Belföld

28 éve született, 1 évig élt – már alig emlékszünk rá

1989–ben ezen a napon alakult meg a legendás Ellenzéki Kerekasztal (EKA).

28 éve (is) minden március 15-én kezdődött. Előző évben még munkanapon ünnepeltek az ellenzéki vezetők, akiket letartóztattak, 1990-ben pedig már a kampány jegyében veszekedtek a pártok, de ’89-ben az SZDSZ és a Fidesz kezdeményezésére egységet alkotott az ellenzék. Egy helyen szónokolt Kis János és Orbán Viktor és 31 szervezet hirdette meg 12 pontban, mit kíván a magyar nemzet. Az ellenzéki szervezetek jelképesen lefoglalták a Magyar Televízió székházát, jelezve, az a nemzeté, nem a kormányé. Még egyszer, 1989. március 15-ét írtunk, Cserhalmi György felolvasta az aktualizált tizenkét pontot.

Szabad, független, demokratikus Magyarországot.

1. Valódi népképviseletet és többpártrendszert. Biztosítsák a választások szabadságát és tisztaságát.
2. Rendőrállam helyébe jogállamot. Érvényesüljenek az emberi jogok, legyen bírói függetlenség.
3. Szólás-, sajtó-, lelkiismereti és oktatási szabadságot. Számolják föl a hírközlés állami monopóliumát. Oszlassák föl az Állami Egyházügyi Hivatalt.
4. Jogot a sztrájkra. Ne korlátozzák az érdekvédelem, a követelés és a szolidaritás szabadságát.
5. Méltányos közteherviselést, a közkiadások társadalmi ellenőrzését. Szüntessék meg az egyéni és csoportos kiváltságokat. Adják meg mindenkinek az emberhez méltó élet alapfeltételeit.
6. Ésszerű gazdálkodást, működő piacot, a tulajdonformák egyenjogúságát. Állítsák le a pénzemésztő és környezetpusztító nagyberuházásokat, szüntessék be a veszteséges vállalatok támogatását, vessenek véget a vállalkozás és a lakosság megsarcolásának.
7. A bürokrácia és az erőszakapparátus leépítését. Oszlassák föl a Munkásőrséget és az Ifjúgárdát.
8. Szabadságot és önrendelkezést Kelet- és Közép-Európa népeinek. Szűnjék meg Európa katonai, gazdasági és emberjogi kettéosztása.
9. Semleges, független Magyarországot. Vonják ki a szovjet csapatokat hazánk területéről. Töröljék a magyar ünnepek sorából november 7-ét.
10. Felelős kisebbségi és menekültpolitikát. A kormány lépjen föl a nemzetközi fórumokon a magyar kisebbségek védelmében. Szűnjék meg a rendőri szemlélet és a jogtalan megkülönböztetés a romániai menekültek ügyében.
11. Nemzeti önbecsülést. Vessenek véget a történelemhamisításnak. Adják vissza a nemzetnek címerét.
12. Igazságot ’56-nak, tisztességet a forradalom mártírjainak. Nyilvánítsák nemzeti ünneppé október 23-át.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc a magyar nemzet számára felállította a nemzeti függetlenség és politikai demokrácia európai mércéjét. Ettől a pillanattól kezdve egyetlen kormány sem kerülhette el, hogy ezzel a mércével megméressék.

Ezt mondta Orbán Viktor a Kossuth téren. Meg azt is, hogy meg kell fosztani az állampártot minden eszköztől, amellyel „visszahúzhatna bennünket a diktatúra sarába”. Az SZDSZ-es Kis János pedig arról beszélt, hogy meg kell teremteni a demokratikus pártok, mozgalmak koalícióját, hogy az legyen az állampárt megkerülhetetlen vetélytársa.

Később az SZDSZ el is fogadott egy felhívást, amelyben egy kerekasztal létrehozását kezdeményezte, de azt visszavonta, amikor a Független Jogász Fórum (FJF) hasonlóval állt elő. A Beszélőben Bozóki András néhány éve visszaidézte, hogy március 22-én az ELTE Büntetőjogi Tanszékének könyvtárában az Ellenzéki Kerekasztalt (EKA) nyolc szervezet (MDF, SZDSZ, Fidesz, FKgP, Magyar Néppárt, Magyarországi Szociáldemokrata Párt, Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság, Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája) alapította meg.

Az alakuló ülésen a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaságot Vígh Károly, a Fiatal Demokraták Szövetségét Kövér László és Orbán Viktor, a Független Kisgazdapártot Boross Imre, a Magyar Demokrata Fórumot Gergely András és Szabad György, a Magyar Néppártot Varga Csaba, a Szabad Demokraták Szövetségét Magyar Bálint, a Szociáldemokrata Pártot Révész Tamás, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligáját Bruszt László és Vitézy László, a Független Jogász Fórumot pedig Bártfay Pál, Kónya Imre és Sándorfi György képviselte.

Az alapító szervezetek többsége egy része eltűnt. A később ismertté vált politikusok közül annak idején azonban később az EKA közös asztalánál ült Antall József, Szabad György, Csurka István, Sólyom László, Tölgyessy Péter, Magyar Bálint, Kis János, Pető Iván, Orbán Viktor, Fodor Gábor, Kövér László, Torgyán József és még sokan mások.

Az EKA május 24-én elfogadta Pozsgay Imrét tárgyalópartnernek az MSZMP részéről. Az állampárt új négyoldalú megbeszéléseket kezdeményezett, június 13-án megkezdődtek a Nemzeti Kerekasztalnak keresztelt egyeztetések a demokratikus átmenetről. Október 23-án kihirdették az alkotmány módosítását, kikiáltották a Magyar Köztársaságot.

Addigra már az Ellenzéki Kerekasztal korábbi egysége megbomlott a Nemzeti Kerekasztalt lezáró megállapodás szeptember 18-i aláírásakor, amit az MSZDP záradékkal látott el, az SZDSZ és a Fidesz pedig alá sem írta. Elfogadhatatlan volt számukra a köztársasági elnök nép általi, a parlamenti képviselőválasztások előtti – közvetlen – megválasztása, amelynek egyértelmű győztese lett volna Pozsgay Imre.

Az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain már 1989 augusztusában érezhető volt a konfliktus, ami két csoportra bontotta a pártokat: milyen kompromisszumok engedhetők meg az MSZMP-vel az úgynevezett sarkalatos törvények elfogadásáért cserébe. Az MDF úgy vélte, a szabad választások és a demokratikus vívmányok megérik az engedményeket, míg az SZDSZ és a Fidesz nem akart lejjebb adni követeléseiből. Hivatalosan az EKA 1990. április 27-én fejezte be működését.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.