Bayer Zsoltban is felhorgadt a magyartanár, nem hagyta szó nélkül az ellenzék hétfői akcióját.
Apró sikernek tartja, hogy Bangóné Borbély Ildikó és Kunhalmi Ágnes lapjára helyesen írták, hogy „illendő”, de emlékeztet rá, a „fojt” egy kollektív MSZP-s munka gyümölcseként sikerülhetett „folyt”-ra.
Ők így együtt ilyen hülyék (bocs, hüjék).
Két lehetséges út van. Az egyik a sok-sok tollbamondás, gyakorlás, a másik, mivel Kunhalmi oktatáspolitikus is, az iskolai és helyesírási reform – véli a publicista, aki Rejtő Jenő klasszikusai mellett felidézi azt is, hogy
hajdan ebben a parlamentben mégiscsak Mikszáth Kálmánok, Tiszák és Bethlenek ültek. És onnan nézvést mégiscsak elég szembetűnő a hanyatlás. Mikszáthtól Bangónéig – ez azért nem egy sikertörténet, még kevésbé diadalmenet. (…)
Azt lesz még érdekes megfigyelni, milyen visszhangja lesz a két agysebésznő produkciójának. Én az örkényi megoldásra tippelek, tudják, amikor az őrnagy ároknak nézi az árnyékot, és átugorja. Attól kezdve pedig mindenki átugorja. Igen, kicsit félek, hogy most majd elkezdődik egy vita, miszerint a „folyt” így is jó.
Mindenesetre, ha ezek egyszer nyernének, biztosan nem fogják felkérni köztársasági elnöknek Grétsy Lászlót.
A kritika jogosságát nem vitatva (és ha már Grétsy László), azért e pontnál „Álljunk meg egy szóra!” Ha már kontraszelekció!
Bőven akadna példa arra, mekkora a különbség Mikszáth Kálmán és a jelenlegi kormánypárt politikusai között is, de azt senki nem vitathatja, hogy valódi nyelvművelő köztársasági elnököt eddig csak a Fidesz adott az országnak.
Első álamfői látogatásom első álomásán. Köszönettel: Schmitt Pál, 2010. szept. 7.
Itt érdemes felidézni, hogy a magyar nyelv ápolását egyik kiemelt feladatának tekintő Schmitt Pál az államfőt egy l-el írta, a Himnusz első sorát pedig így idézte: „Isten, áld meg a magyart! / Jó kedvel, bőséggel”, de még utolsó elnöki közleménye sem sikerült bakimentesre.
