Ennek kapcsán a Magyar Időknek Kónya Imre, a testület tagja azt mondja, a rendszerváltozás több mint két évig,
az Ellenzéki Kerekasztal 1989. márciusi létrehozásától a szovjet csapatok 1991. júniusi teljes kivonásáig
tartott, de máig nincs méltó helye a nemzeti emlékezetben, negatív összességében a megítélése. A volt MDF-es belügyminiszter szerint a fiataloknak emlékük sincs róla, akiknek van, többnyire csalódtak, amire a politikusok még rá is játszottak. Abban bízik, hogy ezen a következő két évben az emlékbízottságnak sikerül változtatnia. Hosszan sorolja, ehhez mi minden kellene.
Nem szabad letagadni a rendszerváltoztatásban játszott pozitív szerepét senkinek sem, és jó lenne helyre tenni az elmúlt évtizedek politikai küzdelmei során felhalmozódott, különböző irányú torzításokat.
Szerinte a rendszerváltozás a magyar történelem olyan kiemelkedő pillanata, amire
mindenki büszke lehet, azok is, akik látszólag nem csináltak semmit, de elviselték, kibírták a változásokkal együtt járó mérhetetlen nehézségeket.
Hosszan méltatja Antall Józsefet, szerinte az emberek lelkéhez azok az események kerülnek közel, amelyeket egy személyhez lehet kötni, a rendszerváltozásnál ez pedig csak a néhai kormányfő lehet, aki
tragikusan korai halála miatt kimaradt az elmúlt 25 év méltatlan és kisszerű, néha gyűlölködéssé fajult politikai csatározásaiból. Ráadásul azon kevesek közé tartozik, akiknek az életútjában egyetlen olyan momentum sincsen, amit szégyellni kellene.
A rendszerváltozás kezdete megközelítés kérdése, ő az Ellenzéki Kerekasztalhoz köti, amelynek közvetlen előzménye a közös március 15-i demonstráció volt. Csengey Dénes jelképesen akkor foglalta le a Magyar Televíziót, ami nem rokonítható sem az állami tévé 2006-os felgyújtásával, sem az ellenzék decemberi akciójával.
Az Ellenzéki Kerekasztal létrejöttének tizedik évfordulóján, 1999. március 22-én még sikerült egy asztalhoz ültetnie az egykori szereplőket. Orbán Viktortól kezdve Magyar Bálintig kivétel nélkül mindenki elment.
A közélet mai állapotában sajnos elképzelhetetlen egy ilyen találkozó.
Nem tudja, hogy a kormány kiket hívott meg az emlékbizottságba, és azt sem, hogy a megbízatást elfogadta-e, de ő örült volna, ha Tölgyessy Péterrel, Kőszeg Ferenccel együtt dolgozhat, mert szerinte a rendszerváltoztató nemzedék maradandót alkotott.
Kiemelt kép: Soós Lajos / MTI
