Szokatlanul kemény hangnemet ütött meg John McCain republikánus szenátor 2014. december 2-án a szenátus nagyköveti kinevezésekről szóló vitájában. A veterán politikus teljes mértékben elfogadhatatlannak tartotta, hogy egy olyan nagykövetet küldjenek Magyarországra, az Egyesült Államok megbecsült szövetségeséhez, aki nem hogy nem beszéli a nyelvet, de soha életében nem járt itt. McCain szerint Colleen Bell egyetlen érdeme, hogy sikeres tévéproducer és jelentős adománnyal megtámogatta az Obama-kampányt.
McCain hozzátette, hogy alapvetően nincsenek ellenére a politikai kinevezések,
Azonban a magyar nemzet a küszöbén áll annak, hogy egy neofasiszta diktátornak engedje át az önrendelkezését (…) aki Vlagyimir Putyinnal bújik ágyba,
és nem szabad egy tapasztalatlan jelöltet egy, az USA számára is fontos országba küldeni.
A szöveg elhangzása után volt némi bizonytalanság, hogy neofasiszta diktátor alatt a politikus Orbán Viktort vagy Putyint értette, de később az irodája megerősítette: a magyar miniszterelnökre gondolt. Bár a Fidesz-KNDP-t rosszul érinthette, hogy a két nagy amerikai párt közül a hozzá közelebb állótól érkezett kemény kritika, John McCaintől számítani lehetett erre.
A háborús hős
John McCain 1936. augusztus 29-én született a Coco Solo tengerészeti légitámaszponton, ahol édesapja szolgált. A család folyamatosan költözött, ennek köszönhetően McCain összesen 20 iskolában fordult meg gyerekkorában. Érettségi után az apját és nagyapját követve ő is haditengerésznek állt. Az akadémián nem voltak jó jegyei, mert nem szeretett tanulni, viszont kiváló könnyűsúlyú bokszolóvá vált és társai is kedvelték.
A haditengerészeti akadémiát 1958-ban végezte el, 1960-ban pedig pilótává képezték. Bár eleinte nem repült túl jól, később egyre ügyesebb és megbízhatóbb lett. Első feleségét, Carol Shepp modellt 1965-ben vette el, akivel három gyereket neveltek.
1967-ben, előzetes kérésének megfelelően harci bevetésre küldték az akkor már javában zajló vietnami háborúban. Elsőként a USS Forrestal repülőgép-hordozóra osztották be, amelyen még azon a nyáron egy meghibásodásnak köszönhetően tűz ütött ki. A tűz miatt elszabadult egy rakéta, az azt követő robbanások sorozatában 134 tengerész halt meg. McCain ki tudott szabadulni az égő repülőjéből, de amikor egy másik pilótának próbált segíteni, egy bomba a közelében robbant fel és megsebesült.
Fotó: AFP
A szolgálatot egy másik hajón folytatta, amikor 1967 októberében Hanoi felett lelőtték a gépét. McCain két karja és egyik lába eltört katapultálás közben és majdnem belefulladt egy tóba, ahova az ejtőernyőével leérkezett. Vietnamiak megtalálták, a partra húzták, fegyveraggyal eltörték a vállát, többször megszúrták bajonettel, majd hadifogolytáborba vitték. A következő öt évet McCain ott töltötte, ebből két évet magánzárkában.
McCaint rendszeresen megkínozták fogvatartói, egy időben kétóránként megverték. A kínzások hatására megpróbálkozott az öngyilkossággal is. 1973 tavaszán szabadult, a hadifogolytáborban elszenvedett bántalmazások hatására soha többé nem volt képes a feje fölé emelni a karjait.
Ennek ellenére Donald Trump 2015-ben azt mondta egy kampányrendezvényen, hogy nem tekinti háborús hősnek McCaint: „Azért hős, mert fogságba esett. Azokat az emberek szeretem, akik nem esnek fogságba.”
Szabadulása után rehabilitációra járt, katonai főiskolát végzett és egészen 1981-ig a haditengerészet kötelékében maradt.
A politikai túlélő
A politikai pályát 1982-ben kezdte, amikor a Republikánus Párt tagjaként bejutott az amerikai kongresszusba, 1987 januárjában pedig a szenátus tagja lett. Időközben elvált és újranősült: második házasságában három gyerek született és feleségével örökbefogadtak egy bangladeshi árvát.
Ezt követően a politikai karrierje gyorsan szárnyalt felfelé, bár a 90-es években egy kicsit megtorpant, amikor azzal vádolták meg, hogy ő és négy másik szenátor közbenjárt a republikánusok egyik támogatójának, a vagyonos Charles Keating érdekében. A vizsgálat végül arra jutott, hogy McCain rosszul ítélte meg a helyzetet, de nem járt el elítélhető módon.
