Készülhetünk a Fidesz következő kétharmados győzelmére?
Nem hiszem, hogy erre kellene készülnünk. A Fidesz jól áll, de ennek olyan okai is vannak, amelyek nem függnek össze a választásokkal. Az egyik ilyen, hogy nyár van, uborkaszezon, nincsenek olyan témák, amelyekben a kormánypárt ellenzéke megszólalhatna.
Ebből miért következik, hogy erősödik a Fidesz?
A Fidesz akkor gyengült, amikor a CEU-t, a civil szervezeteket érintő törvények, azaz olyan megosztó politikai ügyek voltak a napirenden, amelyekben érdemi politikai vita zajlott. Amióta Soros van, azóta ilyen vita nincs. Ráadásul a Fidesz ezzel a témával vissza is tudta hozni azt a modellt, amelyet nagyon szeret: lehet összeesküvésekről beszélni, összefüggéseket kimutatni a sorosizmus és a migráció között úgy, hogy megcélzott ellenfele nem megy naponta a televízióba elmondani a véleményét.
Miért ne lenne lehetséges fenntartani ezt a tematikát a kampányban is?
Feltételezzük, hogy a kampányidőszakban valódi politikai témák is lesznek, és akkor a választók is jobban figyelnek majd a pártok különböző üzeneteire, mi több, addigra talán az ellenzék is összeszedi magát, noha ebben végképp nem lehetünk biztosak.
Azt már többször láttuk, hogy a Fidesznek vannak időszakai, amikor megbicsaklik a támogatottsága, ilyenek voltak az internetadós vagy a CEU-s hetek, ám aztán a számok rendre visszapattannak a helyükre. Mi ennek az oka?
Sokadjára hangzik el az ellenzék gyengesége, mint a Fidesz erejének magyarázata.
Persze, az ellenzék gyengesége nem egyértelműen okozza a Fidesz erősödését, de összefügg azzal. Két-három pontos elmozdulásokról beszélünk, ezt könnyen okozhatja, hogy a kormánypárt dominálja a politikai napirendet. Ha lenne életképes ellenzék, és pár hónappal ezelőtt inkább látszott úgy, hogy van, akkor gyorsan eltűnhetnének ezek a különbségek.
Nem sok jel mutat arra, hogy lesz életképes kihívó: az MSZP a februári számait hozza, a Jobbik sem tudott kiemelkedni a többiek közül.
A szocialisták belháborúban vannak. Botka László saját pártjával szemben hirdetett csatát, borítékolható volt, hogy ez az MSZP számára problémát okoz. Nehezen érthető, Botka miért folytatja az önsorsrontó harcot. A Jobbiknál más a helyzet, a párt nehézségeinek oka, hogy mindazok a viták, amelyekről az év első fele szólt – CEU, tüntetések, civil szervezetek – alapvetően Fidesz-baloldal vitaként jelentek meg. A Jobbik ennek dacára van ott, ahol van, és megmutatta, hogy az ellenzéki pártok közül leginkább képes stratégiában gondolkodni: van miniszterelnök-jelöltje, világosnak látszó stratégiája, neki már „csak” a választók kellenek.
Azt biztosra vehetjük, hogy egy erős kihívója lesz a Fidesznek? Hogy valamelyik ellenzéki versenyző a többi fölé emelkedik?
Dehogyis. Lehetséges, hogy egy kihívó lesz. Ha nem egy, akkor két egyenlő erejű oldal létrejötte is elképzelhető. Ebben az esetben az ellenzéki választók az egyéni körzetekben alighanem azonosítják majd azt a jelöltet, aki képes legyőzni a fideszest. A Fidesz abszolút többségének megakadályozásához nincs is szükség egy nagy ellenfélre. Ehhez „csak” annyi kell, hogy választókerületi szinten eldőljön, ki képes legyőzni a fideszes riválist.
Ez azt jelenti, hogy a Fidesznek sok olyan választókerületben is veszítenie kellene, amiben a zakó a jelenlegi erőviszonyok alapján elképzelhetetlen.
Ez nem feltétlenül van így. A Republikonnak például volt olyan kutatása, amely egyértelműen azt mutatta: Budapesten vezet a baloldali, liberális ellenzék. Azaz bármilyen módon tudna közös jelölteket állítani, a tizennyolc közül tizenkettő-tizennégyben simán nyerhetne.
Van reális esély a komplett baloldali ellenzék kiegyezésére?
Még csak teljes körű megegyezésre sincs szükség. Gondoljunk bele, hogy 2014-ben úgy nyert kilenc választókerületet a baloldal, hogy az LMP elindult vele szemben.
Más a helyzet, ha az LMP-n kívül a Momentum, az Együtt és a többi kisebb alakulat is elindul.
