Bármire átszállhatunk, ha muszáj? Lehet akadálymentesebb a város? Viselkedhetnének másképp az ellenőrök? Ezekre a kérdésekre keresi a választ olvasónk, Zoli.
Régóta követem a BKV-Figyelő blogot. Azért írok most, mert felmerült bennem néhány gondolat/kérdés. Az első, hogy jelenleg is zajlik a Fehérvári úton az 1-es villamos előkészítése és emiatt át kell szállni a Hengermalom útnál a megosztva közlekedő viszonylatok között. Az ilyenkor szokásos módon kezelni kell a jegy másik végét is és lehet tovább utazni. Azt nem tudom eldönteni, hogy átszállásnál csak ugyanazt a járatot használhatom?
Fotó: BKK
Életszerű példa: jövök Albertfalva felől és megyek a Deák tér irányába; ilyenkor a déli szakaszon bármelyik járat elvisz az átszálló pontig és onnan a 47-es villamossal megyek tovább… Vagy ugyanez visszafelé, ha megyek Albertfalva felé, akkor a szabály szerint csak azzal a járattal folytathatom az utamat, amelyikkel érkeztem. Tudom, ez kicsit szőrszálhasogatásnak hangzik, ugyanakkor bármi megtörténhet, elég egy valaki, aki úgy ítéli meg, hogy ez átszállásnak minősül és nem továbbutazásnak…
A második gondolat egy ötlet/javaslat. Megkaptuk a 4-es metrót, szép lett, modern lett, gyakran látom, hogy mozgásukban korlátozott emberek, babakocsis kismamák használják a liftet. Ezzel sok ember számára javult a közlekedési lehetőség a városban. Ugyanakkor a 2-es metrón csak az utolsó felújítási szakaszon épültek meg a liftek, így ott az akadálytalan eljutás csak a Puskás Ferenc stadion állomásig biztosított.
Azt nem tudom, hogy a többi állomáson a tervekkel ellentétben miért nem épült meg a lift amikor felújították a vonalat. (Pénzügyi okokból – a szerk.) Viszont ha épülne most utólag felvonó a Keleti pályaudvaron a 2-es metró peronjához, akkor jelentősebb akadálymentes hálózat alakulna ki. Ráadásul itt van is lift amely csak a felszínről az aluljáró szintre visz, de ki van matricázva mellette, hogy M2, M4. Ez elég megtévesztő.
Nyilván a legjobb megoldás az lenne, ha a többi állomáson is megépülne, de a jelenlegi állapot csak bosszantó annak, aki az Örs vezér teréről szeretne eljutni Kelenföldre akadálymentesen.
A harmadik téma pedig az ellenőrök, pontosabban a metróellenőrök. Általában ha megyek le a metróba, akkor felmutatom a bérletem és köszönök. A legtöbbjük udvariasan visszaköszön vagy bólint, hogy rendben vagyunk. Viszont elvétve találkozom olyannal, aki csak néz, rápillant a bérletemre, majd visszamered a semmibe.
Nem szeretnék senki dolgába beleszólni, tudom, hogy nem álommunka és fárasztó a huzatos aluljáróban állni egész nap, de egy biccentés/apró bólintásból tudom, hogy rendben van. Nyilván ezt is meg tudom érteni, mert bár nem tudom mennyi idő egy műszak, egész nap köszöngetni/bólintgatni elég monoton lehet.
Ugyanakkor itt szeretném megköszönni mindenkinek a munkáját, akik láthatóan és láthatatlanul a városi közlekedést mint gépezetet működtetik napról napra.
Fotó: BKK
