Világhírűként nem nehéz itt élni, már ha lesz még hol

Búcsú Heller Ágnestől. Tamás Gáspár írása a magyar nemzetiségi politika tragikus hagyományairól, máig ható utóéletéről. Nehezebb ma a Földön élni, mint a Holdra jutni? Írások az eheti Élet és Irodalomból.

Tamás Gáspár Miklós: Göncz Árpád sírja mellett

Mi ez?

Hetente egy-egy részletet mutatunk az Élet és Irodalom legújabb számából. Ha tetszik, az írásokat elolvashatja a www.es.hu oldalon vagy a péntekenként megjelenő lapban.

Egy szó mint száz, Magyarország ma ismét megtestesíti mindazt, amit – képmutatás ide vagy oda – a nemzetközi közvélemény, a nyugati médiák jelentős része (a konzervatívoktól a szélsőbaloldalig) utál és elutasít. Magyarországnak látszólag vannak szövetségesei a visegrádi csoportban, ám ott a jelenlegi soviniszta, etnicista, Európa-ellenes kormányok helyzete ingatag, az ottani nyilvánosság ezerszer szabadabb, mint itt, a közvélemény pedig nagy mértékben elutasítja a rasszizmust, a heteroszexizmust, a legszegényebbek gyötrését, a környezetvédelmi trogloditizmust és a magyar valóság más csinos alkatrészeit.

Az etnikai és nemi kérdésben Orbán mögé fölsorakozott magyar politikai egységhez hasonló a világon sehol se létezik. Magyarország egyedülálló.

Az Orbán-rendszert elutasító konzervatívok is nagyrészt orbánisták, akik a konzervatív Angela Merkelt proletár internacionalistának, a „népességcsere” hívének és „Soros-bérencnek” tekintik…

Magyarországnak ezt a tárgyilag részben indokolatlan pária voltát gyermekeink és unokáink fogják megsínyleni, ahogy máig keserüljük az elfelejtett gróf Apponyi Albert és báró Bánffy Dezső korlátolt, soviniszta, elnyomó politikáját, amellyel szemben formálódott ki szomszédaink nemzeti tudata és nemzeti identitása – és amelynek az állandóságát, mintegy örök adottságát erősíti meg az Orbán-rezsim népellenes és öngyilkos irányvonala.

Paul Lendvai: Megérdemelt világhír

Az egyik nemrégen közölt interjúban Heller Ágnes a gyakran feltett kérdésre – „Nem fél e annyi éles állásfoglalás után Magyarországon élni“, azt válaszolta, hogy nem, mert ő világhírű. Őszintén szólva én válaszát először furcsának, önteltnek találtam.  Néhány héttel később váratlan halálának híre kitörölte ezt a benyomást emlékezetemből. Másnap, amikor a hétvégi világsajtót böngésztem a laptopon, eszembe jutott ez a mondat, ami tulajdonképpen szinte egy kulcs a Heller-fenomén megértéséhez.

A magyar értelmező szótár szerint fenomén: ritka jelenség – kivételes tehetség, aki/ami nem mindennapi látvány. S hogy ő ezt kerek perec kimondta, egy természetes reakció volt. Ági természetéhez tartozott az őszinte beszéd: igen, ezt gondolta s így egy szóban meg is fogalmazta. De csak úgymond belföldi, otthoni használatra. Ugyanilyen kérdésre a Spiegel-nek (2018 április 12-ikén), Orbán újabb választási győzelme után így fogalmazott:

Nem félek. Sokkal rosszabbat megéltem életemben. Nem magam, hanem Magyarország miatt aggódom. Orbán megtanítja az embereket gyűlölni. Ő szétrombolja az ország lelkét.

Mizsei Kálmán: Választások Ukrajnában

Az áprilisi elnökválasztás után az előrehozott parlamenti választásokon megismétlődött a csoda Ukrajnában: az új elnök pártja, a Nemzet Szolgája is elsöprő győzelmet aratott. Teljességgel párját ritkító működő demokráciákban az, ami itt történt, márpedig a választások vitán felül demokratikus keretek között zajlottak. Nemzet Szolgája a címe annak a televíziós sorozatnak, amely nagy sikerrel futott 2015 óta az elmúlt években. Ennek producere és főszereplője a 41 éves Zelenszkij. Egy átlagembert – iskolai tanárt – formázott meg, aki váratlanul és véletlenül megnyeri az elnökválasztást és szemben a maffiaszerű politikusokkal afféle ukrán Mátyás királyként a nép pártján áll, az ő érdekeiket képviseli.