Ez az a része a történetnek, amiről nincs tudásunk. Nem látjuk előre a lépéseiket és támogatottságuk alakulását. De reálisnak látom azt, hogy Budapesten komoly baloldali, liberális győzelem szülessen. Azaz még mindig létezik az ellenzék számára jó forgatókönyv. Ez az lenne, hogy a Jobbik kicsit még erősödik, megnyer tíz választókörzetet, és ha emellett a baloldal a fővárosban hoz 10-15 választókerületet, miközben a megyei jogú városokban is szerez tíz mandátumot, akkor ez együttesen elég lehet ahhoz, hogy a Fidesznek ne legyen abszolút többsége a parlamentben.
Ez azt is jelenti, hogy Molnár Zsoltnak van igaza?
Amennyiben?
Ő azért szorgalmazza az MSZP fővárosi politikusaként a DK-val való együttműködést, hogy Budapesten megszülethessen a remélt győzelem. Ennek a két pártnak az összefogása ugyanis nyilván szükséges feltétele a sikernek.
Ez biztos. Ahhoz, hogy egyéni győzelemről lehessen egyáltalán beszélni Budapesten, ennek a két pártnak együtt kell működnie. Az is biztos, hogy négy éve – két körzet kivételével – minden egyéni győzelmet a fővárosban aratott a baloldal. Tehát ott tud nyerni egyéniben, ahol a DK is erős. Méltányosságból el kell mondani, hogy Botka László is együtt szeretne működni a DK-val, csak Gyurcsány Ferenccel nem.
A számok igazolják Botka stratégiáját? Akkora Gyurcsány elutasítottsága, hogy személye akadályozná a baloldali szavazatmaximalizálást?
Ez bonyolult dilemma, egyszerűen nem válaszolható meg.
Ez azt is jelenti, hogy ez az egész hitvita is?
Ebben az esetben viszont a gyurcsánytalanítás minimalista programja fölösleges.
Így van, emellett érvelnék. Ráadásul a számok sem támasztják alá ezt a stratégiát: Botka László és az MSZP gyengült ebben a konfliktusban, nem pedig Gyurcsány Ferenc és a DK tűnt el.
A szocialisták eredményei egyúttal azt is mutatják, hogy Botka teljesen sikertelen ebben a szerepkörben? Pártja támogatottsága ugyanott van, mint februárban, és őt nagyjából annyian választanák miniszterelnöknek, mint Karácsony Gergelyt.
És más közvélemény-kutatók szerint még Botka László személyes népszerűsége is csökkent. Azaz e tekintetben a programja sikertelen volt, nem volt mögötte átgondolt politikai stratégia. Még akkor sem, ha az alapjai helyesek is lehettek. Lehetett helyes diagnózis, hogy az MSZP túlzottan gyurcsányista, túlzottan liberális volt, miközben lehetett azt gondolni, hogy kollaborál a Fidesszel. Ám azon kívül, hogy Botka felállított egy részben helyes diagnózist az MSZP problémáival kapcsolatban, az orvoslásra nem volt terve. Nem megoldás például Gyurcsánynak azt mondani, hogy menjen el, mert aki ismeri a magyar politikát, az pontosan tudja, mi erre Gyurcsány válasza: nem megy el. Nem megoldás bejelenteni, hogy az MSZP kollaborál, mert ebből az következik, a szocialisták támogatottsága kisebb lesz, mivel egyik vezetőjük szerint kollaborálnak. Legjobban a közpolitikai fordulat sikerült Botkának, de én mostanában épp a Fizessenek a gazdagok! programról hallok kevesebbet.
Innen van visszaút?
Igen, mert a baloldali választókat már nem nagyon érdekli más, csak a megoldás. Aki ezt szállítja, ezen a szavazótáboron belül sikeres tud lenni. Ugyanakkor nehezen látható, miként működhet egyszerre, hogy Botka nem kér Gyurcsányból, de az MSZP és a DK együttműködik.
A képlet még ennél is bonyolultabb, mert sok párt versenyez még ebben a mezőben. Ők hogyan befolyásolják a meccset?
Azt gondolom, hogy az a felállás, amely szerint az MSZP a DK-val indul és létrejön az Új Pólus is, a tervezőasztalon ígéretes konstrukciónak látszik. Adott esetben a választók is örömmel fogadnák. Ám a valóságban ez a konstrukció nehezen jöhet létre: a kicsik közötti együttműködés talán még nehezebb, annyi elvi és személyi ellentét feszül köztük.
A külön indulás kinek éri meg?
