Donald Trump elnökségének harmadik évében mintha valami tényleg eltört volna. Trump már a 2016-os választáson is azt bizonyította be, hogy nem igazán vonatkoznak rá azok a szabályok, amelyek minden más politikusra igen. Megszámlálhatatlan olyan botrányon vagyunk túl, amelybe mások valószínűleg belebuktak volna, miközben őt szinte sértetlenül hagyták.
Elég csak arra gondolni, Trump balhéinak fényében milyen homályosnak tűnő ügy az, hogy Hillary Clinton saját szerverről küldött emaileket külügyminiszterként. Trump környezetében is ment ez persze, ám Clinton tán ezzel vesztett választást, miközben Trump meg azzal együtt nyert, hogy tucatnyi szexuális zaklatási vád érte, és lefizetett egy pornószínésznőt, akivel a felesége terhessége alatt viszonya volt. De azon sem csúszott el, hogy konkrét hangfelvétel van arról, hogy azzal büszkélkedett, ha valaki híres, bárhol megfoghatja a nőket.
Több tucatnyi legalább ekkora botrány van még ebben a három, illetve a kampánnyal együtt négy évben, amelyek meg sem érintették az elnök népszerűségét. Még az sem, amikor a charlottesville-i tüntetés után azt mondta, hogy remek emberek vannak a tüntetők és a konkrét zsidóellenes szlogeneket skandálók oldalán is. Az elemzők és a politikusok 2015 óta folyamatosan keresik azt, hogy miért görbülhet meg így a valóság Trump körül, és mi lehet ennek az ellenszere.
Három katasztrófa kellett
Most végre kiderülhet ez is. A rendőri erőszak és a feketékkel szembeni intézményes rasszizmus elutasítására létrejött Black Lives Matter mozgalom a koronavírus-járvánnyal és annak gazdasági utózöngéivel végre tesztelheti azt, hogy mennyire biztos Trump támogatottsága.
Most viszont megbomlani látszik az egyik legstabilabb támogatórendszer, ami Trump mögött állt az elmúlt években. 2016-ban Donald Trump kívülállóként olyan tempóban vette át az irányítást a republikánus párt felett, ami mindenkinek meglepő volt, ideértve a republikánus elitet is. Trump szinte kisöpörte az olyan ambiciózus, régivágású republikánusokat a párt vezetéséből, mint Paul Ryan, a képviselőház korábbi elnöke. Ehhez látszólag egy dolog kellett: elképesztően bosszúálló.
Ha valamelyik republikánus ellene szavazott, vagy akár csak negatívan nyilatkozott róla, Trump személyesen addig ütötte a médiában és a Twitteren, amíg meg nem unta. Több képviselő attól tartott, hogy az elnök, aki a válság előtt kifejezetten népszerű volt, simán elveheti tőle az újraválasztását, ha fel mer szólalni ellene.
A legstabilabb ember
A legstabilabb támogató Trump mögött Mitch McConnell, a szenátus republikánus frakciójának vezetője volt. McConnell az egyik legnagyobb hatalmú politikus a kongresszusban, aki sajátosan cinikus politikaértelmezésével már Barack Obama elnökségét is szinte ellehetlenítette, és azóta sem ad lehetőséget a demokratáknak semmilyen politikai játszmában. McConnell villámgyorsan lett Trump politikai ellenfeléből egyik legnagyobb támogatója a választás után, ami ismét bebizonyítja, hogy ha morális kérdésekben nem is sziklaszilárd, azt pontosan tudja, hogyan működik a hatalom. Ugyan a frakcióvezető még mindig nem adta fel Trump támogatását, a párt repedezik mögötte.
Az nem meglepő, hogy Mitt Romney nem támogatja Trumpot. Utah szenátora és korábbi kormányzója sajátos karakter a republikánus párton belül. Romney vallásos mormon, de a családjának már az előző generációja is keményen támogatta a fekete polgárjogi mozgalmat. Egyébként is inkább a régi republikánus elit tagja, nagyon konzervatív, de piacpárti, és a morált is fontosabbnak tartja a Twitternél.
