Nehéz eldönteni, hogy minek a legrosszabb most lenni Európában. Görögország viszont szinte biztos, hogy dobogós helyen van. Persze nem csak most, Görögországnak úgy általában nem jó lenni, az elmúlt hat évben legalábbis biztosan.
Hat év telt el azóta, hogy a görög kormány közölte: az államadósság nem annyi, mint amennyit korábban állítottak, hanem annak a négyszerese, nekik pedig sürgős segítségre lenne szükségük, hogy ne menjenek csődbe. Mivel Görögország az eurozóna tagja volt, ez nem volt opció. 240 milliárd eurót költött el az EU, hogy a görögök életben maradjanak.
Az azóta eltelt hat évben viszont a görögök folyamatosan szívják azt, hogy a megérdemeltnél jobban éltek az azt megelőző évtizedekben. És akkor, amikor már azt hitték volna, egy kicsivel mostantól könnyebb lesz, jött a menekültválság. Aminek az igazi frontvonala természetesen Görögország. A csónakokban, tutajokon és rozoga hajókon érkező menekültek nagy része itt, a görög szigeteken száll először partra Európában. Innen kezdődne a nagy vándorlás a kontinens északi részéig, ahol végre megtalálhatják a legendás jobb életet.
Alexis cifráz
Görögország egyébként 2015-ben valamivel jobban teljesített a vártnál. Alexis Ciprasz a Financial Timesba írt egy hosszú cikket, amelyben a görög gazdaságot és saját magát dicsérte, meg persze a visszafogott, de határozott reformokat, amelyekkel folytatják az ország kiemelését az árokból, amelybe belecsúsztak.
Ezekkel a reformokkal viszont nem mindenki ennyire elégedett. Hétfőn kezdődtek azok a tárgyalások, ahol a trojka és Görögország egyeztet a görög segélycsomag következő részleteiről. A tárgyalások előtt három nappal szivárgott ki az IMF levele a görög kormánynak, amelyben Christine Lagarde elég határozottan kikötötte, hogy nem engednek a görögöknek, és tartani fogják magukat az eredeti elvárásokhoz.
Lagarde azt írja, hogy a görög növekedés (mármint növekedés nincs, de kisebb a visszaesés, mint várták) csak annak köszönhető, hogy egyre nagyobb adókkal terhelnek egy vékony réteget, miközben egyszeri tételeken spórolnak, amelyek lassan elfogynak.
Göröghöz kötés
Pedig a mostani tárgyalásokkal még nagyon is jól járhatna Görögország. A hitelezők ugyanis látszólag hajlandóak lennének belemenni egy hatalmas adósságrendező csomagba, ami 2018-ban szinte automatikusan életbe lépne, ha Görögország teljesít bizonyos feltételeket. Mármint akkor, ha a hitelezők, köztük Németország, hajlandóak most lenyelni azt a politikai ciánkapszulát, amit a görög adósság újrarendezése jelentene.
Wolfgang Schauble pénzügyminiszter a hatéves tárgyalássorozat során először játszott el a gondolattal nyilvánosan, hogy a németek ebbe akár bele is mehetnek. Persze azt kikötötte, hogy sem arról nem lehet szó, hogy elengedjék a görög adósság egy részét, sem arról, hogy ne folytatnák azt a megszorításcsomagot, amelyben korábban megegyeztek. De még így is nagyon jó lehet Görögországnak, mert az államadósságukat – amely mostanra valahol a GDP 180 százalékán áll (khm, ez nagyon sok) – hosszú évtizedekre tolnák ki, így a görögök nem rokkannának bele a kifizetésébe. A mostani terv egyébként tényleg tarthatatlan, 2060-ra a görög GDP negyedét kellene évente visszafizetni a hitelekre.
A török elnök szerepe épp meglepően jelentős a görög gazdaságban. Nemrég írtunk arról, hogy veszélyben van az egész megállapodás, amivel az Európai Unió kiszervezte a határvédelmét Törökországnak.
Törökmész
Lemondott az ország EU-barát miniszterelnöke, Ahmed Davutoglu, aki az egész menekültcsere-programot átnyomta a görög kormányon. Recep Erdogan elnök viszont messze nem ragaszkodik annyira az EU-val kötött megegyezéshez, hogy ezért bármit tegyen is. Pedig a törökök most kezdtek volna jól járni az egésszel. Az Európai Bizottság jóváhagyta a törökök vízummentességét, erről már csak a parlamentet kellett volna meggyőzni. De csak akkor, ha a törökök teljesítik a vízummentességhez szükséges 72 elvárás jó részét. Eddig egyébként körülbelül a felének feleltek meg.
