Azok, akik átélték a Clinton-impeachmentet, beleértve ennek a testületnek a tagjait is, tudják, hogy az elnök elleni vádeljárás egyenértékű egy belpolitikai háborúval, amely, hála az USA alkotmánya első kiegészítésének, csak a szavak és az ötletek háborúja. Ettől függetlenül azonban tele van keserűséggel, és semmi máshoz nem hasonlíthatóan szakítja két részre az országot.
Ezek a mondatok Kenneth Starr jogásztól származnak, aki mostanában azon dolgozott, hogy a Donald Trump ellen indított alkotmányos vádeljárásban, azaz az impeachmentben bebizonyítsa, hogy az amerikai elnök nem élt vissza a hatalmával, és nem akadályozta a kongresszus munkáját. Érthető, hogy Starr most ilyeneket mond, hiszen ez a feladata, az viszont egészen más fénybe helyezi a kijelentését, hogy Starr korábban, a ’90-es évek közepén független szakértőként vett részt a Bill Clinton ellen indított impeachmentben, amikor épp az ellentétes oldalon állt.
Úgy tűnik, mintha Starr impeachmenttel kapcsolatos véleménye az elmúlt évtizedekben gyökeresen megváltozott volna, de a jogász életében nem ez a legellentmondásosabb mozzanat. Starr ugyanis annak idején tagja volt egy másik jogászcsapatnak is, a Trump védelmében szintén feladatot vállaló Alan Dershowitz-cal együtt: ők védték ugyanis Jeffrey Epsteint, amikor azzal vádolták meg az üzletembert, hogy kiskorú lányokat erőszakolt meg.
Epstein, Simpson, Tyson, Weinstein
Bár kettejük közül Starrnak van tapasztalata az impeachmentben, mégis a 81 éves Dershowitz számít a nagyobb halnak. Az ügyvéd és alkotmányjogász, akit a New Yorker egy hosszú és alapos portréban az ördög ügyvédjeként aposztrofált, közel hatvanéves karrierje alatt mindvégig az egyéni szabadságjogok harcos védelmezőjeként lépett fel, ami esetenként meglehetősen ellentmondásos kijelentésekre sarkallta.
Egy 1997-es véleménycikkben például úgy érvelt a kiskorúak ellen elkövetett nemi erőszakra vonatkozó törvények rendelkezései ellen, hogy „Mindenképpen szükséges, hogy legyen büntetőjogi szankciója annak, ha valaki nagyon fiatal gyerekekkel közösül, de kétséges, hogy egy ilyen törvénynek vonatkoznia kellene-e a pubertáson átesett tinédzserekre is, hiszen az ő korcsoportjukban már igen gyakori a beleegyezésen alapuló szex.”
Tíz évvel később aztán az ügyvédet ott találjuk Jeffrey Epstein üzletember védői között, akit azzal vádoltak meg, hogy fiatal lányokat molesztált, és a lányokat kiközvetítette befolyásos barátainak és üzlettársainak is – erről részletesebben itt írtunk. A Dershowitzot és Starrt magában foglaló csapat olyan ügyesen dolgozott, hogy hiába derültek ki durva részletek Epstein ügyleteiről, a védőknek sikerült vádalkut kötniük Alex Acosta szövetségi ügyésszel: Epstein bűnösnek vallotta magát prostitúció elősegítése vádjában, és csak 13 hónap szabadságvesztést kapott. Ráadásul az ügyészség vállalta, hogy soha többé nem nyitja újra az aktát, jóllehet, tudták, még lehetnek további áldozatok is.
De nem Epstein volt az egyetlen olyan híresség, akit Dershowitz munkájának köszönhetően mentettek fel súlyos vádak alól. Fellebbviteli tanácsadóként ugyanis ott volt O. J. Simpson ügyvédi csapatában is, amikor a korábbi amerikai focistát azzal vádolták meg, hogy megölte a volt feleségét és annak barátját. Simpsont végül felmentették a vádak alól. Bár a per valószínűleg az egyik leghíresebb bűnügynek számít, Dershowitz azt mondta, számára ez csak egy közepesen érdekes ügy volt.
