Rémült fórumozásba kezdett a napokban sok könyvelő, miután elterjedt egy adószakértői közösségben, az aktafórumon, hogy élelmiszeres ügyfeleiknek egy titokzatos, vadonatúj állami terhet, az élelmiszerbiztonsági felügyeleti díjat kell idén fizetniük. Kedden ki is adott erről egy közleményt a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih): a díjat lényegében mindenkinek fizetnie kell, akinek bármi köze van az élelmiszerhez: a sarki kisközértesnek, az állatorvosnak, a szántóföldre trágyát szállító fuvarosnak, a kórházi menzák üzemeltetőjének. És hát persze így végső soron valószínűleg a vevőknek is.
A hivatal működésére markolják fel a pénzt Fotó: AFP / Fred Tanneau
Nem kis összeg: minden cég élelmiszerhez kapcsolódó tavalyi nettó árbevételének egy ezreléke. Gyakorlatilag pont úgy működik, mint a pénzügyi tranzakciós illeték, csak éppen az élelmiszerféleségek után: egyesével kis tétel, amely azonban halmozódik, akárhányszor kezet cserél egy adott termék, s ha sok láncszemen megy át, akkor a lánc végén a termék árából már egész sok (akár 1 százalék) megy majd az államnak. Egészen pontosan a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) kofferébe, mivel a díj – a törvény szövege szerint – a hivatal működésének finanszírozását szolgálja.
(A Nébih-et onnan ismerhetjük, hogy különböző élelmiszerbiztonsági és -minőségi razziákat és vizsgálatokat tart a kereskedőknél és a gyártóknál. Kiadtak közleményt például a húsvéti sonkáról, a piacokon árult magyar eper származását vitatták, álőstermelőkről adtak ki közleményt, s azt is vizsgálták, tartalmaznak-e a magyar élelmiszerek génmódosított összetevőket. A szervezet korábbi neve Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal volt.)
Hogy néz ki ez a gyakorlatban?
A díj hízik, mint a kisgömböc. Nézzük meg például a kosárba kerülő 10 dkg sertéspárizsi felügyeleti díjtartalmát. Amikor nekünk eladja az üzlet, befizeti utána a díjat. Amikor kiszállítja az üzletbe a fuvarozó a nagykertől, rákerül a díj. Amikor megveszi a nagykertől, rákerül a díj. Amikor a nagyker elviszi a feldolgozótól rákerül a díj, amikor megveszi a feldolgozótól, rákerül a díj. Amikor a feldolgozó elhozza a húst a vágóhídról, rákerül a díj, és a megvételért is kifizeti az ezreléket. Amikor a húst elhozzák a disznótartótól, a szállításra rákerül a díj. A disznótartásnál is számtalan jogcímen beszedik a díjat: az állatorvosi kezelésért kifizeti az állatorvos, a takarmányért a takarmányszállító, -kereskedő és -termesztő, a növényvédelmis a takarmányhoz felhasznált növényvédőszerek gyártása, szállítása, értékesítése után de még a trágya el- és odaszállításához kapcsolódó bevételek után is ki kell fizetni a díjat. A törvényből ugyanis azt lehet kiolvasni: ahány elemből áll a lánc, valójában annyiszor „adózik” a termelés, szállítás és adásvétel után az élelmiszer.
Az új díj adott esetben meg is drágíthatja az élelmiszereket. Ugyan egyesével mindenki keveset fizet, és ezért elképzelhető, hogy „benyeli” a költségnövekedést, ám ha halmozódik, akkor továbbterhelheti a díjat a következő láncszemre. A lánc végén pedig nem áll más, mint a vevő.
Ha csak a főbb tételeket nézzük, és összeadjuk a megtermelt élelmiszer értékét (1700 milliárd forint) a vendéglátás bevételeit (700 milliárd), az exportált (1600 milliárd) és behozott (1400 milliárd) és belföldön értékesített élelmiszerek (1900 milliárd) értékét, az derül ki: 7-8 milliárd forintnál biztosan többet kell a magyar élelmiszerlánc mintegy százezer cégének és ki tudja hány egyéni vállalkozójának kifizetnie.
Megnéztük a Nébih idei költségvetését is, ám ebben nem szerepel külön soron ezen a néven a díj. Talán a “felügyeleti jellegű tevékenység díja” alá sorolták be. Ám ezen a soron “csak” 152 millió forint szerepel várt bevételként.
A kisgömböcdíj, ami mindent felzabál Fotó: MTI / Szigetváry Zsolt
Megdöbbentek még a könyvelők is
Hogy ebből mennyit terhelnek majd a vevőkre áremelés formájában, azt még nem lehet tudni, ám a fórumozó könyvelők – jellemzően kisvállalkozó – ügyfelei már most kétségbe vannak esve. A kereskedők azért, mert nekik ez már eleve a második ezred, hisz fizetik a kereskedők különadóját. Ráadásul az ő árbevételük a nyereségükhöz képest szinte mindig nagyon magas, mivel az áru teljes értékét is bevételként számolják el – más kérdés, hogy annak zömét rögtön ki is fizetik annak, akitől ők vették.
