Várja az iskolakezdést?
A hatéves gyerekem azt mondta, megtanul olvasni, amikor elkezdődik az iskola. Ez már önmagában izgalmas. Másrészt most nyitunk két új mikroiskolát. Így összesen 150 gyerekkel, 300 körüli felnőttel, plusz a tanárokkal egy 500 fős szervezetet működtetünk. Jó év lesz ez mindenkinek, főleg a gyerekeknek. A többiek nem annyira fontosak.
Az évnyitón ott lesz?
Mit jelent az, hogy évnyitó?
A klasszikusra gondolok: fehéringes gyerekek egy sorban.
Ezek kis közösségek. Itt mindenki ismer mindenkit, fontos, hogy mi történik a másikkal, közösségben élünk. Nem lesz egyenévnyitó, lehet a Rómain máshogy ünneplik majd, mint a BAH-csomópontnál.
A gyerekei melyik iskolába járnak?
Az utóbbiba, ahol szeptember 18-án 9 órakor az egyik szülő tűzet fog fújni, pláne most, hogy ezt már a nyilvánosság előtt is bejelentettem. A tanítás egyébként táborral indul. Menjenek ki, a gyerekek is fókuszáljanak egymásra, az még jobb, ha ezt egy fa alatt teszik. Csak a közösségre összpontosítunk, megünnepeljük, hogy együtt vagyunk.
A gyerekekkel és a szülőkkel szokott találkozni? Mennyire folyik bele a napi dolgokba?
Nem vagyok olyan iskolaigazgató, aki naponta végigjárja a tantermeket. Amikor hívnak, elmegyek szülői körökre. A felvétel során majdnem mindenkivel találkoztam, de a napi dolgok a tanárokon múlnak. A mi feladatunk, hogy segítsük őket.
A Rómain lévő iskolába még lehet jelentkezni. Azt gondolnám, hogy egy ilyen intézménybe túljelentkezés van.
Arra vigyázzunk, hogy amikor azt mondja, intézmény, az emberek egy nagy, sárga, 19. századi épületre gondolnak. Ezek kicsi lakások, üzlethelyiségek, volt éttermek.
Akkor minek nevezzük őket?
Mikroiskoláknak szoktuk hívni. Maximum 45 gyerek jár egy ilyen helyre, de akad olyan is, ahova csak 15. De visszatérve a túljelentkezés kérdésére, 30 helyből minidig lesz pár üres, most például júliusban egy család külföldre költözött.
Mennyibe kerül egy tanév?
Mindenki annyit fizet, amennyit tud. Egy csoport indulásakor a szülők megmondják, mi az az összeg, ami belefér nekik.
Mennyi esélye van egy gyereknek 30 ezer forintos tandíjjal bekerülni?
Kicsi, mert ki kell fizetni a számlákat. Egy gyerek díja valahol 100-120 ezer forint között mozog, ezt muszáj figyelembe vennünk. Annak semmi értelme, hogy nem adunk fizetést a tanároknak. Ez egy privát iskola, magánfinanszírozásból. Megkapom néha, hogy elitista iskolát alapítottunk, és nem oldjuk meg az oktatás problémáját. Ez így is van. De nem költünk többet egy gyerekre, mint az állam. Csak például nekünk fizetnünk kell az épületek bérletéért. Lassan elkezdem számolni, mennyi pénzt spórolunk az államnak.
Egyszer benyújtja a számlát?
Nem, csak ezt sem szabad elfelejteni. A hozzánk járó szülők adót fizetnek, és nem mennek el a közoktatásba iskolába, tehát spórolnak az államnak.
Van, akire nemet mondanak? Inkább szülőre vagy gyerekre?
Családokkal kell együtt dolgoznunk. Ezek közösségi iskolák, fontos, hogy a szülők értsék, mit miért csinálunk. Itt nagyobb felelősség hárul rájuk, mint a közoktatásban, ami arról szól, hogy elvesszük a gyerekedet, és megmondjuk, mit kell tanulni, majd visszakapod, és lesz valami. Ennél több bevonódást várunk el. A modellünk, hogy magántanuló a gyerek, a szülő pedig felelős azért, hogy mit tanul. A tanárok pedig közösségben segítenek a gyereknek elérni azt, amit akarnak.
És ha nem tudják a szülők, hogy mit akarnak?
Akkor beszélgessünk, különben nincs értelme. Ezzel az elvárással, hogy szülőként vállalj felelősséget a gyereked tanulásáért egyébként elveszítem a szülők 90 százalékát. Ez a fő válogatási szempont.
Szóval, van akire nemet mondanak?