De ott volt a Magyarországon kevésbé ismert Claus von Bülow ügye is, akit azzal vádoltak, hogy 1980-ban megpróbálta megölni a feleségét egy inzulininjekcióval. Az asszony kómába esett, de csak 2008-ban halt meg. Von Bülow-t végül nem találták bűnösnek. Minden azonban még Dershowitznak sem sikerülhet: 1992-ben hiába fellebbezett Mike Tyson ügyében, a bokszolót nemi erőszak miatt hat év börtönre ítéltek.
Dershowitzot egyébként mindig is érdekelték a szexuális erőszakról szóló ügyek, néha talán túlságosan is. A már említett New Yorker-cikkben például arról írtak, hogy amikor Dershowitz az egyetemen ezzel kapcsolatban tartott órát, néha annyira részletesen beszélt az ügyekről, hogy a hallgatóságban ülő nők kényelmetlenül érezték magukat. Azt pedig, hogy az érdeklődése azóta sem lankadt, jól jelzi, hogy Trump mellett jelenleg van egy másik híres ügyfele is: Harvey Weinstein producer, akit több tucatnyi nő vádolt meg nemi erőszakkal.
Clinton rossz, Trump jó
Dershowitzcal ellentétben Ken Starr – Epsteint kivéve – nem vette magát körbe híres ügyfelekkel, bár tény, hogy a Clinton-botrány alatt ő maga lett híresség. Starrt 1994-ben nevezte ki a washingtoni kerületi ügyészség a Whitewater-nyomozás folytatására, amelyben azt vizsgálták, hogy Bill és Hillary Clinton bűncselekményt követett-e el még a nyolcvanas években egy üdülőközpont-beruházással kapcsolatban. A későbbi elnök akkor még Arkansas kormányzója volt, felesége pedig ügyvédként dolgozott, aki közreműködött a Whitewater-beruházás hitelügyleteiben, amelyből – a vád szerint – Clintonék jelentős összegekhez jutottak. A bonyolult ügy végén nem találtak arra utaló nyomot, hogy a házaspár bármilyen törvénytelen dolgot tett volna.
Starr nyomozása azonban felfedett egy másik kínos ügyet is. Még 1994-ben Paula Jones pert indított Bill Clinton ellen, és azzal vádolta, hogy arkansasi kormányzósága idején szexuálisan zaklatta őt. Starr úgy értesült, hogy az üggyel kapcsolatban az egyik fehér házi alkalmazott, Monica Lewinsky hamis tanúzásra készül, ráadásul arra kérte egyik kolléganőjét, hogy ő is tegye ugyanezt. A kolléganő, Linda Tripp, végül Starrhoz fordult, és a különleges ügyész kiterjesztette a nyomozást Clinton és Lewinsky kapcsolatára.
A vizsgálat során Clinton azt hazudta, hogy nem volt szexuális kapcsolata Lewinskyval, amellyel egyrészt eskü alatt hazudott, másrészt akadályozta az igazságszolgáltatás munkáját, így megindították ellene az impeachment eljárást, amely Clinton felmentésével végződött.
A mostani események tükrében különösen érdekes, hogy miközben a Clinton-botrány idején Starrnak nem volt problémája azzal, ha az amerikai elnök ellen impeachmentet indítanak, most már zavarja. Erre az ellentmondásra hívta fel a figyelmet Chris Cillizza, a CNN újságírója, aki szerint a 2020-as Ken Starr áll szemben az 1998-as Ken Starr-ral. És hogy mégis miért pont őt, illetve Dershowitzot választotta Trump? Cillizza szerint nagyon egyszerű a válasz:
Kiemelt kép: GettyImages
