruktúrájára és a bűnözés elleni küzdelemre komoly pénzeket fordítanak.
Naftalin Bennett 49 éves, 2013 óta több minisztériumot is vezetett, sőt volt Netanjahu kabinetfőnöke is. Modern-ortodox vallásos zsidó, ő az első vallásos kormányfő Izraelben. Mint a legtöbb zsidó izraeli, szolgált katonaként, egy elitkommandó tagjaként. 1996-ban az Izrael által elfoglalt Dél-Libanonban egységük visszavonulása közben a tüzérség szétlőtt egy ENSZ-óvóhelyet, benne 102 civillel. Később ezt nevezték el kánai mészárlásnak. Bennett élt és tanult is az Egyesült Államokban, egy csalások elleni szoftvert fejlesztő start-upot indított, amit 2005-ben 145 millió dollárért adott el. Ezek után lett Netanjahu tanácsadója, pártfogoltja és közeli szövetségese lett, de végül szétváltak útjaik.
A kormányból való távozása után Ciszjordánia legfontosabb izraeli telepes mozgalmának, a Jesa Tanácsnak az élére került. 2013-ban tért vissza a politikába a szélsőjobbos Zsidó Otthon pártban, amely telepespárti, és Ciszjordánia annektálását tűzte ki célul. Pártjával 2019-ben nem sikerült bejutniuk a törvényhozásba, az idén márciusi választáson pedig hat mandátumot szereztek meg a 120-ból, de így is miniszterelnök lett.
Gazdaságilag liberális, Iránnal szemben a kemény fellépés híve, politikájának központi eleme a palesztin területek annektálása. A palesztin állam megalakítását Izrael „öngyilkosságának” nevezte. Egy televíziós vitában a közelmúltban pedig egy arab képviselőnek azt találta mondani:
Ti még a fákról lógtatok le, amikor nekünk itt már egy zsidó államunk volt.
A palesztin fegyvereseket akár halállal is büntetné, noha Izraelben eddig egyszer éltek ezzel a büntetéssel, Adolf Eichmann esetében.
Korábban a jeruzsálemi Templom-hegy komolyabb ellenőrzése mellett is érvelt. Itt áll az Al-Aksza-mecset, ahonnan a múlt hónapban kiindult a 11 napos harc, pontosabban ahol az izraeli rendőrség razziát tartott, gumilövedéket, könnygázt és villanógránátot vetett be az imádkozó muszlimok ellen, aminek hatására a Hamász rakétákkal lőtt izraeli területekre, válaszkánt Izrael a Gázai övezetre. A palesztin oldalon 256-an haltak meg, köztük 66 gyerek, az izraeli oldalon 13-an, köztük két gyerek hunyt el.
Azért, hogy a kormánykoalíció kitartson, Lapidék állítólag arra törekedtek az egyezség megformálásakor, hogy a pártok tartózkodjanak megbízatásuk alatt az ideológiailag megosztó témáktól, mint például Ciszjordánia megszállása. Bennett, mint láttuk, ellenzi egy önálló palesztin állam létrejöttét, míg Lapid, a baloldali pártok és a Ra’am a kétállamos megoldás támogatói.
Ha most mégsem sikerülne megegyezniük a feleknek (a koalíció elfogadására egy hete van a parlamentnek), akkor három hete maradna a törvényhozásnak arra, hogy új jelöltet fogadjon el. Ha ez sem sikerül, újabb választás jön, az ötödik nagyjából két év alatt. Ha viszont minden így megy tovább, előreláthatólag június 14-éig marad hivatalában az Izrael történetében a leghosszabban hatalmon levő kormányfő, Benjámin Netanjahu, akinek 15 – egyhuzamban 12 – évnyi kormányzása zárul le.