Sokkal többen vannak azonban a könyvelők aggodalmai szerint azok, akik nem is tudnak róla, hogy be kell fizetniük a Nébih-nek az új díjat. Az erre vonatkozó szabályozás ugyanis tavaly év végén jelent meg az egyik költségvetési salátatörvényben, és sokan észre sem vették. „Én becsületesen át szoktam nézni az adókra és járulékokra vonatkozó jogszabályokat, de ezen a hatósági díjon gondolkodás nélkül átlapoztam, mert fogalmam sem volt róla, hogy egy ennyire adószerű dologról volt szó” – magyarázta lapunknak egy adószakértő.
Még a könyvelők sem biztosak benne, hogyan kell értelmezni a Nébih honlapjára kedden felkerült jogszabályrészletet. Úgy volt, hogy áprilisban részletesebben szabályozza majd a díj kivetésének és számításának módját a Vidékfejlesztési Minisztérium egy rendelettel, de ennek egyelőre híre-hamva sincs. Májusban azonban már be kell vallani az élelmiszerhez kapcsolódó bevételeket, amihez össze is kell bogarászni a számlákból és a bevallást is el kell készíteni a könyvelőknek.
A káosz elkerülése érdekében a hivatal beüzemelt egy a díjra szakosodott ügyfélszolgálati telefonszámot és e-mail címet, ám a könyvelők szerint egyelőre ott sem tudnak mit mondani.
Az „élelmiszeradó” részletei
Annyit lehet tudni: egyéni vállalkozóknak és cégeknek is fizetni kell. Mindenkinek be kell vallani május 31-ig, aki érintett, még akkor is, ha nullás bevallást ad be. Ha ezer forintnál kisebb díjat vall be, akkor lemond róla a hivatal. Nem kell fizetni a 8 milliós árbevételnél kevesebbet elérő őstermelőknek és a kistermelőknek.
Két egyenlő részletben lehet befizetni: július 31-ig az elsőt, 2013. január 31-ig pedig a másodikat. A késést adóként büntetik és adóként hajtják be – rendelkezik a törvény.
Ezenkívül a Nébih tájékoztatójából az is kiderül, hogy a díjalapból levonható a jövedéki adó, illetve a népegészségügyi termékadó összege, ha már befizette a cég.
A kis üzleteket üzemeltető mikrovállalkozások számára lehetséges az egyszerűsített bevallás, amely szerint a százalékos díj helyett egy évi 20 ezer forintos átalánydíjat kell csak befizetni. (Ez egy évi 20 millió forint feletti forgalmat bonyolító üzletnek éri csak meg.)
Hasonló kedvezmény van a 10 főnél többet foglalkoztató kisvállalkozásokra is, ám az ő átalánydíjuk 700 ezer forint, ami 700 milliós árbevétel fölött éri csak meg.
|
Nekik kell vallani és fizetni |
|
Idézet a törvényből: 2) Felügyeleti díjat köteles fizetni az természetes személy vagy gazdálkodó szervezet, aki: a) az élelmiszer-termelési, tenyésztési, kísérleti célból tartott állatokat forgalomba hozza, b) élelmiszer-, takarmánytermelési célból termesztett növényt, vetőmagot, növényi terméket illetve az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály szerinti szaporító és ültetési anyagot forgalomba hozza, c) nyilvántartott vagy engedélyezett élelmiszer-vállalkozás, d) nyilvántartott vagy engedélyezett takarmányvállalkozás, e) állatgyógyászati készítményt, állatgyógyászati terméket állít elő vagy forgalomba hozza, f) engedélyköteles terméket, illetve a 2003/2003/EK rendelet szerinti EK-műtrágyát állít elő vagy forgalomba hoz, g) állati eredetű melléktermék kezelését, felhasználását, további feldolgozását, szállítását végzi vagy az ezekből származó terméket forgalomba hozza, h) élő állat szállítást végző vállalkozást, továbbá élőállat-szállító járművek mosását és fertőtlenítését végző helyet, az idegen állományból származó állatok fogadására kiválasztott elkülönítőt (karantént), állatrakodót, gyűjtőállomást, kereskedői telepet, etető-itató állomást, pihentető állomást, állatvásárt üzemeltet, i) szaporítóanyag előállítást és tárolást végez, j) e törvény végrehajtására kiadott jogszabály szerint nyilvántartott vagy engedélyezett laboratóriumot üzemeltet, k) állat-egészségügyi szolgáltató létesítményt üzemeltet, az állatok jelölésére szolgáló eszközt forgalomba hoz. |