Így nyerte meg először Zelenszkij az elnökválasztást két fordulóban idén március 30-én és április 21-én – az utóbbiban 73 százalékos eredménnyel lehengerelve Porosenko elnököt – majd előrehozott parlamenti választást írt ki, amit a lényegében teljesen újonnan sietve megalakított pártja szintén fölénnyel nyert meg. A hagyományosan a hatalom iránt nagyon szkeptikus ukrán közönség még soha nem választott meg ekkora többséggel politikai pártot: A Nemzet Szolgájának abszolút többsége lesz a következő öt évben. Zelenszkij pártjának képviselőit internet pályázat alapján választotta ki a vegyes rendszerű választásokra, azaz mind a pártlistákra, mind az egyéni körzetekbe.

Hargitai Henrik: Holdraszállás 2.O

A holdraszállás kétségtelen, hogy a 20. század csúcsteljesítménye, amely lelkesített mindenkit. Nem az atombomba, a másik 20. századi ikonikus teljesítmény, hanem annak az ellenpontja. A holdraszállás adta vissza a haladásba vetett hitet, amikor újra jó volt embernek lenni. A 2024-re ígért holdi déli-sarki expedíció azonban már nem képes erre, még akkor sem, ha egy generációnak ez lesz az első és autentikus holdraszállás-élménye. A 2020-as években egy „csillagászati” költségvetésű technológiai gigavállalkozás nem az, ami 1969-ben volt. A mindig magasabbra, az állandó növekedés, az ember a legerősebb jelszavai mára disszonáns akusztikájúakká koptak.

A kérdés a 21. században nem az, hogy képes-e ember a Holdon, a Marson élni, hanem az, hogy képes-e a Földön.

Hogy képesek vagyunk-e visszafogni magunkat, és belátni, hogy a természettel szemben minél erősebbek vagyunk, csak annál gyengébbek leszünk. A nemzetközpontú kulcskérdések helyett az új toborzó szövege arról szól, hogy ki tudja gyorsabban és hatékonyabban visszakanyarítani a kisikló emberiséget a földi bioszférával kompatibilis életmódúra.

Apollo 50 – Az emberiség legnagyobb lépése

1969. július 20-án a NASA történelmet írt: az amerikai űrhivatal elsőként juttatott embert a Holdra. Az 50. évforduló alkalmából a 24.hu július 15. és 28. között cikksorozattal tiszteleg az emberiség egyik legnagyobb lépése előtt.

Kovács Zoltán: Hárman az egyben

Megmaradt bennem a múlt hétről egy mondat, a Narancs szerkesztője írta jegyzete bevezetőjében, idézem. “Ennek a szerkesztőségi cikknek egyetlen mondatból kellene állnia: Szijjártó Péter és Orbán Viktor Magyarország szégyenei.” Az ilyet nevezem kezdő mondatnak. Egyszerű, határozott és mélyen igaz, benne minden, ami lényeges. A mondat egyszerre nyit és összegez, arról szól, amit természetesen mindenki tud, aki ebben az országban él, sőt még távolabb is. Jön-megy az országban meg a világban ez a két politikai Strasznov Ignác, és miután a világ meglehetősen elfoglalt saját bajaival, úgy kavarnak, ahogy jólesik.

A szellemében igen egységes társaság komoly szakemberekből áll: Strasznov egyálatalán nem kisebb tekintély, mint a kormány két fő embere. Különbség van természetesen, nem is lényegtelenek. Míg a kormány feje meg a külügyminiszter Brüsszelben, esetleg a türk bothúzók között üzletel politikai nézeteivel, addig Strasznov a maga szélhámosságait kávéházakban gyakorolta, vagy épp, amerre járt. Még a lepoglava-i fegyintézetben is folytatta, ahol eladta a börtön berendezését. Amikor már rosszul ment a sora, elhatározta, hogy megírja az emlékiratait. Amikor elkészült, szerzői jogait egyszerre két kiadónak is eladta. Szavahihetőség szempontjából egymás sarkában járnak.

Szponzorált tartalom

A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.