Kultúra filmkritika

Unatkozott, lopott hát magának egy csecsemőt

Bodnár Judit Lola
Bodnár Judit Lola

újságíró. 2018. 07. 02. 16:28

Különben is, az anyja nagyon kiabált a babával. Innen indul – és nagyon sokkal tovább nem is jut – Csuja László első nagyjátékfilmje, a Virágvölgy, melynek Karlovy Varyban volt a világpremierje. Megnéztük.

Színházba járó olvasóink talán emlékeznek a Leonce és Léna című Georg Büchner-klasszikusra, a darabra, melyben elhangzik egy hosszú, emlékezetes monológ arról, hogy az emberek mit meg nem tesznek unalomból: szeretnek, házasodnak, utódot nemzenek és így tovább, gyakorlatilag mindent azért tesznek, hogy ne unatkozzanak. Hogy ez így van-e, az erősen értelmezés kérdése, mindenesetre a legújabb magyar játékfilm, az elsőfilmes Csuja László Virágvölgy című munkája is erre a témára mutat egy kortárs variációt, érintve olyan témákat is, mint a kora huszonévesek csapongó generációja, a felelősség, a család, az ambíció, az öncsalás és az őrület. Tényleg csak érintve: igazán mélyre egyik témában sem ás, így megmarad hangulatos, korrekt művészfilmnek, de igazán emlékezetes nem tud lenni.

Amikor először találkozunk vele, főhősnőnk, Bianka épp meztelenül pancsol egy medencében, egyik felfújható állattal csapkodva a másikat. Mint kiderül, tilosban jár, a medence egy teljesen ismeretlen családhoz tartozik, akik cseppet sem örülnek a potyapancsolónak, őt viszont nagyjából annyira ejti zavarba, hogy elzavarják, mint egy háromévest, aki nem csak nem tud az esetleg őt érintő tiltásokról, de a „szabály” fogalmát sem tudja értelmezni. Ezt további hasonló képsorok követik annak alapos exponálására, hogy Bianka mennyire unatkozik, mennyire fura, és mennyire random tesz mindent, amit tesz. Férfi főszereplőnk, Laci eközben a gyámság alá vételhez végzett teszten ül, mely azt hivatott felmérni, mennyire alkalmas az önálló döntéshozatalra, és hát, nem alkalmas – derül ki Laci bánatára, de gyámja örömére, akinek jól jön a fiú státusza közös bútorszállítós bizniszükhöz, feltételezhetően némi állami támogatás formájában.

Fotó: Elf Pictures

A két szereplő az után találkozik, hogy Bianka legújabb ötlete nyomán hirtelen „anya” lesz: egy lakótelepen kóvályogva egy anyára lesz figyelmes, aki egyszerre ordít páréves kisgyerekével és a babakocsiban tolt csecsemőjével, amikor pedig a nagyobbik elszalad, anyja pedig utánamegy, Bianka egyszerűen eltolja a magára hagyott babakocsit. Ám hiába állít be egymás után több exéhez is, senki nem hiszi el, hogy az övé a kislány, és segíteni sem hajlandó senki – egészen Laciig, akivel szintén egyik exét kajtatva találkozik. A fiú magától értetődően elviszi Biankát és a kicsit a munkásszállóra, ahol lakik, mindenkinek azt hazudja, sőt, talán kicsit el is hiszi, hogy ő a gyerek apja. Ám a szállón sem maradhatnak sokáig, és Laci gyámja sem segít, így Laci egy rosszarcú bűnözőtől kér segítséget, egyből tartozásba vágva magát, mondván, majd hitelből visszafizeti. Csak éppen arra nem gondol, hogy is tenné, hogy nem fognak hitelt adni neki a gyámja nélkül, pénz tehát nincs, és az, hogy ledolgozza a tartozását, sem bizonyul olyan korrekt ajánlatnak, gyakorlatilag adósrabszolgaként kellene működnie, ha meg nem lép. Innentől kezdve nem elég, hogy a rögtönzött családnak nincs otthona, nyugtuk sincs, a rosszfiúk ugyanis üldözik Lacit.