Igen, ha úgy gondoljuk, a csoportdinamika nem fog működni. Gyakran kérdezik, felveszünk-e SNI-s gyerekeket. Felveszünk, de ha tíz autista van egy csoportban, akkor a tanáraink nem tudják működtetni a csoportot, márpedig ők döntik el, hogy kivel tud dolgozni a csoport. Ha egy szülő agresszív, akkor nincs vele dolgunk. Azért jöttünk össze, mert azt gondoljuk, hogy ez jó nekünk. Senkinek se kötelező itt lenni. Mi nem közpénzeket költünk.
Az ésszerű integrációban hisz?
Bár villamosmérnök vagyok, úgy gondolom, ez nem egy egybites kérdés. Minden helyzetben más erre a válasz. Hasonló ez a munkahelyek diverzitásához. Hiszek a diverz csapatokban, mert tapasztalatom szerint ott több kreativitás jelenik meg. Azt viszont nem gondolom, hogy ha öt teljesen különböző embert összeraksz, el tudnak jutni A-ból B-be hatékonyan. Szóval jó a szegregáció? Nem. Jó-e a véletlenszerű összekeverés? Nem. Nekem a lényeg, hogy mindenki magához képest fejlődjön. A közoktatás 200 éve azt vizsgálja, hogy a tanuló a standardhoz képest hol van, pedig ennek ma már nincs jelentősége.
Ez a közoktatás nagy problémája?
Szerintem ez az egyik legkomolyabb probléma. Hogy mindenkit a kijelölt standardhoz akarunk mérni, és nem a saját fejlődésére figyelünk. De emelett komoly strukturális gondok is vannak: a tesztelések, az elszámoltatáshoz használt mérőszámok, a tanárok kihasználtságára optimalizáló rendszerek, az ipari társadalomban tervezett bürokrácia működteti az oktatást.
Hogy lehetne előrelépni?
Elővenném és leporolnám a TIT-et. Igazából mi ezt csináljuk a Budapest Schoolban. Szakkörök, műhelymunkák vannak, érdeklődés szerint. Ezen kívül pedig jut idő az egyéni figyelemre is. Beszélgetünk a gyerekekkel arról, hogy vannak, biztonságban érzik-e magukat.
Beszéljünk néhány gyakorlati kérdésről. Van osztályázás?
Állami iskolai értelemben nincs, szöveges visszajelzés van. A többség magántanuló, nekik törvényileg előírtak értékelést. Nem hiszek abban, hogy ettől jobb a gyereknek, a szülőket és a kormányokat érdekli ez. Mi kitűzünk célokat, gyakorlunk, képességeket fejlesztünk. Aztán összeszedjük, hogy ki mit csinált meg a félév alatt. Ez a visszajelzés. Nem kell közös tesztelés.
Június 15-én vége a tanításnak, akkor már a tanár se akar gyereket látni, és a gyerek is menne már. Ilyenkor van egy hét szünet, mindenki lenyugszik, és az iskoláink elkezdenek nyári táborként működni. A nyári tábort egyébként a közoktatás is jól csinálja, már ha van.
Állítólag szemtelenül kevés pénzt fizetnek a tanároknak ezekben a táborokban.
Majd egyszer Mészáros Lőrinc is elkezdi szétosztani a pénzét.
A kempingjeiből nyári táborokat csinál?
Igen. De komolyra fordítva, ebbe több pénzt kellene belerakni, viszont ez a társadalom feladata lenne. Én egy olyan politikai pártról sem hallottam, amelyik az oktatás jobbá tételével ment neki a választásoknak.
A 6, 12, 18 éves gyerekek szüleit érdekli, mert félnek attól, hogy nem kerülnek be egy következő intézménybe. Látott már olyat, hogy a szülők utcára mentek az oktatás jobbá tétele érdekében? A tanárok szoktak, de
Dolgozatok vannak?
Szép szó. A munkád eredménye egy dolgozat. Dolgoznak-e nálunk a gyerekek? Igen. Dolgozatnak hívjuk? Nem.
Csinálnak feladatlapon összeadást?
Igen. A műegyetemen ötösre vizsgáztam analízisből, deriválni kellett. Tudja, hogy kell megtanulni?
Fogalmam sincs.
Gyakorolni, ismételni kell. Fejben számolni is azért tudok, mert sokat számoltam fejben. Másodfokú egyenletet azért képes egy ember megoldani, mert sok másodfokú egyenletet oldott már meg.
Nagyon hisz abban, ha valaki gyötri magát, annak eredménye lesz.
