Kedden lemondott Giuseppe Conte, Olaszország miniszterelnöke. Ezzel egyelőre véget ért egy egyedülálló kísérlet, amelyben a második világháború óta először alakított kormányt populista párt Nyugat-Európában. Conte hosszú beszédet mondott, egy óra alatt szinte végig arról, hogy Matteo Salvini belügyminiszter a hibás a kormány széteséséért.
Ennek a kormánynak itt vége,
– mondta a miniszterelnök. Egyébként önmagában nem nagy dráma, hogy Olaszországban lemond egy miniszterelnök. 1946 óta negyvennél is több miniszterelnöke volt az országnak, és kevesen hagytak külföldön is maradandó nyomot. Ki emlékszik már Magyarországon Enrico Letta, Paolo Gentiloni vagy Mario Monti működésére, de még a jelenleg aktív nevek, mint Matteo Renzi is hidegen hagyják a legtöbb újságolvasót. Berlusconira persze emlékszünk, pedig kevesebb esélye van miniszterelnöknek lenni, mint Renzinek.
A kormány felbomlásának alapvető oka Matteo Salvini működése, de ehhez érdemes tudni azt is, honnan indultunk. Salvini Ligája és a Luigi Di Maio vezette, leginkább Beppe Grillo humoristáról ismert 5Csillag Mozgalom alapvetően más szervezetek. A Liga Észak-Olaszországban jött létre, és mielőtt rátalált volna a menekültválság kifogyhatatlan potenciáljára, alapvetően azzal volt elfoglalva, hogy a dél-olaszok ellen agitáljon. Az 5Csillag viszont nem szélsőjobboldali, inkább gazdasági populista párt.
A tavalyi választáson nagyjából ugyanakkora támogatottsággal, koalícióban kezdett kormányozni a két párt. Független miniszterelnököt választottak, a jogász Giuseppe Contét, a két párt vezetője pedig miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter lett. Ami összekötötte őket, az a durva elitellenességük volt, amellyel a korábbi kormányok és a korrupció ellen kampányoltak.
Salvini viszont nagyjából végig a további kampányolásra használta fel a választások óta eltelt valamivel több mint egy évet. Már korábban is panaszkodtak rá, hogy alig lehet látni a belügyminisztériumban, inkább az országot járja egyik eseményről a másikra. Ha pedig mégis dolgozik, akkor olyan konfliktusos ügyekbe áll bele, mint a menekülteket a Földközi-tengerből kimentő hajók befogadása.
A folyamatos kampánynak meglett a hatása, tavaly mindkét párt harminc százalék környékéről indult, a Liga népszerűsége viszont most már közelebb van a negyvenhez, miközben az 5Csillag bezuhant. Utóbbi következménye, hogy a támogatói egy része visszasorolhatott a balközép Demokrata Párthoz, amely így újra megelőzte népszerűségben az 5Csillagot.
Az, hogy Salvini új választásokat szeretne, régóta nyílt titok, de azután lett teljesen egyértelmű, hogy az európai parlamenti választásokon sokkal jobb eredményt értek el a korábban hajszálnyival nagyobb 5Csillagnál. Hetekkel később Salvini látványos parádézással felrúgta a koalíciót, majd közölte, hogy bizalmatlansági szavazást szeretne a miniszterelnökről. Ezt előzte meg Conte a lemondással.
A kormány lemondása nem jelent automatikusan új választást, ezt a köztársasági elnök írhatja ki. Sergio Mattarella viszont még nem döntött arról, hogy kiírja-e a választást, és ha igen, mikorra. Ennek is fontos következményei lehetnek ugyanis, hiszen el kell fogadni az olasz költségvetést, amelyre nézve Salvininek komoly megszorításellenes reformtervei voltak. Ráadásul Olaszország most jelölt uniós biztost is Ursula von der Leyen bizottságába.
Ha nem írnak ki új választásokat, alapvetően három lehetőség van. Az egyik, hogy a Salvini-ellenes pártok megállapodnak egymással. Ezt nevezik Ursula-tervnek, mert mindenki részt venne benne, aki megszavazta Von der Leyent a bizottság elnökének (ebbe csak Salvini nem tartozik bele). Ezzel egy komoly bökkenő van az 5Csillag számára: nemcsak a korábban kormányzó Demokrata Párttal, de Berlusconi kereszténydemokratáival is össze kellene állniuk, amit korrupcióellenes pártként hatalmas arcvesztés lenne megtenni. Ennek ellenére ki tudnák húzni az új többséggel a következő választásig.
Persze van olyan alverzió is, amelyben Berlusconi pártja a kormányon kívülről, konstruktív ellenzékként támogatja a munkát, de kérdés, hogy ebben neki mi lenne a jó. Ráadásul mindkét lehetőség azt hozná magával, hogy Salvini Ligája lenne a legerősebb ellenzéki párt a parlamentben, és nyugodtan kampányolhatna tovább addig, amíg már egyedül is kormányt tudna alakítani. Nem biztos, hogy eljutunk idáig, hiszen az olaszoknak így is csak harmada szavazna Salvinire, de a másik két parlamentben ülő kis szélsőjobboldali párttal együtt valószínűleg már most is kormányképes lenne.
A második verzió az ügyvivő kormányé, amelyet az elnök addig jelölhet ki, ameddig nem fogadják el a költségvetést. Alapvetően ez is lehetőséget adna Salvininek a kontroll nélküli kampányra, és nagyjából ugyanazoknak a pártoknak kellene benne részt vennie, csak rövidebb távon.
És akkor még ott van az a lehetőség is, hogy semmi nem történik. A Liga és az 5Csillag megbékélése csak kívülről tűnne furcsának, de az olasz politikában elképesztő mennyiségű teatralitás van, ezért szinte bárhonnan vissza lehet térni. Raádásul a hírek szerint az 5Csillag nagy része még mindig inkább Salvinivel kormányozna együtt, mint Berlusconival.
Egy dolog biztos: Olaszországban még egyáltalán nem lefutott kérdés a populizmusé.
Ami pedig Európai Uniót illeti, az EP-választás ugyan megnyugtathatta a liberálisokat, de egyáltalán nem jelentette a populizmus vagy a szélsőjobb szétesését. Egyrészt hiába nyertek az EU-párti erők, az euroszkeptikusok is többen lettek, csak megosztottabbak. Ráadásul ugyan kevés esély van rá, de sem Franciaországban, sem Németországban nem lehet kizárni a szélsőjobb előretörését, Nagy-Britanniában pedig gyakorlatilag meg is történt már, csak nem úgy, ahogy vártuk. Itt ugyanis nem a Brexit Párt, vagy a BNP alakított kormányt, hanem a konzervatívok uralmát vette át teljesen a jobbszárny. Az olasz kormány bukásának legfontosabb tanulsága, hogy a populizmus és a szélsőjobb elleni harcnak nincs vége.
Kiemelt kép: Andreas Solaro / AFP
