Szerdán zárul a kétnapos népszavazás Koszovó szerbek lakta részén arról, hogy elfogadják-e Pristina fennhatóságát. Összesen négy, jobbára szerbek lakta észak-koszovói járásban – Zubin Potokban, Zvecanban, Kosovska Mitrovicában, Leposavicban, illetve a hozzájuk tartozó falvakban – voksolnak. Az ottani szerb önkormányzatok által önállóan szervezett referendumon 82 szavazóhelyiséget nyitottak meg, s 35 ezer szavazócédulát nyomtattak ki, egy részüket albán nyelven.
A polgároknak arra a kérdésre kell válaszolniuk, hogy “elfogadják-e az úgynevezett Koszovói Köztársaság Pristina által létrehozott intézményeit”. Az eredmény borítékolható, hiszen az Észak-Koszovóban élő szerbeknek – akik az egykori szerb tartomány 2008-as függetlenné válása után sem fogadták el az albán közigazgatást – mind a mai napig saját – nagyrészt Belgrád által finanszírozott – intézményeik vannak.
Mindenki ellenzi a népszavazást
A voksolást Pristina, illetve az ottani ENSZ-misszió mellett maga Szerbia is ellenzi. Belgrád azért, mert attól tart, hogy kedvezőtlenül fogja befolyásolni uniós integrációját, és nem lendíti előre a Brüsszel által szorgalmazott, folyton akadozó Belgrád-Pristina párbeszédet sem. Boris Tadic szerb államfő ugyanakkor továbbra is hangsúlyozza: Szerbia nem fogja elismerni Koszovó függetlenségét.
A koszovói ENSZ-misszió (UNMIK) szerint a népszavazásnak nem lesz semmilyen jogi hatálya, mivel törvénytelenül tartják meg. Alkotmányellenes a népszavazás Pristina szerint is, amely eleve az észak-koszovói szerbek párhuzamos intézményeit is illegálisnak tartja, és négy éve hasztalan próbálkozik azzal, hogy fennhatósága alá gyűrje a térséget. Szálka a szemében, hogy a kétnapos referendumot két nappal Koszovó függetlensége kikiáltásának negyedik évfordulója előtt tartják meg a szerb szakadárok.
A koszovói békefenntartó haderő (KFOR) attól tart, hogy a térségben élő albánok provokációt látnak majd a népszavazásban, és ez tovább fokozza a feszültséget az amúgy is nyugtalan térségben.
A vámbélyegző hiánya miatt fajult el a helyzet
Az amúgy is feszült viszony a koszovói albánok és szerbek között akkor vált még drasztikusabbá, amikor 2011. július 26-án hajnalban a koszovói rendőrség különleges egységei (ROSU) megpróbálták átvenni az ellenőrzést azon két átkelő pont fölött, amelyeken a Szerbia és Koszovó közötti forgalom túlnyomó többsége zajlik. A 31-es számú kapuként ismert Brnjak „határállomást” el is foglalták, az 1-es számú kapuhoz, Jarinjébe azonban nem jutottak el, mert ezt a helyi szerbek úttorlaszok segítéségével megakadályozták – emlékeztetett Szilágyi Imre.
A Magyar Külügyi Intézet Nyugat-Balkán szakértője az FN24-nek elmondta: 2011. július 2-án Belgrád és Pristina több hónapig tartó, az EU közvetítésével folyó tárgyalás után megállapodott három fontos gyakorlati kérdésben. Az anyakönyvek, a szabad mozgás, és az egyetemi diplomák ügyében megegyezés született, de beszámolók szerint több más kérdésben, így a vámbélyegzők ügyében is lényegében megállapodtak, szeptemberben megegyeztek arról is, hogy a Koszovóból érkező tételeken a „Kosovo Customs” felirat szerepelhet. Majd újabb fordulója következett a vitának, nem tudtak ugyanis egyezségre jutni azon, hogy lehetnek-e koszovói vámosok az átkelőkön, jelenlétük ugyanis a szerbek számára (a határ mindkét oldalán) elfogadhatatlan. A hivatalos áruforgalom ezért továbbra is szünetel.
Magukat barikádozták el
A vita egy korábbi pontján, júliusban Koszovó bejelentette: a vámbélyegző körüli vita miatt ők sem ismerik el a szerbiai és boszniai vámbélyegzőket, amely Szilágyi Imre megfogalmazása szerint lényegében azt jelentette, hogy Koszovó embargót vetett ki a szerb árukra. „Ez nagyon károsan érintette a Koszovó északi részén élő szerbeket, hiszen őket korábban szinte teljes egészében Szerbia látta el, a koszovói hatóságokkal ugyanis nem működtek együtt” – mondta a szakértő.
Ráadásul a korábban itt-ott felhúzott akadályokat barikádok egész sora vette át. „Mivel ezáltal saját magukat is elbarikádozták, a saját ellátásukat elképesztő hegyi mellékutakon (mondjuk így csempészutakon) biztosították” – fogalmazott Szilágyi Imre. Hozzátette: a jelek szerint nincs valódi áruhiány, bár az ősz folyamán azzal riogatták a nemzetközi szervezeteket, hogy humanitárius katasztrófa fenyegeti őket.
A koszovói albánok azzal fenyegetőztek, blokád alá vonnak egy másik, Merdare nevű átjárót, ha nem bontják le a barikádokat, sőt az Önrendelkezés nevű albán szervezet egy napra le is zárta az útvonalat.
A koszovói szerbek még ezt megelőzően jelentették be, hogy népszavazást tartanak. Annak ellenére, hogy jogilag bármi lesz is az eredmény, az nem változtat státusukon. Ezzel tiltakoznak az ellen, hogy a Nyugat, (és főleg Németország) azt akarja, hogy szüntessék meg a párhuzamos szerb intézményrendszert, azaz tagozódjanak be a koszovóiba.
Nem lesz fegyveres konfliktus
Az FN24 kérdésére a szakértő kifejtette: nem valószínű, hogy a helyzet a mostaninál jobban eszkalálódna. „A népszavazást én a politikai nyomásgyakorlás kétségbeesett eszközének tekintem. Annál is inkább, mert Belgrád (a nyugatiak miatt) ellenzi a népszavazást, az észak-koszovóiak pedig nem kerülhetnek teljes mértékben szembe Belgráddal, már így is túlmentek egy határon. Szerbia ráadásul mindig hangsúlyozza: ezt a konfliktust diplomáciai eszközökkel és nem fegyverekkel kívánja megoldani” – mondta a Magyar Külügyi Intézet munkatársa.
Hozzátette: fegyveres incidens azért sem valószínű, mert a koszovói szerbek épp azzal próbálják a maguk oldalára állítani a közvéleményt, hogy a „fegyvertelen nép küzd a felfegyverzett ellenséggel”. Ha ők is puskához nyúlnának, a KFOR is keményebben lépne fel ellenük. Igaz, a nemzetköziek attól tartanak, hogy a népszavazás miatt az albán militánsok fokozhatják a feszültséget.
