Kiszivárgott sajtóértesülések szerint az izraeli hadsereg rendszeresen hajt végre légi csapásokat Egyiptom vele szomszédos területein. A dzsihadistákra célzó támadásokra a kairói vezetés tudtával és jóváhagyásával került sor felségjel nélküli drónokkal vagy vadászbombázókkal.
A New York Times elsőként szellőztette meg azt a hírt, ami úgy tűnik, lassan nyílt titoknak számít Washingtonban és Izraelben. Izraeli drónok és vadászbombázók már több mint két éve hajtanak végre légi csapásokat az egyiptomi Sínai-félsziget északi részén, így segítve az egyiptomi biztonsági erőket a különböző dzsihadista szervezetek elleni harcban.
Reálpolitikai értelemben igazából semmi különös nincs az együttműködésben, hiszen az észak-sínai területeken működő szélsőséges csoportok Izraelt és az egyiptomi kormányt is célpontnak tekintik, így mindkét ország érdeke a sikeres harc.
Ugyanakkor pikánssá teszi az együttműködést, hogy a két ország történelmileg mély gyűlölettel és bizalmatlansággal viszonyult egymáshoz. 1948-ban, 1956-ban, 1967-ben és 1973-ban háborúkat is viseltek egymás ellen, mígnem az utolsó konfliktus után az USA hatásos diplomáciai beavatkozásának és nagyvonalú segélyének köszönhetően békét kötöttek 1979-ben. Példátlan fordulata volt ez a hidegháborúnak, az addig Moszkva-barát egyiptomi vezetés hazaküldte a szovjet tanácsadókat, és jött helyettük a hatalmas katonai segély. Egészen az USA afganisztáni háborújáig Izrael és Egyiptom volt az amerikai hadiipar két legnagyobb kedvezményezettje a katonai segélyek tekintetében.
Iszlám Állam a Sínai-félszigeten
A két országot elválasztó (vagy összekötő, nézőpont kérdése) Sínai-félsziget először a háborúk, majd az együttműködés színtere volt. Izraeli turisták évtizedek óta járnak át a magyarok által is gyakran látogatott turistaparadicsomokba, Sharm el-Sheikhbe, Nuweibába vagy Dahabba. A félsziget turizmusáról híres déli része azonban teljesen más, mint a terrorizmussal fertőzött északi. Ez a vidék mindig is az észak-déli csempészútvonalak „autópályájának” számított, ráadásul az egyiptomi hadsereg éppen az Izraellel kötött béke miatt sokáig meg sem jelent a területen (a megállapodás egyik pontja anno az volt, hogy a félszigetre az egyiptomi hadsereg csak Izraeli engedéllyel mehet be, ezzel is növelve a zsidó állam biztonságát).
Ez a viszonylagos szabadság és a terület elmaradott, sivatagi jellege ideális helyszínt biztosított a különböző szélsőséges csoportok megtelepedésére. Az arab tavasz felkeléseinek idején a biztonsági helyzet tovább romlott, ekkor járult először hozzá Izrael, hogy egyiptomi csapatok érkezzenek a félsziget üdülővárosaiba. Az egyiptomi belpolitikai káosz (előbb megbukott Hoszni Mubarak, majd a hadsereg megpuccsolta a megválasztott iszlamista államfőt, Mohamed Murszit) megint csak rontott a helyzeten, majd a szíriai polgárháborúban megjelent Iszlám Állam itt is új hívekre talált. 2014 nyarán kikiáltották az Iszlám Állam kalifátusát, és nem kellett sokáig várni, hogy a megszülessen a terrorszervezet sínai-félszigeti „tartománya”. A valóságban persze nem történt más, mint hogy az itteni szélsőségesek legerősebb frontja csatlakozott a franchise-hoz.
A sínai dzsihadisták nem külföldiek, hanem egyiptomiak, az országban nagy a hagyománya a szélsőséges iszlamista eszméknek. Nem véletlen, hogy Oszáma bin Láden utódja és az al-Káida jelenlegi vezetője, Ajmán al-Zawahiri is egyiptomi. 2017-ben rendkívül súlyos támadásokat hajtottak végre, köztük az al-Rauda mecset elleni tömegmészárlást a Sínai-félsziget északi részén.
Hogy mennyire be vannak ágyazódva az állami apparátusokba is, azt jól jelzi a 2017 decemberi támadásuk, amikor az egyiptomi belügy- és védelmi minisztert próbálták meg elintézni. A két állami vezető épp azért érkezett az Izraeli határnál fekvő Arishbe, hogy megbeszéléseket folytassanak a terrorizmus elleni műveletekről, a dzsihadisták azonban tisztában lehettek az érkezés idejével és helyszínével, mert a katonai helikopterekre szinte azonnal tüzet nyitottak. A két miniszter épp csak földet ért, amikor a közelben rejtőzködő fegyveresek egy orosz gyártmányú harckocsi-elhárító rakétával kilőtték a szállítóhelikoptert, amelyet a két vezető percekkel korábban hagyott csak el.
Izraeli érdekek, regionális barátságok
Tel-Aviv sosem csinált titkot abból, hogy a biztonság számára rendkívül fontos, és mivel ő rendelkezik a térség legjobb hadseregével, ezért ha kell, saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást. Leginkább arról hallunk híreket, hogy a szíriai légvédelemnek fittyet hányva bombáznak le konvojokat az országban, de előfordul ilyen Libanonban is. Voltak olyan sajtóhírek is, hogy izraeli kommandósok mélyen bent Szíriában, az Iszlám Állam fővárosában hajtottak végre titkos rajtaütést. Állítólag az akkori akcióban szerzett információk vezettek a Trump-adminisztráció híres intézkedéséhez, hogy nem lehetett laptopokat felvinni a repülőgépekre.
Az, hogy Egyiptomban a kairói vezetés tudtával, esetleg az ő kérésükre hajtanak végre akciókat így inkább azt mutatja, hogy olyan katonai képességekkel rendelkeznek, amivel az egyiptomi légierő nem. Az izraeli pilóta nélküli felderítő repülőgépek vagy a harci helikopterek bevetése (állítólag mindkettő előfordul) mellett szól az is, hogy rejtetten tudnak felszállni, azaz a csapásuk meglepetésszerű (a Sínai reptereit könnyű megfigyelés alatt tartani a terroristáknak, ha felszáll egy támadó helikopter, máris indulhat a riadólánc).
A katonai aspektusokon túl azonban elgondolkodtatóak a titkos izraeli-egyiptomi együttműködés távlati lehetőségei is. Az egykori ellenségek ma szorosan támogatják egymást a dzsihadisták és a szélsőséges iszlamisták ellen, a regionális biztonsági kihívások arra késztették a zsidó és az arab államot, hogy összefogjanak.
Mindennek azért van jelentősége, mert a szélsőségesek mellett még egy közös ellenség van a Közel-Keleten, ez pedig Irán. Bár papíron ma is rengeteg arab ország nem hajlandó elismerni Izraelt (nincsenek nagykövetségeik sem egymás országában), az elmúlt évek iráni térnyerése őket is és a zsidó államot is negatívan érintették. Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek számára Teherán ugyanolyan fenyegetés, mint Izraelnek, és a közös ellenség lassan elhozhatja a régi ellenségek kibékülését is.
Kiemelt képünkön egyiptomi muszlimok izraeli zászlót égetnek a kairói Azhar mecsetben, Kairóban 2017. december 8-án. Két nappal korábban Trump bejelentette, hogy az Egyesült Államok Tel-Aviv helyett Jeruzsálemet tekinti Izrael fővárosának.
Fotó: Mohamed Hoszam / MTI / EPA
