Nagyvilág
5680011 26.10.2018 A visitor takes a photo of the painting titled "The Tower of Babel" by Pieter Bruegel the Elder during the exhibition, which marks the 450th anniversary of artist's death, in the Kunsthistorisches Museum in Vienna, Austria, October 26, 2018. Vladimir Pesnya / Sputnik

450 éves pofon repíti le az Insta-generáció fejét

Kálmán Attila
Kálmán Attila

újságíró. 2018. 12. 07. 20:01

Már abból is elegem van, ha koncerteken csak idegenek telefonkijelzőjén keresztül látom a színpadot, de abban a környezetben még azt mondom, belefér, megoldom.  Azon viszont már nem tudok ilyen elegánsan túllépni, amikor múzeumokban hadonásznak köztem és a művek között mobilokkal, csak azért, hogy megszülethessen a 13295. ugyanolyan kép az Instagramra. Főleg blockbuster-kiállításokon zavaró a dolog, mert nem fogynak el az instázók: jönnek szakadatlanul minden korban, nemben, formában, méretben, hogy lefotózhassák a Híres Képet. És nem fogynak el.

Ám a bécsi Szépművészeti Múzeumban (Kunsthistorisches Museum) váratlanul igazságot szolgáltatott valaki a bennem tomboló morgó öregembernek, mégpedig egy 450 éve halott férfi: idősebb Pieter Bruegel.

Soha többé nem lesz ilyen világszám

Pedig a korszakos jelentőségű Bruegel-kiállításon Híres Kép jön Híres Kép után, és annyian kíváncsiak rá, hogy kegyetlen közelharc folyik a festmények előtt. A telefonokat is ugyanúgy markolássza a többség, mint máshol, de Bruegel munkáit látva előbb-utóbb mindenki szégyenkezve süllyeszti a zsebébe a mobilját. Arról majd később, hogy miért, előbb tisztázzuk, hogy miért akkora durranás ez a kiállítás, hogy a fél világ emiatt utazik éppen Bécsbe.

Leginkább azért, mert ez az utolsó alkalom, hogy így egyben, ilyen mennyiségben, egy helyen lehessen megnézni a XVI. századi flamand festőzseni festményeit.

A Baltikumból importált tölgytáblákra festett képek közül sok már annyira érzékeny, hogy a tulajdonosok nem fognak megkockáztatni még egy szállítást. Most még egyszer utoljára összeszedték a világból a bécsi Szépmű kiállításrendezői, amit össze lehetett, 2019. január 13-a után viszont soha többé nem lesz ilyen.

TV journalists take their footage during the opening of the exhibition of the Flemish painter Pieter Bruegel the Elder at Kunsthistorisches Museum in Vienna, Austria on October 1, 2018. - The world's first-ever monograph exhibition dedicated to 16th century Flemish master Pieter Bruegel the Elder opens Tuesday in Vienna, bringing together half of all of his extant works, organisers said. (Photo by JOE KLAMAR / AFP) / RESTRICTED TO EDITORIAL USE - MANDATORY MENTION OF THE ARTIST UPON PUBLICATION - TO ILLUSTRATE THE EVENT AS SPECIFIED IN THE CAPTION
Fotó: Joe Klamar / AFP

A számok szerelmeseinek: ez azt jelenti, hogy a kevesebb, mint ötven fennmaradt Bruegel-festmény körülbelül kétharmada, illetve az összes rajzának és metszetének fele felkerült a Kunsthistorisches falaira. Minden jelentős mű ott lóg a falakon az osztrák fővárosban, olyan képek is, amelyeket a magángyűjtemények homályából vettek elő az ünnepi alkalomra. Olyan évszázados szenzációk előtt lehet ácsorogni bokáig esett állal, mint például a

350 év után először egymás mellé került évszakokat ábrázoló sorozat megmaradt darabjai (egy kivétellel).

Kukucs fél évezredre vissza

Persze attól, mert valami nem történt meg évszázadok óta, még nem biztos, hogy jó: egy kiadós pestisjárvány miatt például nem indulnék Bécsbe. Ez a Bruegel-kiállítás viszont minden ízében olyan, hogy nincs olyan felmagasztaló jelző, amely ne hajlana el rajta.

Innen nézve vicces, hogy a nagyon részletes és informatív (és kétnyelvű: német és angol) kiírások Bruegel recepciójának, elismertségének időbeni változásának taglalásával kezdődnek, amelyből kiderül, hogy

ugyanebben a múzeumban a XIX. század végéig raktárban porosodtak azok a képek, amelyek most a legnagyobb szenzációk.

Aztán szépen, fokozatosan a régóta megérdemelt piedesztálra emelték Bruegelt a művészettörténészek, olyanok mellé, fölé, akiknek a képeivel hiába van tele a bécsi Szépművészeti Múzeum, mégsem a Rubensek, Rembrandtok, Snydersek elől kell szolid erőszakkal kitessékelni záráskor az embereket.

Többek között azért, mert Bruegelt hiába fitymálták le sokáig azzal, hogy nem olyan technikás festő, mint a befutott kortársai, mégis érdekesebb 2018-ban: jobban szól hozzánk, mint az ájtatos puttók, dölyfös pofájú nemesek, és dicsfényben úszó szentek magasztos gyülekezete.

Pedig Bruegel festményeiről ordít a kora újkoriság, szinte alig mosakodtak ki a középkori mocsokból. De ez is előnyükre válik, mert azon a szinten is érdekesek ettől a képek, hogy

egy rég letűnt világ hétköznapjaiba lehet rajtuk keresztül belenézni.