Az LMP-nél és a Momentumnál egyaránt az egyéni jelöltek sorsa a kérdés. A közös indulás listás szempontból sokat nem számít. A logika valami olyasmi, hogyha ezek a pártok maguk összeállnak, megnevezik a jelölteket, akkor ezek a jelöltek tudnak majd az MSZP-DK jelöltjeivel tárgyalni: ez nagyon messze van, de mandátumtechnikailag csak ez számít.
Ha nincs megegyezés az MSZP-DK és a Momentum, az LMP és környékük között a budapesti körzetek felosztásáról, akkor szinte biztos az ellenzéki vereség az összes körzetben.
Valóban kevés olyan választókerület van, ahol egyáltalán elméleti esély marad a győzelemre.
Azaz az egyetlen forgatókönyv a Fidesz abszolút többségének megakadályozására, ha egyéniben nem indulnak egymás ellen a baloldali, liberális oldal jelöltjei.
Ezt a modellt szokták Kész Zoltánról elnevezni: olyan jelöltek tudnak nyerni, akik valamilyen módon képesek integrálni a baloldali, liberális tábort. Ez időközin könnyebb, mint parlamenti választáson, de ott sem lehetetlen. A választók szinte biztosan éppúgy leszavaznak Szanyi Tiborra, mint Karácsony Gergelyre, nekik ez szinte mindegy, mert a Fidesszel szembeni utálatuk erősebb. A pártok közötti viták elsősorban a pártelitek, illetve a véleményformáló értelmiségiek vitái. Azok a választók, akik baloldali, liberális jelöltre akarnak szavazni, megteszik majd. Látszik a számokból, hogy a szavazók között nem akkora a többi baloldali párt elutasítottsága, mint amekkora a vitákból következne. Nincsenek aktuális adataim, de azt hiszem, ma már egy LMP-szavazó is inkább szavazna egy baloldali, liberális jelöltre, mint egy fideszesre.
Nem járt még le az idő?
Sok szempontból lejárt. Például azért, mert már kampányolni kellene. A Fidesz ezt teszi, a kormánypárt, ahogy a Jobbik is, pontosan tudja, hol, kit indít. A baloldali, liberális oldalon bizonyos pártok még saját jelöltjeiket sem tudják megnevezni, és akkor még szó sincs az egyeztetésekről.
Mi az utolsó időpont?
Ma azt látjuk, Botka László vesztett, hiszen Gyurcsánynak nincs oka változtatni stratégiáján. Márpedig akkor Botkának nehéz tartania a miniszterelnök-jelölti pozícióját, hiszen tételmondása volt: Gyurcsánynak mennie kell.
Én nem értékelném túl azokat a kijelentéseket, amelyeket politikusok ilyen időszakokban tesznek. Szerintem az MSZP-s és DK-s szavazók többsége megkönnyebbülne, ha Botka változtatna, noha az nyilván gyengítené politikusi hitelességét. A politikában nincsenek megváltoztathatatlan dolgok.
Azaz most Botka kezében van a megoldás kulcsa.
Igen, az ő és az MSZP kezében. A listaállításkor dőlhet el, mi következik. Botka nyilvánvalóvá teheti, hogy kompromisszumot köt azokkal, akiket most bírál, vagy tényleg csak olyanokat enged előre, akik nem a korábbi pártelit tagjai. Ez lehet a robbanás pillanata.
Persze Botka még megteheti azt is, hogy visszatér Szegedre azzal a magyarázattal: megpróbálta, de a szocialisták Fidesz-kollaboránsai, valamint a bukott Gyurcsány ragaszkodnak székükhöz, hiába próbálkozott, nincs mit tenni.
Ám nem látni olyan szereplőt, aki pótolhatná.
Így amennyire gyengének tűnik Botka pozíciója, annyira erős is, mivel nem látszik alternatívája?
Pontosan, hiszen még kritikusai sem távozását, hanem stratégiája korrekcióját követelik. A kompromisszum pedig legalább annyira bölcsesség, mint gyengeség.
Amíg ez a helyzet, addig Orbán Viktor kérhet néhány kávét?
Ő veszélyesebb?
Orbán Viktor alighanem boldogtalanabb, ha Vonával kell szembenéznie, mintha Botkával. Vona mögött egységes párt, egységes szervezet, világos döntéshozatali kompetenciák vannak, a baloldalon azt sem tudjuk, ki, hol indul. És akkor még nem is beszéltünk Simicska Lajos és a Jobbik kapcsolatáról, ami azt is jelentheti, hogy a párt komolyabb erőforrásokra számíthat a kampányban, mint a baloldal.
Akkor hirtelen azt látjuk, hogy ha igaza van Botkának, és kollaboránsok vannak az MSZP-ben, akkor Orbánnak arra van szüksége, a partner szocialisták kritizálják, de a helyén tartsák, ne elüldözzék Botkát.
Ez a helyzet paradoxona.