Igen. W-t írni nem lehet másképp, csak ha W-t ír. Lehet róla beszélgetni, de egyszer el kell kezdeni gyakorolni. Az iskolában egyébként a legfontosabb, hogy tanuljon meg mindenki tanulni, változni, fejlődni. Szóval a lényeg, hogy tanuljon a gyermekem.
Bármit?
Igen. Akár egy leves főzését. Mert azon keresztül is el lehet sajátítani a legfontosabb képességeket: a kitartást, az odafigyelést, a fókuszálást. Nálunk lehet bármin dolgozni a gyerekeknek, de azt egy kiállításon be kell mutatni három hónap múlva és közösségben kell tanulniuk. Közepesen hiszek abban a módszerben, amelyik azt mondja, hogy a gyerek ott ült hat éven keresztül az iskolában, nem csinált semmit, aztán kiderült, hogy zseni. Gyakorolni kell, csak így lehet fejlődni. Hosszú Katinkának is unalmas a kilencezredik hossz.
De ha nem tudja leírni szépen a W-t, akkor nem kap 2-est?
A csúnya W is W. És ha az a célja valakinek, hogy szebb W-t írjon, akkor gyakoroltassunk vele W-t. Ha meg nem ez a célja, akkor meg amúgy is mindegy.
Milyen tankönyvből tanulnak?
Felsőtagozatos iskolát is tervez?
Minél feljebb megyünk, annál nagyobb a baj a bürokrácia által vezetett tipikus iskolákban. A magyar óvoda briliáns. Vekerdy is azt mondja, az első 4 évben egy jó tanítóval elképesztő fejlődésen képes végigmenni egy gyerek. Utána kezdődik a rohanás, a szaktanár, az „úgyse értem”, a „reál vagy humán”, az „ebből nem lesz érettségi”. Másrészt a gyerekeim is lesznek 13 évesek.
Szóval akkor csinálja majd meg, ha a gyerekei már annyi idősek lesznek?
Minden évben elhatározom, aztán minden évben lebeszélem magam erről. Egyelőre próbálok fókuszálni arra, amit most csinálunk.
Ebben is kicsiben gondolkodik?
Sok izgalmas iskola létezik, vagy inkább tanulássegítő megoldás, csak a felső-középosztály nem meri vagy tudja kipróbálni. Az igazán érdekes oktatási kísérletek, a magántanulóság, az atipikus gyerekeknek használt eszközök, a szakképesítés úgy van beállítva, hogy ide a problémás gyerekek járnak. Konzervatívak vagyunk az oktatással kapcsolatban. Azt gondoljuk, ha egy erős gimnáziumba bekerül a gyerek, akkor nagy baj nem lehet. Aztán majd kitalálja 20 évesen, mi akar lenni, vagy elmegy egy pszichológushoz. Mi kicsiben gondolkozunk, mert, amit mi csinálunk a gyerekeinkkel, azt csak kevés szülő vállalja be. Nem elég Ken Robinsont olvasni, és azt mondani, hogy az az iskola megöli a kreativitást. Van, amikor lépni kell. És elhagyni azt az intézményt.
Az egyik videójukban is benne van ez a szó.
Beletettük, ha már ennyien kérdezték. Kísérletezni kell, máshogy nem megy.
A tanárok között van komoly nemzetközi tapasztalattal rendelkező, de olyan is, aki most végzett az ELTE PPK alapszakon, van zenész, rendezvényszervező, tetovált, idős, fiatal, göndör. Mi alapján választanak tanárokat? Mik a legfőbb szempontok?
Az első, hogy rá merjem bízni a gyerekemet. A következő lépés, hogy mások is rámerjék bízni a gyereküket. Mi azt szeretnénk, ha a gyerekek kooperációt tanulnának, érdeklődnének, kipróbálnának új dolgokat. Olyan tanárokat keresünk, akikre ezek igazak.
Ez jól hangzik. Mondana egy példát?
Aki fesztivált szervezett, róla tudtam, hogy képes lesz 20 gyerek életét is megszervezni. Aki filozófus – és most hajlandó 10 éves gyerekekkel foglalkozni –, annál a szövegértéssel nem lesz probléma. Szeretek gyógypedagógusokkal, konduktorokkal dolgozni, mert ők hoznak egy olyan mentalitást, hogy mindenki tud valamiben fejlődni. Ugyanazt csináljuk mint a Preziben. Nem az önéletrajzot nézem meg, hanem azt, hogy voltak-e izgalmas projektjei.
Az oldalukat nézegetve úgy tűnt, hogy szinte teljesen szabad kezet kapnak a tanárok, sokszor az érzéseik vezetik őket.