És nem csak az látszik, hogy milyen ruhákban, cipőkben jártak, milyen hangszereken játszottak, hogy dolgoztak, hogy szórakoztak a rég halott őseink, hanem az is, hogy hogyan képzelték el a világot. Az biztos látszik, hogy egy Pieter Bruegel nevű festő hogyan képzelte el, de ő pedig bármekkora géniusz is volt, a korának az embere volt, és nemesek, uralkodók rakták ki a képeit a kastélyfalakra, tehát nem lehetett végtelenül idegen a világa másokétól.

5679665 26.10.2018 A visitor looks at the painting titled "Dulle Griet" also known as "Mad Meg" by Pieter Bruegel the Elder in the Kunsthistorisches Museum in Vienna, Austria, October 26, 2018.
 Vladimir Pesnya / Sputnik
Fotó: Vladimir Pesnya / Sputnik / AFP

Krisztus, Pokol, fenék

Itt lesz páratlanul érdekes Bruegel, mert kortársai között egyedülállóan úgy ábrázolta korát, hogy azt egyáltalán nem heroizálta, és nem csak bemutatta, hanem folyamatosan kommentálta képein. Ráadásul úgy kommentálta, mint egy már kicsit részeg nagybácsi, aki vaskos vicceket kezd mesélni vihogó gyerekeknek, de közben ő szórakozik a legjobban.

Krisztus és egy kibukkanó fenék, isteni igazságszolgáltatás és vad falusi buli, a Pokol megnyíló kapui és egy furán kacsintó hal-béka-ember-hibrid (vagy valami olyasmi)

– ha nem is egy képen, de ezek mind ott vannak. Nem egyenrangúan, de ugyanabban a világban, a helyükön. Ez a fontos Bruegelnél: mindennek megvan a helye a kozmoszban, de hogy éppen hol, az nagyban függ a körülményektől. Például a már említett évszakok sorozatban hiába hasonló a nézőpont, optikailag nagyon más távolságra van a civilizáció a Vadászok a hóban meleg házikók felé lépkedői vadászai, mint a nyálkás őszi tájban rőzsét gyűjtők számára.

Ez a relativizmus is szokatlan egy XVI. századi festőtől, az meg végképp, hogy a szakrális és a profán, a szent és a hétköznapi mennyire egy szinten kezelődik. A Saulból Pállá megtérő figura ugyanúgy elveszik a monumentális tájban és a színes emberi kavalkádban, mint a keresztet cipelő Jézus Krisztus. A Halál diadalán és a Dulle Grieten is már tüzesen lángol a Pokol a horizonton, de az előtérben még van idő lantozni, vagy kalapot felvenni egy furcsa tetűlénynek.

Ilyen apróságból, mint például a kalapos tetűlény végtelen számú van Bruegel képein. A Bosch-hatásokon túl pedig ott van a képek ezernyi apró részlete,  jelenete, szimbóluma, történése. Képtelenség annyi időt állni egy nagyobb Bruegel-kép előtt, hogy olyan érzés legyen az emberben: „Na, ezt jól megnéztem!”

És ezzel üti ki Bruegel a kezünkből a mobilokat: rákényszerít mindenki, hogy újra megtanuljon nézni és látni. Alaposan. Gondosan. Komolyan. Aztán nevetve. Aztán komolyan.

Szokatlan élmény hosszú, fárasztó perceket eltölteni úgy egy-egy kép előtt, hogy leginkább annyit szánunk egy képre, hogy átpörgessük az Instagram-feeden, és még ahhoz is lusták vagyunk, hogyha túltekertünk valamit, akkor visszagörgessünk nyomni egy szívecskét.

Egy Bruegel-képet viszont nem lehet nem megbabonázva bámulni. Nem véletlenül szólal meg gyakran a riasztó, mert miután elpakolták a telefonokat, mindenki hunyorogva hajol közel a Babilon tornyához, a Gyermekjátékokhoz, a Parasztlakodalomhoz. Inkább nagyítót kellett volna hozni. Sajnos azokkal sem lehet bebújni a képekbe, pedig azok garantáltan a bőrünk alá másznak egy életre.

5679676 26.10.2018 Visitors look at the painting titled "The Procession to Calvary" by Pieter Bruegel the Elder in the Kunsthistorisches Museum in Vienna, Austria, October 26, 2018. Vladimir Pesnya / Sputnik
Fotó: Vladimir Pesnya / Sputnik / AFP

Praktikus tanácsok

Mivel annyira népszerű a kiállítás, amennyire ezért érdemes legalább két dolgot mindenképpen észben tartani:

  1. 20 perces időablakokra van osztva egy nap, és csak akkor lehet bemenni a Bruegel-kiállításra, amikorra foglaltunk. Online, plusz 5 euróért itt lehet időablakot foglalni. Személyesen a Kunsthistorisches bejáratánál, de számítsunk rá, hogy aznapra már biztosan nem, másnapra sanszos, hogy nem lesz hely.
  2. Nem vicceltem, hogy közelharc megy a képek előtt. 18 órakor zár a tárlat, érdemes úgy érkezni, hogy zárásig maradjunk, mert akkor nyugiban, akár kettesben is ott lehet maradni egy-egy képpel. Garantáltan nagyobb élmény, mint helyt kereső könyökök közé szorulva.

Kiemelt kép:  Vladimir Pesnya / Sputnik / AFP

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.