A németeknél Angela Merkel kancellár önkéntes karanténba vonult, de ez a kormányzás menetén mit sem változtatott. A kancellár nem az irodájában, hanem negyedik emeleti lakásában ücsörög, a berlini Pergamon Múzeummal szemben. Telefonon és interneten irányítja a kormányt, és szokása szerint rengeteg SMS-t ír. A német alsóház épp a héten fogadott el egy hatalmas gazdaságélénkítő csomagot, és még csak szóba sem kerül, hogy felfüggesszék akár a 709 fős szövetségi, akár a 16 tartományi parlament működését.
Nem mintha ne lennének tisztában az egészségügyi kockázatokkal, ám
Új törvények helyett inkább viselkedési szabályokat alkottak: a képviselők egymástól gondosan két méter távolságban ülnek az ülésteremben, nincs se kézfogás, se ölelés, de a politikai vitának nincs akadálya. Csökkentik az ülésnapok számát, a bizottságok közül csak a legfontosabbak – egészségügyi, költségvetési – üléseznek, és felére csökkentették a határozathozatalhoz szükséges képviselők számát. Ezek a protokollok szeptember végig érvényesek. A tartományi parlamentek is léptek: van, ahol a képviselők fele, máshol negyede is elég a törvények megszavazásához, de szigorúan figyelembe véve az arányokat (pairing). Vagyis az új helyzet egyik párt számára sem jelenthet előnyt. Szász-Anhalt tartományban a látogatói tribünre száműzték a képviselők egynegyedét, hogy be tudják tartani a megfelelő távolságot. Hessenben azt tervezik, hogy a parlamenti vitát livestreamen, az irodáikból követik a képviselők, és csupán a szavazásra mennek be, egyesével, az ülésterembe.
Meglepő módon még a járványba szinte belerokkanó Olaszországban sem került szóba a parlament felfüggesztése. A parlament mindkét háza rendszeresen ülésezik, a következő ülés időpontja is ki van jelölve. A szenátusban az egészségügyi miniszter rendszeresen beszámol a helyzetről. Itt is annak viselkedési szabályok, bár kissé latinos virtussal: a képviselők többsége például maszkban ül, de amikor belelendülnek a vitába, előfordul, hogy leveszik és ordibálnak egy sort. Aztán visszaveszik, mintha mi sem történt volna. Olaszország hat hónapra hirdetett vészhelyzetet, de a kormányrendeletek – iskolabezárásról, a termelés felfüggesztéséről vagy a kijárási tilalomról – nem szükségszerűen lesznek addig érvényben. Az olaszok most mindenekelőtt egységre törekednek, a gazdasági mentőcsomag elfogadása előtt a szakszervezeteket is bevonták az egyeztetésbe. Még Matteo Salvini is visszafogta magát, miután épp az ő szűkebb hazája, Lombardia került veszélybe.
A másik legsúlyosabban érintett országban, Spanyolországban március 13-án rendelték el a rendkívüli állapotot (annak legalsó szintjét, a veszélyhelyzetet). Ezt a kormány – a magyar szabályozáshoz hasonlóan – 15 napra rendelheti el, majd a parlamentnek kell meghosszabbítani az ez idő alatt hozott rendeleteket. A spanyol kormány időközben testületileg karanténba vonult, miután az egyik miniszternek és Pedro Sánchez miniszterelnök feleségének is pozitív lett a koronavírustesztje, de a parlament felfüggesztése szóba sem került. Pedig ez még kapóra is jöhetne Sáncheznek, akinek minden törvényhez úgy kell összekaparnia a többséget.
A szokásos katalán-spanyol szembenállást persze a vírus idejére sem sikerült jegelni. Miután Sánchez miniszterelnök közölte, hogy a kompetens hatóság mostantól az egész ország területén a spanyol kormány, az egészségügyi intézményeket az Egészségügyi Minisztérium, a rendőrséget pedig a belügy irányítja, a baszk és katalán kormány azonnal élénken tiltakozni kezdett. „Segítséget kérünk és nem centralizációt”– mondta Quim Torra katalán kormányfő, aki amúgy szintén koronavírusos.
De vannak pozitív, a pártpolitikán felülemelkedő megnyilvánulások is az európai politikában. Ügyeset húzott
A hollandok egyébként nem hirdettek szükségállapotot, csupán adminisztratív szabályokat hoztak, amelyek főképp a társadalmi érintkezést szabályozzák. Mindennek van eleje és vége. Az iskolákat például április 6-ig zárták be, mondván, és ha szükséges, meghosszabbítják. Csupán a nagyobb rendezvényeket tiltották be június 1-ig. Viszont temetni, esküdni és tüntetni is lehet, kisebb csoportokban. Korlátlan felhatalmazásról itt sincs szó, nem is igényli egyébként senki.
A belgák meg 2019 májusa óta most először van működő kormányuk. A beiktatásról készült fotó ugyan kicsit furcsának tűnhet, mert a kormánytagok jó másfél méterre álldogálnak egymástól, de a lényeg, hogy mégiscsak összeálltak. Mivel csak átmeneti kormányról van szó, 3 hónapra kaptak felhatalmazást, ami szükség esetén 6 hónapra meghosszabbítható. Ők rendeletekkel kormányoznak – viszont ennek is van időben pontosan megszabott vége. Az első intézkedésük rögtön a kijárási tilalom bevezetése volt, pontos időbeli korláttal, április 5-ig.
Minden ország a saját politikai kultúrája, és múltbeli tapasztalatai alapján kezeli a válságot. Ahol eddig is autoriter vezetők voltak hatalmon, ott esélyes, hogy megpróbálják majd átalakítani a politikai rendszer alapjait is. Ha pedig a lakosság úgy ítéli meg, hogy jól kezelték a válságot, akkor a későbbiekben is hajlamos lesz nekik nagyobb felhatalmazást adni
– summázta a helyzetet a német Der Spiegelnek Herfried Müller német politológus. A lényeg szerinte is az időbeli korlát: a szabadságjogokat lehet átmenetileg korlátozni, de a nagy kérdés az: meddig? És utána visszaáll-e az eredeti helyzet, vagy egy teljesen megváltozott világba érkezünk? Nagyon nem mindegy, hogy a demokratikus intézményekbe vetett erősödő vagy épp megingó bizalommal lábalunk majd ki a koronaválságból.
Kiemelt kép: a kellő távolság megtartására felszólító, “Kérem szabadon hagyni” feliratú üzeneteket helyeztek a székekre a koronavírus-járvány miatt a német parlamenti alsóház, a Bundestag üléstermében Berlinben 2020. március 25-én. Fotó: MTI/EPA/Omer Messinger