Van egy stílusom, a mélyvízibe dobás. Ha túléled, akkor abból lesz valami. Az oktatásban van egy mondás: ha becsukom az ajtót, úgyis az történik, amit én akarok. Akkor miért nem csináljuk ezt? Két dologban nincs kompromisszum. Fejlődnie kell a tanárnak és a gyerekeknek, és aktívnak kell lenni.
És ha nem működik?
Természetesen vannak problémák, de olyan nem fordulhat elő, hogy egy szülőnek hosszú ideig nem jó nálunk. Sokat dolgoztam az oktatásban, és mindenki panaszkodik, de ennek semmi értelme egy ilyen környezetben. Ha valami nem tetszik, akkor változtatni kell. Lehet az a megoldás, hogy elmész egy másik alternatívba vagy a sarki iskolába, de ne feledkezzünk bele abba, hogy valami nem működik.
Ma a tanárok egyik legnagyobb problémája sokszor nem is a kevés fizetés, hanem az, hogy nem becsülik meg munkájukat. Önöknél ezzel mi a helyzet?
Mindig elmondom, hogy nélkülük ez nem működne, és tök mindegy, hogy én mit beszélek itt. A gyerekem nem attól lesz boldog, hogy én interjút adok, hanem attól, amit a tanár tesz az iskolában.
Egy részére ez nyilván igaz is, mint ahogy a villamosmérnökökre is. Az a baj, hogy az egész rendszer rossz.
Ezek szerint nem hisz abban, hogy itt kormányok változtatnak majd?
Mindenkinek kell, nem vagyok teljesen anarchokapitalista. A közpénzelosztás nem fog alulról jönni, az pedig a választókon múlik, hogy kire bízzák ennek kezelését.
Szeptembertől differenciáltan adható béremelést vezetnek be, az igazgató dönti majd el ki kap többet, ki kevesebbet. Önöknél hogyan alakulnak a bérek? Mennyit keresnek átlagban a tanárok?
Kezdőként magasabbak a bérek mint a közoktatásban, a teteje ugyanaz. Nem fizetjük hülyére a tanárokat. A bevételünk 60 százalékát ki kell fizetni bérleti díjra, rezsire, ételre. Egy 16 fős csoportban körülbelül 800 ezer forint marad a 2-3 tanár bérére. Ennek fele pedig adó. Jobb lenne annyit adni nekik, mint egy szoftvermérnöknek, de ez sajnos nem megy, nekünk a szülők tandíjaiból kell gazdálkodni.
2015-ben a 24.hu-nak azt mondta, ha ön lenne az oktatási miniszter, azonnal lemondana, mert nem tudja, mi a helyes irány. Most sincs akkora tapasztalata, hogy elvállalja?
Aki tudja, mi a helyes irány, az vagy hülye vagy hazudik. Vannak irányok, amelyeket ki kell próbálni, kísérleteket kell tenni. Hogy jó-e, az majd utólag kiderül. Én túl gyors vagyok ahhoz, hogy a választókkal foglalkozzak. Alkalmatlan vagyok diplomáciára.
Tegyük fel, nincs más választása, el kell fogadnia a pozíciót. Mi lenne az, amit biztosan megváltoztatna?
Kibérelném az összes stadiont, ebből most van bőven, és ingyenes eseményeket szerveznék, ahol leülünk és tanárokkal beszélgetünk.
Kik lennének ott?
A kommunikáció hiánya a legnagyobb baj?
Minél több beszélgetés kellene olyan emberek között, akik el se tudják képzelni, hogy leülnek egymással. Higgyük el, hogy 80 százalékban hasonló dolgokat akarunk, azt a maradék 20 százalék különbséget pedig engedjük meg egymásnak.
Nem gondolja, hogy tömegverekedés lenne a stadionban 10 perc után?
Nem hiszem. Mondjuk nincs veszélye annak, hogy ezt megtudjuk.
Palkovics László nemrég azt mondta: vitathatatlan, hogy helyes az irány, jó úton haladnak az oktatási rendszer megváltoztatásában. Optimista embernek tűnik, ön is lát előrelépést?
Konkrétumokat nem említett?
Nem.
Úgy könnyű. Most gondolkoznom kell. De valami volt, aminek örültem. Na, egyet mondok: egyre több könyv szól arról, hogy mit lehet csinálni a gyerekünkkel.
Ez talán kevésbé a rendszer érdeme.
Akkor mondok mást. A szakiskola körüli vitát értelmesnek tartom, még akkor is ha nem mindenben értek egyet. Az összevont természettudomány nekem kedvemre való. Mondjuk biztos lehetett volna rá jobban készülni. A nulladik év bevezetését is bravúros ötletnek gondolom az általános iskolákban. Így bevihető extra pénz a rendszerbe. Az önkormányzatok elkezdtek óvodákat és bölcsődéket építeni, egyre több alternatív iskola jön létre, sok privát óvoda alakul. Tudom, hogy ez a hátrányos helyzetűeken nem segít, de elindult valami pluralizáció, valami sokszínűség.