Romney volt az egyetlen republikánus, aki Trump szenátusi impeachment-eljárása alatt az elnök ellen szavazott. Már akkor is tudta, hogy szinte teljesen fölöslegesen, hiszen esélytelen volt, hogy a szavazatok száma elérje a szükséges számot, mert McConnel vaskézzel fogta a republikánus frakciót. Romney egyszerűen azért szavazott így, mert ezt tartotta helyesnek. És persze, mert a saját államában van olyan népszerű, hogy ne veszélyeztesse Trump haragja, ezért megengedhetett magának olyan luxust, mint a moralitás.
Black Lives Matter. pic.twitter.com/JpXUFlxH2J
— Mitt Romney (@MittRomney) June 7, 2020
Romney volt az első republikánus szenátor, aki felvonult egy Black Lives Matter-tüntetésen, amivel természetesen magára haragította az elnököt.
Megdöbbentő őszinteség, micsoda fickó. Őrület, hogy ilyen politikai tehetséggel ilyen rosszul állnak a számai Utahban.
– írta a Twitteren. Egyébként nem állnak rosszul, Romneyt még mindig 50 százalék fölé mérik, miközen Trump már 40 százalék alatt van a legújabb felmérésekben.
A legfájóbb ütés
De Romneynál sokkal jobban fájhatott Trumpnak az, hogy James Mattis, a saját korábbi védelmi minisztere egy kifejezetten kemény publicisztikát írt róla az Atlantic nevű újságba. Mattist az akasztotta ki, hogy Trump hajlandó lett volna egy obskúrus törvényre hivatkozva bevetni a hadsereget a tüntetők ellen, ami szerinte alkotmányellenes és immorális.
Mattis támadása azért fájhat igazán Trumpnak, mert egyrészt a saját korábbi kormánytagja támadta meg, másrészt pedig Mattis elképesztően népszerű. A volt tábornoknak olyan becenevei vannak, mint a Harcos Szerzetes, vagy az Őrült Kutya, és nem csak a republikánus, hanem a demokrata elit is issza minden szavát Washingtonban. Talán ő volt John Kelly kabinetfőnök mellett a legnépszerűbb és legstabilabbnak tartott politikus, akit Trump valaha beemelt a kormányba.
Még egy volt elnök is
Trumpot fel is dühítette a cikk, és azt írta a Twitterre, hogy az az egyetlen közös dolog benne és Obamában, hogy mindketten kirúgták Mattist, és hogy ő adta neki az Őrült Kutya becenevet. Egyébként nem rúgta ki, hanem felmondott, és a becenevet sem ő adta.
Az kevésbé volt meglepő, hogy Colin Powell is nyíltan szállt bele az elnökbe. Powell volt az Egyesült Államok első fekete külügyminisztere George W. Bush alatt, de már Ronald Reagan elnökségénél is nemzetbiztonsági tanácsadóként dolgozott. Powell szintén republikánus, és szintén a régi vonal képviselője, aki már Hillary Clintont is támogatta Trumppal szemben a 2016-os kampányban.
Most viszont közölte, hogy Joe Bidenre, a demokraták jelöltjére fog szavazni a választáson, mert ez a helyes döntés. Ebben egyébként a hírek szerint volt főnöke, George W. Bush is egyetért, és ő sem támogatja Trump újraválasztását.
Kérdés persze, hogy számítani fognak-e bármit ezek a kijelentések a későbbiekben. Valószínűleg Romney és Powell nem sok republikánust fog meggyőzni, Mattis kijelentése viszont nagyon fontos, mert precedenst teremthet az alapvetően a republikánusok felé húzó katonaságban arra, hogy mások is kimondják: nem tetszik nekik, amit Trump csinál. Így talán tovább repedezhet a párt Trump körül a választásokig.
Kiemelt kép: Nocholas Kamm / AFP
