Donald Trump elnök adott egy hosszú interjút a Wall Street Journalnak, amiben a lap rákérdezett, hogy egészen pontosan mekkora társasági adót szeretne a cégeknek. Az elnök pedig válaszadás helyett elkezdett egy hosszas meanderezést arról, hogy mi van ázsiában.
Hát, 15 százalékot célzunk meg. Meglátjuk, meglátjuk. Nem akarok semmit mondani a tárgyalásokról. Szeretném, ha 15 százalék lenne, hatalmasat fogunk nőni.
Szóval sokat foglalkozom külföldi országokkal és bármit is olvasott eddig, remek kapcsolatom van velük. Kedvelnek engem. Én kedvelem őket. Remek. Szóval felhívok ilyen nagy nagy országokat és beszélek a miniszterelnökkel, vagy az elnökkel. Megkérdezem, hogy vannak. Ó, nem tudom, nem tudom, nem jól, elnök úr. Megkérdezem, mi a probléma.
Ó, 9 százalékon a GDP, elnök úr, nem jó. Én meg mondom magamnak, hogy mi itt állunk 1 százalékon, haldoklunk, erre ők szomorúak. Szóval ezek az országok hatalmasak, háromszáz millió emberrel. Sokan mondják, hogy az Egyesült Államok hatalmas. Aztán felhívsz ilyen helyeket, mint Malájzia, Indonézia, és meg kérdezed, hányan laknak ott. Elképesztő, hányan laknak ott. Kínának 7-8 százalékos növekedése lesz, másfélmilliárd emberrel. Nekünk is jól kéne csinálni.
A fenti idézet több szempontból is elképesztő. Az amerikai elnök ezek szerint
- megkérdezi a telefonban a kormányfőktől, hányan laknak az országaikban,
- és alapvető gazdasági fogalmakról sincs tudása.
Kína, Malajzia és Indonézia azért nőnek ilyen gyorsan, mert fejlődő országok. Az Egyesült Államok pedig a világ legfejlettebb országa. A GDP-arányos növekedést azért hívják GDP-arányos növekedésnek, mert arányos a GDP-vel.
Az elnökök pedig tudni szoktak valamit az országokról, amelyekkel tárgyalnak.