Az ön gyerekei is egy Budapest School-ba járnak. Szó sem volt arról, hogy államiba írassa őket?
Nem.
Más lenne 20 év múlva, ha államiba járna?
Nem tudom, nem akartam államiba íratni. Bementem a helyi óvodába, ahol mindenki nagyon rendesen dolgozott, csak minden olyan volt, mint 30 évvel ezelőtt. Elkezdtük a Budapest School-t, ha a saját gyerekem nem ide járna, mit mondanának?
Akkor viszont mindig építenie kell egy iskolát, hogy a gyerekeinek legyen hol tanulniuk.
Az ön fejében ez úgy van, hogy intézményeket kell létrehozni, építeni nagy sárga épületeket. Miért nem lehet ugyanebben a közösségben tovább folytatni a tanulást? 200 évvel ezelőtt ezt kitalálták, intézményeket hoztak létre, amelyek célja, hogy a következő iskolába való bemenetre felkészítsenek.
Van egy kiszámítható, lépcsőzetes rendszer. Miért baj ez?
Az egészet arra a közepesen igaz állításra építették fel, hogy az érettségivel bejutsz egy jó egyetemre, amely majd jó munkát biztosít neked. Minden adat azt mutatja, hogy ez nem igaz. De akkor is az általános iskola célja a törvény szerint, hogy felkészítsen a középfokra, aminek a célja az érettségi. Nálunk az iskola célja, hogy magadhoz képest fejlődjél. Gyerekcentrikusan és nem intézménycentrikusan kellene gondolkozni.
Azt látjuk, hogy az oktatásban ma nem tud olyan döntés születni, ami ne váltana ki óriási vitát. Ennek mi az oka? A rendszer a hibás, vagy a társadalom, amelynek semmi sem jó?
A társadalomban van egy hihetetlen feszültség, és sok projekciós felület. Ilyen a többi közt az oktatás. Ezek jó indokok arra, hogy elmondhassuk, mit gondolunk a kormányról. Az ügyek nem annyira fontosak, a részletekre már nincs sok idő. Mindenki ért az oktatáshoz, és mindenkinek van emléke róla. Amikor 21 éves tanárszakosként jártam egyetemre, Benedek András didaktikatanár azt mondta, most már 15 évet töltöttetek a közoktatásban, tapasztaltak. Ez így van, maximum nem tudod, hogy mi történik az igazgatói szobában.
A Prezi és a Budapest School mellett belevágtak a Hősök tere kezdeményezésbe is. Ennek lényege, hogy ne menjünk el egymás mellett, tegyünk egymásért, legyen társadalmi norma az együttérzés. Ebben lát előrelépést? Csak én látom azt, hogy az emberek egyre erőszakosabbak, egyre inkább taposnak át a másikon?
Azt tudja gyakorolni, hogy együttérző velük.
Azzal, aki erőszakos és áttapos másokon?
Szerintem itt két dolog van. Egyrészt az online térben sokkal elfogadottabb az agresszió. És ebből most több tapasztalunk van. Mindeközben az adatok azt mutatják, hogy az emberi történelemben soha nem volt ilyen alacsony például az erőszakos halálozási ráta. Másrészt ne felejtsük el: vannak veszélyek a világban és ez feszültségeket kelt bennünk. Ott van például Észak-Korea.
Azért az elég messze van. Gondolja itt azért idegbetegek sokan, mert ott van egy őrült diktátor?
Elég tág, de ha hisz abban, hogy az emberiség egy összekötött szervezet, akkor lehet, hogy van hatása rá. Az biztos, hogy nagyon sok az agresszió, hangos minden, sokat engedünk meg magunknak és egymásnak. Közben pedig azt látom, hogy egy csomó helyen elkezdünk arról beszélni, hogy mi van velünk, mi van az érzelmeinkkel. Buborékszinten elindultak fontos folyamatok, például Ozorán vagy Balatonakarattyán.
Mi van Balatonakarattyán?
Jó minőségű kávét lehet inni. Nagyon sok vita volt arról, hogy lehet-e balatoni panorámás kávézót építeni, vagy nem, ellopja a pénzt az építő, vagy nem. Végül megépült, én pedig ihatok egy finom kávét, miközben emberekkel beszélgetek, a szemem sarkából pedig látom a Balatont. Sokszor emlékeztetem magam a jóra.
