A kutatás összehasonlította Budapest és a környező országok fővárosainak albérletárait, és kiszámolta, hogy a legtipikusabb diákmunkával, a gyorséttermi munkával, hány órát kell dolgoznia egy egyetemistának ahhoz, hogy fedezni tudja albérleti díját.
A kutatásban legalább 25 négyzetméteres, egyszobás, 1-4. emeleti, bútorozott garzonlakások árait hasonlították össze Budapesten, Bukarestben, Pozsonyban, Prágában, Varsóban és Bécsben.
Ezt követi Prága (236 ezer Ft), Budapest (170 ezer Ft), Varsó (157 500 Ft), Pozsony (153 ezer Ft), és végül Bukarest (113 ezer Ft). Fontos azonban kiemelni, hogy a legnagyobb szórás a havi albérletárak között Bécsben, Prágában, és immáron Budapesten figyelhető meg. A magyar fővárosban például jellemzően 80 ezer és 320 ezer forint között mozognak az árak. Mindhárom fővárosra jellemző a turisták és a hosszútávú külföldi bérlők (főleg külföldi egyetemi hallgatók) magas száma. Ez egyben azt is jelenti, hogy nagyobb és fizetőképesebb a kereslet, ami megemeli az átlagárakat.
A kutatásban a helyi gyorséttermi munkabért vették alapul. A különböző országokban ezek a munkabérek, mint az albérletárak is, eltérők, a helyi gazdasági tényezők befolyásolják, így jó viszonyítási alapot adnak az összehasonlításhoz – csakúgy, mint a már közismert Big Mac Index.
A kutatás abból indult ki, hogy vajon mennyit kell dolgoznia gyorsétteremben egy egyetemistának, ha egyedül szeretne egy bútorozott garzont bérelni az adott városban.
Ezt követi a sorban Varsó, ahol 175 órányi, illetve Prága, ahol 163 órányi üdítőtöltés és krumplisózás biztosítja a lakbérre valót. Habár sok esetben az egyetemisták a költségek csökkentése miatt többen bérelnek többszobás lakásokat, és így nekik kevesebbet is kell dolgozniuk a lakbérért, a fenti adatok jó összehasonlítási alapot adnak.
Egy budapesti egyetemistának több mint kétszer annyit kell dolgoznia az albérletért, mint egy bécsi egyetemi hallgatónak.
Kiemelt kép: MTI Fotó/Sóki Tamás