Furcsa road movie kerekedik ki mindebből, lopott lakókocsival, stoppolással, erdőn-mezőn-kempingen keresztül, és Bianka magához képest viszonylag kitartóan fenntartja érdeklődését a baba iránt, szorgalmasan babázik, még az igazi családanya idilljét is elképzeli magának, ám csak nem hagyják nyugodtan játszani. Pedig az, hogy milyen döbbenetes tehetséggel hazudik – egy társkeresős, vagy éppenséggel bármilyen valóságshow-ban sokra vihetné – nem egyszer húzza ki őket a bajból, ám a nagy babaprojekt aligha tömi be egy életre a személyiségén tátongó lyukakat – amúgy másoknál sem, nemcsak a lopott babákat nevelőknél van ez így. Laci sorsán keresztül eközben megnézzük a társadalom aljára-szélére szorultak világának egész sok arcát, és a film ezen aspektusaiban van is potenciál, ám sajnos a forgatókönyv egyik szálat sem bontja ki elég mélyen, így Laci is csak árnyalatnyival képvisel több mélységet.

Fotó: Elf Pictures

Berényi Biankából aligha lesz kora nagy színésznője, mondjuk senki nem is ígért ilyet, viszont azt, amire szerződött, hogy – a külső szemlélő számára látszólag – saját magát, ezt az örökké unatkozó, sodródó, vad gyereket alakítsa, abszolút teljesíti. Karaktere és játéka egyszerre irritáló és megejtő, a nézők és a karakterek, akikkel érintkezik, sem igen tudják eldönteni, hogy hogy álljanak hozzá: a csaj annyira zakkant, hogy legszívesebben megráznák, de közben meg minden lepattan az őrültségéről. Réti László alakítása a filmbeli Laciként már lényegesen jobban tetszett, pedig hát elvileg ő csak másodhegedűs, de mégis. Mondjuk, könnyebb is volt megszerettetnie magát, minthogy azzal együtt, hogy értelmileg visszamaradott, benne van mélység, akarat és lélek, ráadásul abban a torokszorító állapotban van, amikor már tudja, hogy az elméje nem működik úgy, ahogy kellene, de ha megfeszül, sem működik jobban. Ráadásul kettejük közül ő az, aki komolyan veszi a babázást és a gondoskodást, annyira, hogy még a megértésig is eljut – mindezt pedig Réti rendíthetetlenül nyugodt játéka igazán szépen adja át.

Csuja László rendezőként magabiztosan végigvitte a filmet, hangulatában erős és egységes lett, ám a forgatókönyv öncélúságán – a hipszter, l’art pour l’art furcsaság-fetisizmuson – ez sem segít, legfeljebb kicsit eltereli a figyelmet. Bár az operatőri munka ebben többet segít: a hol költői, hol puritán, hol művészieskedésbe hajló képsorokat alapvetően kellemes élmény nézni. Sőt, megkockáztatom, hogy bizonyos generáció kultstátuszt is kivívhat azok körében, akiket nem zavar, sőt élvezik, hogy a filmidő jelentős része inkább Bianka arcának szentelt monstre divatklip, mintsem klasszikus értelemben vett játékfilm. Persze vehetjük úgy, hogy a Virágvölgy inkább karakter-, mint történetközpontú film, ám ezzel együtt is, bár az oroszosan unott, modellfotós spleen és zabolátlanság váltakozása önmagában is tud érdekes lenni – de azért nem visz el a hátán egy egész filmet. Még a változatos betétdalokkal együtt sem, pedig igen trendi dallista állt össze mulatóstól technóig. Apropó dalok, a legtalálóbb választás mind közül az Ocho Macho Jó nekem című slágere az öreg rasztával, ami többször is elhangzik a filmben, a dal szövege ugyanis épp olyan, mint a film maga: átad egy bizonyos hangulatot, de kissé céltalan.

Virágvölgy (Blossom Valley), magyar road movie, 83 perc, 6/10

Kiemelt kép: Elf Pictures

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Budapest, 2015. október 19.
Áder János köztársasági elnök (j) október 17-i hatállyal a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszterré nevezi ki Rogán Antalt a Sándor-palota Tükörtermében 2015. október 19-én. Középen Orbán Viktor miniszterelnök, Haszonicsné Ádám Mária, a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) főigazgatója, Altorjai Anita, a KEH Sajtóigazgatóságának igazgatója, Gróh Gáspár, a KEH Társadalmi Kapcsolatok Igazgatóságának vezetője és Szadai Károly, a KEH főtanácsosa (j-b).
MTI Fotó: Bruzák Noémi
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.