Elszaladt a ló az emberekkel – így érzi egy budapesti buszvezető, aki a járművezetők és az utasok közötti konfliktus nagyon is gyakori példáját írta le. Tanulságos.
Úgy érzem nagyon elszaladt a ló az emberekkel, és szándékosan nem utast írok, mert az nem foglalkozás, nem szakma, nem tanítják, ott csak az mutatkozik meg, ki milyen ember, és hogy milyen képességből mennyit adott neki a természet.
Egy cirka 40 éve rendre ismétlődő ostobaságról meg az azzal kapcsolatos reakciókról akarok írni: a késői leszállásjelzésről. Járművezetőként én is átéltem párszor, sőt, magánemberként velem is előfordult, hogy későn jeleztem, de most utasként egy (számomra egyébként ismeretlen) kolléga esetét hozom példaként, hogy ne tűnjek elfogultnak: a 32-es buszon 24-én este tíz előtt egy pár állt fel, és az üres megálló előtt elhaladó buszon megnyomták a leszállásjelzőt. Majd – miután a busz persze nem állt meg – pár másodperccel később előrementek, és a nő felelősségre vonta a buszvezetőt, hogy miért nem állt meg a busszal? A választ nem hallottam, de a nő gúnyos köszönöm kíséretében szállt le a buszról a következő megállóban, szóval aligha lehetett elégedett.
Pedig ez egy olyan cselekvéssorozat, amit 6 éves korára megtanul az ember, de felnőttként elfelejti, a két korosztály közti különbség csupán az, hogy nagykorúként gyakorta rosszabbul reagálja le a helyzetet, mint gyerekként. Pedig a feladat olyan egyszerű, mint egy szeg: ha le akarok szállni, akkor időben megnyomom a leszállásjelzőt. Ha nem nyomom meg időben, akkor előfordulhat, hogy nem tudok leszállni. Szerintetek egy üres megálló előtt mondjuk 40-nel elhúzó buszon a megállóval egy vonalban megnyomni a gombot, időben való jelzés?
Hogy mindenki megértse: a busz fékútja elérheti akár a 30 métert is, ami olyan hosszúságú, mint egy tízemeletes ház. De ha az a fékút csak 20 méter (és plusz ugye minden esetben hozzászámolandó a reakcióidő alatt megtett kb. 10-15 méter), akkor sem fog tudni megállni az a jármű a megállóban, ha azzal egy vonalban nyomod meg a jelzőt. Fizikailag képes lenne rá persze, de akkor az repülne ki legelőször a szélvédőt áttörve a buszból, aki későn jelzett.
De akkor sem tud megállni a busz, ha a megálló előtt 10 méterrel nyomod meg a gombot, hiába kiabálsz utána a buszvezetővel, hogy “előtte jeleztem”. Az időben való jelzés azt jelenti, hogy például az előtte való megállóból való kiindulást követően megnyomod a gombot, és akkor biztos lehetsz abban, hogy a vezető észlelte a jelzést. Tehát ha nincs jogosítványod, soha életedben nem hallottad a reakcióidő és a fékút fogalmát, akkor is tudnod kell, hogy mi az az idejében jelezni. Ha nem tudod, akkor ne közlekedj egyedül, legyen kísérőd. Ráadásul manapság már szinte minden korláton van leszállásjelző, fel sem kell állni hozzá, kényelmesen, ülő helyzetben is lehet jelezni.
Most akkor a reakcióról: a leszállásjelzést egyedül az utas tudja elrontani, mert vagy megnyomja időben, vagy nem. Ne mondja senki nekem, hogy bárki meg lehet arról győződve, hogy a megállóval egy vonalban való jelzés idejében van és jó! Szóval ha későn jelez, akkor elrontotta.
Ezt kétféleképpen lehet lereagálni: elmegy a következő megállóig, ott leszáll és visszasétál, vagy visszamegy a másik busszal egy megállót. A másik ha nem is általános, de elég gyakori: előremegy, és felelősségre vonja a buszvezetőt valamiért, amit ő maga szúrt el. Hát normális dolog ez? Kinek jó ez? Ő is felhúzta magát és a buszvezetőt is felbosszantja vele.
Ráadásul ilyenkor jönnek az így mesélt, sőt, néha még feljelentésbe foglalt történetek, hogy “jeleztem, de nem állt meg”. Őszintén kételkedem az ilyen sztorikban, mi a fenéért ne állna meg a buszvezető? Ez a dolga. 99 százalékban az szúrja el, aki nem jelzett idejében. A konklúzió ugyanaz: az öntudat elképesztően kifejlett, de hol marad a józan ész? És az emberség?
Kiemelt kép: Wikipedia/Tóth Péter