A botrányt követően országos ismertségre tett szert, de mégsem számított senki arra, hogy 1999-ben beszáll a republikánus elnökjelöltségért folytatott kampányba George W. Bush texasi kormányzóval, későbbi elnökkel szemben. McCain az esélytelen nyugalmával kampányolt és meglepetésre meg is nyerte az előválasztást New Hampshire-ben. Dél-Karolinában, amelyet CNN az egyik legmocskosabb versenyként jellemzett, Bush nyert úgy, hogy gyakorlatilag az egész Republikánus Párt McCain ellen fordult.
Fotó: Elise Amendola / AFP
A politikus azonban nem csüggedt el: ismertségét kihasználva kiharcolta a kampányfinanszírozás reformját, 2004-ben pedig Bush újraválasztása mellett korteskedett.
Az időzítés azonban rossz volt: Bush népszerűtlensége, a 2008-as gazdasági válság és a demokrata párti Barack Obama egyedülálló politikai tehetsége egyaránt közrejátszott abban, hogy McCainnek esélye sem volt a győzelemre.
Fotó: Emmanuel Dunand / AFP
A 2008-as kudarc azonban megint nem volt elég ahhoz, hogy padlóra küldje, 2009-ben visszaült a szenátusba és külügyi témákban, valamint a hadsereg védelmezőjeként szólalt fel. De attól sem riadt vissza, hogy saját pártját kritizálja, főleg Donald Trumpot. Pedig, még ha akaratán kívül is, McCain hozzájárult ahhoz a szélsőjobboldali-populista vonalhoz a republikánusok között, amelyből később Trump is kinőtt, mégpedig azzal, hogy engedett a párt nyomásának és Sarah Palint jelölte alelnöknek.
McCain vs. Trump
2017 őszén egy philadelphiai, veteránoknak rendezett gyűlésen az amerikai elnököt név szerint nem említve McCain arról beszélt: Trump rendszere azon alapul féli az évtizedek munkája alatt megszervezett világrendet, elhagyja a propagált ideálokat, visszautasítja a nemzetközi vezető szerep kötelességeit és a „világ utolsó legjobb reménysége” címkét. Mindezt cserébe azért a „félig sült, hamis nacionalizmusért”, amit a bűnbakokat kereső, a problémamegoldást utáló emberek találtak ki. Ez pedig hazafiatlan.
Fotó: William Thomas Cain/Getty Images/AFP
A kettejük közötti feszült viszony a csúcspontját 2018. májusban érte el, amikor a nagybeteg, 2017 nyarán agydaganattal diagnosztizált McCain kijelentette, nem szeretné, ha Trump ott lenne a temetésén.
Politikai öröksége
McCain külpolitikájában nagyon határozottan és következetesen állt ki az erős amerikai jelenlét mellett a világban, a legutolsó időkben a szenátus fegyveres erők bizottságának elnökeként.
A belpolitikában fontosnak tartotta, hogy a szenátus térjen vissza valamiféle normális működéshez, amelynek során rendesen megvitatnák a javaslatokat és nem csak pártalapon szavaznának a szenátorok. Erről leginkább akkor beszélt, amikor az Obamacare visszavonásáról kellett szavazni 2017 nyarán és „összetákolt” javaslatok mentek át gyorsított eljárásban úgy, hogy a szenátus tagjainak nem volt ideje elolvasni, miről van szó. Sőt, kikerülték a rendes bizottsági folyamatokat is. A javaslat akkor épp McCain szavazatán bukott meg – Trump meg is haragudott rá. Ebben az időben tartott, utolsó nagy szenátusi beszédében McCain azt mondta:
Amikor valaki azt mondja, hogy az Amerikai Egyesült Államok szenátusa a világ legnagyszerűbb tanácsadói testülete, az [alkotmányos] alapelvek és az elődeink szolgálata a köz javára jut eszembe. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a megkülönböztetés még ma is érvényes.
John McCain 2018 májusában megjelent Restless Wave (Nyugtalan hullám) című memoárjában felemlegette Ernest Hemingway regényét, az Akiért a harang szólt, pontosabban annak is a végét, amikor az egyik haldokló szereplő a halála előtt azt mondja, hogy szép hely a világ, nem akarja itt hagyni. McCain erre válaszul azt írta könyvében:
Én sem akarom. Utálom, hogy itt kell hagynom ezt a világot. De nem panaszkodhatom. Jó kis kaland volt. (…) Egy apró nyomot hagyok Amerika és a kortársaim történetében.
Kiemelt kép: Brendan Smialowski / AFP
