A széthype-olás nem volt ok nélküli, a pilot mint egy ügyes cowboy, célba talál. Spoilermentes kritika.

Gyors zombiteszt: a központozós poént értjük? Igen? Jó, haladjunk, itt van egy zseniális élőhalottas mozi, mi ez, ha nem bréking nyúz? Kritika.

Tim Burton már nem tudja hogy kell szeretni a nyomikat, de legalább nem Johnny Depp-pel mutatja ezt be.

A balfék bosszúja! A szerelem a Ladán a legforróbb! A Kút, akár szimbolistába’ nézzük, akár suttyófilmként, briliáns. Kritika.

De azért még mindig inkább Bridgetet tartanám meg.

Lövöldözés, szerb maffiózók, pia, csajok, vérebek – és kerekesszék és rokkant-moped. Tilla megmutatja: egy akcióvígjátéknak szíve is lehet, tiszta szíve. Kritika.

Alig pár perc telt el az új évad nyitórészéből, már patakokban ömlik a vér, ahogy kell. Spoilermentes évadnyitó-kritika.

Nagyon szép lett a Disney újrázása, és majdnem mindig működik is, csak az öncélúság okoz némi rossz szájízt. A dzsungel könyve kritika.

Épp sokkolódnál, de a sarkkör narkotikum: tompít. Erős, furcsa, fájdalmas film a Madárkák. Minikritika.

A Hardcore Henry szétb@sz. Pont. Tökéletes.

A Zero a politikai áthallások ellenére jóval túlmutat a polgárpukkasztáson, de próbára is teszi a nézőt. Kritika.

Tökéletesen lezárt trilógia lett a Kung Fu Panda, de kevesebb a felnőtteknek szóló kikacsintás. Kritika.

A gyerekeknek cukiság, izgalmak és tanulságok, a felnőtteknek finom kritika és fergeteges poénok: a Zootropolis emlékeztet, miért lehet annyira szeretni a Disney-t.

A katolikus egyházat a reformáció óta nem rázta meg semmi annyira, mint az, amikor fény derült az egyházi személyekhez köthető tömeges gyermekmolesztálási ügyekre. Az erről készült Oscar-mozi, a Spotlight felér egy gyomrossal. Kritika.

A szürke ötven árnyalata főhősnőjének új mozija nélkül nem lett volna kevesebb a világ, cserébe legalább el is söpri majd egy mocskos szájú szuperhős. Kritika.

Nemcsak eredetibb és humorosabb, de brutálisabb és botrányosabb is minden más képregény-adaptációnál. Ez az a szuperhősmozi, amire mindig is vártál. Kritika.

Jaj, a Carol, az a sokdíjas, ugye? Az biztos milyen szép, van benne zongora és pillogás és pasztellek, és jujj, olyan korszakos, mert jujj, lányok puszizkodnak benne, jujj. Hát, nem.

Nehéz eldönteni, hogy A szürke ötven árnyalata vagy A fekete ötven árnyalata rosszabb film. De utóbbi legalább vállaltan az.

Ha egyszerű lenne elmondani, miért dőltek be a Wall Street bankjai, akkor nem lett volna semmi baj. A répaszínű Ryan Gosling mégis megpróbálja elmagyarázni.

A Brooklyn szép és meglepő, de továbbra sem érthető az az Oscar-jelölés.

Nem? Hát persze, hogy nem, látod minden nap. A szoba egy ötéves szemein keresztül mutatja meg, milyen nagy, ijesztő és felfoghatatlanul csodálatos a világ. Pátoszriadó, kritika.

A dán lány előismeretek nélkül erősen félreérthető. Nagyobb baj, hogy még azokkal együtt sem nagyon jó. Kritika.

Visszatért a kultikus sorozat, amelyben ezúttal hemzsegnek a fantáziátlan ötletek, melyeket egy kapkodó és zavaros nyitóepizód formájában tolnak az arcunkba.