A nagy vita a török terrorellenes törvény körül volt, amelyet Erdogan nem elsősorban a terrorizmus elleni védekezésre használt, inkább arra, hogy az őt megsértő újságírókat, vagy állampolgárokat bíróság elé állítsa. Erdogan arcán rendkívül vékony a bőr, és ezt minden kritikánál szereti megmutatni. Az EU elvárása az volt, hogy a törvény nagyon széleskörűen alkalmazható megfogalmazását pontosítsák.
Azt mondta, mindenki menjen a maga útján, ha ez nem tetszik neki. Ennek a mondatnak viszont lehetnek még olyan hatásai, amelyek visszaütnek Görögországra is. Ha a vízummentességig nem jut el az uniós-török partnerség, akkor gyakorlatilag szétesik a megegyezés a menekültcsere-programról. Ez a megegyezés pedig egyébként sem stabil, az EU jogi stábja már egyszer közölte, hogy az, amiben megállapodnak, semmilyen jogi következménnyel nem jár, csak egy szimpla sajtóközlemény volt. Ennek ellenére működött eddig a program.
Kurdélre hányt gazdaság
Törökország persze nehezen tudna ebből csak úgy kisétálni. A vízummentesség nagyon népszerű a törököknél, és nem tudnak csak úgy lemondani arról a hatmilliárd euróról sem, amelyet az EU ajánlott fel a menekültek kezelésére. Hárommillió menekült él Törökországban, nagyon sok pénzbe kerül az ellátásuk, a török gazdaság pedig romokban van az Iszlám Állam és a kurdok robbantásai miatt bezuhanó turizmustól.
De Erdogan ahhoz egyelőre tartja magát, hogy nem engedi tovább a menekülteket Európába. A görög szigetekre Törökországból az eddigi számok töredéke érkezik csak meg. Erdogan nem próbál meg nyomást gyakorolni az EU-ra, ami lehet akár jó jel is.
Az EU ennek ellenére úgy gondolta, hogy megpróbálják kivenni Erdogan kezéből a legfontosabb fegyvert, és kitalálnak egy másik tervet is Európa védelmére.
Mert a B-terv az, hogy Görögország a gyakorlatban menekülttáborokká változtatná a szigeteit. Eddig is itt szálltak partra a menekültek, hogy regisztrálják őket (legalábbis akkor, amikor a görögök szerették volna regisztrálni őket), mostantól viszont hónapokig várakozhatnak itt, arra várva, hogy megkapják-e a menedékjogot. Aki pedig nem kapja meg, azt a szigetről deportálják haza.
Lesz, lesz, csakazértis Leszbosz
A görögöknek így is hatalmas terhet jelentenek a menekültek. Még úgy is majdnem hatvanezren várakoznak a görög szigeteken, hogy a téli időszakban, főleg a megegyezés óta, sokkal kevesebben érkeztek ide, és elvileg még nincsenek is itt tartós menekülttáborok. A gödörből épp kimászó görög gazdaságot simán tönkrevághatja az, ha az EU a B-terv mellett dönt.
Oké, persze, kapnának támogatást, valószínűleg azt a hatmilliárd eurót, amelyet ebben az esetben Törökország nem kapna meg. De ha a törökök nem kapják meg a pénzt, nem is fogják megakadályozni, hogy a menekültek meginduljanak Európa felé. Pedig ez egyébként NATO-tagországként valamennyire a feladatuk lenne.
Egy nagy baj van viszont ezzel a B-tervvel, amelyet hirtelen raktak össze, sőt, még hivatalosan be sem jelentették, sőt, részleteket sem tudni róla, csak a német sajtó cikkeiből megát az ötletet.
A török megállapodást csak úgy lehetett eladni az Európai Parlamentben, ha azt gondolták, nincs más megoldás. Senki nem örült igazán annak, hogy egy hisztis diktátorral védessük meg a határainkat, miközben lépésenként mondunk le az európai alapértékekről, Erdogan pedig nyugodtan építi tovább az autokrata rendszerét Törökországban. Ha ezt meg lehet oldani Európán belül is, máris kevésbé szimpatkus a török kapcsolat.
