Ezúttal azt vizsgálták, a kormány miképpen valósította meg a tavasszal szükségesnek tartott politikai fordulatot. A kutatók visszaidézik, hogy 2014 végétől kezdve egyre nehezebb helyzetbe került a Fidesz. A migrációs válság betetőzése előtt úgy nézett ki, hogy új politikai korszakot kell kezdenie, hogy megmutathassa, mit valósítana meg a kormányzati ciklus végére. Idén tavasszal több jel mutatott arra, hogy a kormányzati sodródást a miniszterelnök is megunta. Általánossá vált a belső elégedetlenség, mert nem látszott, mit akar a kormány 2018-ig.
A csökkenő támogatottság, az elvesztett időközi választások azt jelezték, hogy illékony a kormány népszerűsége, és ha ráragad az a bélyeg, hogy nincsenek elképzelései a gondok orvoslására, könnyen veszíthet szavazókat. Akkor úgy látszott, Orbán Viktor új korszak meghirdetésével rendezné a sorokat, hiszen az ilyen politikai válságot két dologgal szokták kezelni.
Egy új program, cselekvési terv meghirdetésével, és azt hitelesítő személyi változásokkal. Az tulajdonképpen várható volt, hogy sok miniszter cseréjével járó átalakítás nem lesz, bár a kormányzati struktúra változtatása elképzelhetőnek látszott.
“Ebből eddig semmi sem valósult meg.” A kormányfő kidobta minden erre vonatkozó tervét az ablakon, csak a menekültügyből akar (túl)élni – írja a Policy Agenda. Az elemzők szerint az új program meghirdetésének apropóját az adta, hogy az OECD több ponton is bírálta a magyar egészségügyet és az oktatási rendszert. Az OECD csak indokot adhatott volna az újratervezéshez, hiszen anyagai 2012-es adatokra támaszkodtak, hiába érintették a második Orbán-kormány idejét, az akkor elkezdett átalakítások hatása még nem volt kimutatható belőlük.
Lázár János nyár elején közölte, az egészségügy és az oktatás komoly gondokkal küzd. Ezért június 30-ig minden tárcának akciótervet kellett készítenie a következő időszak terveiről. A július 3-ára tervezett kormánykonferencia ugyanakkor elmaradt, mivel a menekültválság miatt már nem volt fontos az új politikai kezdeményezés. Az egész ügyet augusztus végére tolták. A kormánykonferenciáról érdemben nem tudott meg semmit a közvélemény.
Elmaradt tehát az intézkedési terv bejelentése az oktatás, az egészségügy területén. A jelentős számú államtitkár cseréje sem valósult meg.
Egyetlen államtitkárt mentettek fel (az Igazságügyi Minisztériumból Répássy Róbertet), hárman ezt maguk kérték, egyikük az egészségügyért felelős volt, de ennek személyes okai voltak. A korábban jelentős átalakítást vizionáló Lázár János ugyanakkor kapott maga mellé/fölé egy vetélytársat, Rogán Antalt. Ez a kormányzati struktúrában minimális változást jelentett, de informálisan átalakíthatja a belső viszonyokat.
Ugyanakkor ez semmilyen viszonyban nincs a problémával, hogy nem látszik, mit akar a kormány csinálni a következő két és fél évben. Az új tárca létrehozása azt mutatja, hogy a kormány a kommunikációban szeretne még erősebb befolyást, nem egy érdemi politikai fordulat végrehajtásán dolgozik, noha abban elemzői konszenzus van, hogy csak a menekültüggyel nem lehet kihúzni 2018-ig.
Annak hatásai nyilván kampánytémát fognak szolgáltatni, de jelen pillanatban a magyar lakosságot egyáltalán nem érinti a kérdés. Ez pedig azt jelenti, hogy a választók érdeklődését is csak rövid ideig lehet ezzel lekötni.
A Policy Agenda várakozási szerint a következő hónapokban újra tisztán belpolitikai témák kerülnek majd előtérbe. Olyanok, amelyek már kormányzati válaszokat igényelnek.
A már említett egészségügyi rendszer és az oktatási rendszer mellett új elemként jelent meg a munkaerőpiac és hiányszakmák kérdése is.
A kormány saját maga keltett várakozásokat, amikor a két nagy rendszer kapcsán intézkedési terveket ígért. Ezt már csak rövid ideig tudja halasztani, ha nem tud érdemi javaslatokkal előállni, újra a sodródó kormányzás képe jöhet elő. Az ősz eleje jó alkalom lett volna az új politikai korszak meghirdetésére, amit személyi átalakításokkal lehetett volna hitelesíteni. A kormányfő azonban az érdemi program- és vezetőcsere helyett továbbra is a menekültügybe kapaszkodik.
