A román munkaügyi minisztérium bejelentette, hogy 2018. december elsejétől a minimálbér 2080 lejre emelkedik, ami átszámítva 143 520 forintot jelent. A Cotidianul című bukaresti lap szerdai híre szerint tehát a jelenlegi, 138 ezer forintos magyar minimálbérnél több mint ötezer forinttal kapnak többet a lehető legalacsonyabb fizetésre bejelentett romániai alkalmazottak. Igaz, a magyar minimálbér is emelkedhet jövőre, így csak annyit mondhatunk: legalább egy hónapra a román foglalkoztatottak egynegyede – a Cotidianul szerint ekkora arányt képviselnek a minimálbéresek – többet keres majd, mint a magyar „sorstársaik”.
Ugyanakkor pár napja már megírtuk, hogy a minimálbér nominális értékén túllépve, ha a romániai árszínvonalat is figyelembe vesszük, akkor már most is többet ér a román minimálbér a magyarnál. Romániában ugyanis olcsóbb az élet mint nálunk, tehát még kevesebb pénzből is jobban lehet élni, mint Magyarországon.
Mint említettük, Romániában az ország munkaerejének egynegyedét minimálbérre jelentik be. Ám a minimálbér emelése sokszor éppen az érintetteknek lehet a legrosszabb: Romániában ugyanis magas adók és járulékok terhelik a munkát, 45 százalékos az elvonás mértéke.
A munkaadók a lap szerint nem tudják vagy nem akarják követni az állam által előírt béremelési tempót, hiszen a piacon a tartós béremelést nem a kormány akarata, hanem a munkatermelékenység javulása szokta indokolni. Márpedig a romániai minimálbéresek 90 százaléka a magánszférában dolgozik, tehát a kormány mostani intézkedése láthatóan a privát gazdaságot sújtja. A romániai német gazdasági kamara aggodalmát is fejezte ki emiatt, hiszen a kormányintézkedés a cégek gazdasági környezetét kiszámíthatatlanná, kaotikussá teheti.
Amúgy a munkaerő produktivitása látványosan javul Romániában, 2010-2011 óta körülbelül negyven százalékos volt az emelkedés, amint az Európai Központi Bank egyik statisztikájából láthatjuk.
Ám az OECD hivatalos statisztikájából kiderül: a minimálbér nem negyven százalékkal, hanem – nominálisan legalábbis, tehát inflációt nem számolva – 317 százalékkal nőtt időközben: 2010-ben 7200 lej volt, idén pedig (az emelés előtt) 22 800 lej, azaz 131 ezer forintnál valamivel többet kerestek eddig a román minimálbéresek havonta.
Vagyis a román minimálbér túlzottan nő az ország gazdasági hatékonyságának javulásához képest – ez nyilvánvaló volt már egy tavalyi számításból is, amikor kiderült, hogy a román életszínvonal meghaladta a magyart.
Valójában a román gazdasági növekedést ugyanis – ami rendkívül látványos, 7 százalékos volt tavaly, vagyis 18 milliárd euróval bővült a gazdaság – jelentős részben külső eladósodásból, hitelekből pénzelik, illetve súlyos egyensúlytalanságokkal párosul (külkereskedelmi mérleghiány, költségvetési hiány, fizetési mérleghiány, akár 5 százalékosra megugró infláció). Ráadásul a többletpénzt a románok elköltik, amiben döntő szerepe volt a nettó keresetek drasztikus, majdnem 12 százalékos emelkedésének tavaly, mutat rá a Business Review elemzése.
Ennek ellenére a román pénzügyi vezetők optimisták, és már az euró bevezetését tervezik. Az eurózónába való belépés várható időpontja 2024 lehet – erről egy hete beszélt a bukaresti pénzügyminiszter.
Valójában tehát a minimálbér növelése nem is a román munkavállalók érdekében történik, hanem az állami büdzsé egyensúlyának javítását célozza: a minimálbér emelése ugyanis az állami adóbevételek növelésével jár együtt.
Grafikonunkon látszik, hogy délkeleti szomszédunk gyorsan zárkózik fel tényleg a magyar minimálbérhez. Hosszabb távú összehasonlításokból az is kiderül, hogy Romániában jelentős életszínvonal-emelkedés történt az elmúlt években. A román statisztikai hivatal legfrissebb jelentése szerint 1990 októberéhez képest a reálkeresetek 192,1 százalékra emelkedtek az országban. Vagyis 28 év alatt majdnem megduplázódtak.
Mindezt érdemes összevetni a magyar Központi Statisztikai Hivatal szerény statisztikájával, miszerint 1990-hez képest az egy főre eső reáljövedelem mindössze 22 százalékkal nőtt nálunk.
A hazai statisztikából látszik, hogy az egyik legsúlyosabb időszak 2002 és 2010 között volt. Gyakorlatilag stagnált a reáljövedelem nyolc évig, amit leginkább Gyurcsány Ferenc nevéhez köt az emberek emlékezete: az 1990-es szintet 2002-ben csak 0,4 százalékkal haladta meg a magyar reáljövedelem, és 2010-ben is csak 2,5 százalékkal. Ám ennél valójában sokkal rosszabb volt a helyzet, hiszen 2006-ban a mutató egyszer már túllépte a 117 százalékot, azaz 17 százalékos javulás történt (emlékezetes az is, hogy a Medgyessy-kormány kezdett drasztikus, ám gazdaságilag megalapozatlan béremelésekbe 2002-ben), ám az ezután bekövetkezett világválság – és annak tragikusan rossz hazai kezelése – miatt ez az előny vált szinte semmivé 2010-re.
Azóta viszont mindössze egyetlen év volt, amikor csökkent a reáljövedelem – a Fidesz választási sikereiben ezt a tényezőt már néhány éve észrevette néhány elemző, ám a legtöbb szakértő figyelmen kívül szokta hagyni.
Ha a számokat összességében nézzük, akkor ennél sokkal hosszabb távú tendencia bontakozik ki 1990 óta: a KSH adatsora bizonyítja, hogy a magyar rendszerváltás a legfontosabb mutatót, az emberek jólétét tekintve küzd óriási deficittel. És ez mutatja a rendszerváltó elit csődjét is: képtelen volt Magyarországot gazdasági jólétbe kormányozni, miközben még a nem túl acélos gazdasággal rendelkező Románia is rohamléptekben éri utol a magyar GDP-t, minimálbért és átlagjövedelmet.
Kiemelt kép: Daniel Mihailescu / AFP
