Üzleti tippek

Lehet-e jól kijönni a csődből?

admin
admin

2011. 07. 23. 07:00

Banki hátraarc, fizetésképtelenség, csőd. Két éve szinte senki nem bízott az addig jól menő gyártó cég talpra állásában. Mégis találtak befektetőt, és az egyezség szerint ki is fizették a tartozásaikat. A csőd lényege szerint innentől tiszta lappal folytathatták volna. Egy joghézag miatt azonban felbukkant egy régi tartozás a múltból, amit most kamatostul kérnek vissza tőlük.

Az acélszerkezeteket gyártó Behán Kft. több mint tíz évig folyamatosan fejlődött, növekedett, éves bevétele 3,5 milliárd forint volt 2008-ban, s 200 embernek adott munkát. 2009-ben, amikor fizetésképtelenné vált 1,875 milliárd forintot követeltek rajta a csődeljárásban. A nem biztosított hitelezőknek (főként a beszállítóiknak) először 7,5 százalékot ajánlottak, majd 15-öt, végül 25 százalékban egyeztek meg velük. A biztosított hitelezőknek (bank és lízing cégek) viszont kénytelenek voltak a teljes tartozásukat kifizetni, e nélkül nem jött volna létre a csődegyezség.

A beszállítók tehát 75 százalékról mondtak le azért, hogy tovább élhessen a partnerük, megrendelőjük. Nem kevés áldozat ez. De ha azt nézzük, hogy a felszámolásban csak maximum 2-4 százaléknyi követelés térül meg átlagban, és hogy megmaradt a munkájuk, akkor mégsem volt hiába, hogy engedtek.
A cégtulajdonból is 75 százalékot kellett átadni az OW Capital GmbH osztrák cégnek (ahol orosz a tulajdonos) ahhoz, hogy a tartozásokat a csődegyezség szerint ki tudja fizetni a Behán kft.

Az eljárás kb. 10 hónapig tartott, tavaly augusztusban zárták le. Nem sok olyan cég van Magyarországon, amelynek ez sikerült. Eleve kevés csődeljárás indul, és a követeléskezelők szerint ezek többsége sem a reorganizációt szolgálja. Inkább időhúzás a felszámolás előtt. Az acélszerkezet- gyártó cégnél azonban ez fel sem merült, a cégvezetés csak a túlélésre gondolt. Hitték, ha ezt végigcsinálják, lezárhatják a múltat. Ez azonban nem egészen így lett. Íme, a történetük.

A bankok vitték csődbe a céget?

Behán János korábbi tulajdonos, ma ügyvezető igazgató azt mondta: egyértelműen a bankok voltak a hibásak. A CIB kezdte, amikor a 2009. július 31-én a lejáró százmilliós folyószámlahitelt minden magyarázat nélkül májusban felmondta. Rosszkor jött ez. A másik két banknál, a K&H-nál és a Raiffeisennél ugyanis éppen előkészítésre várt a folyószámlahitelek meghosszabbítása, amikor megkapták a CIB inkasszóját.

Először úgy volt, hogy a másik két bank kifizeti a százmilliót, és minden mehet tovább. De végül ők is kiszálltak a cég mögül. Sőt, azon a címen, hogy segítenek kilábalni a bajból, bankbiztost küldtek. Ez a biztos azonban csak egyetlen dologra koncentrált: hogy az 1,1 milliárdnyi hitelt mind visszapumpálja a bankokhoz. Meg is tette. Ezzel teljesen ellehetetlenítették a cég működését: a bevételeik nem jöttek be, és többé nem volt hitelük (valójában bankjuk sem), így ők sem tudtak fizetni.

Más is hozzájárult a csődhöz

Botos Tibor kereskedelmi igazgató szerint is a bankok vitték bele őket a csődbe. Azonban azt is hozzátette, lehet, hogy ha kicsivel ésszerűbben költöttek volna a versenyképesség-növelő beszerzésekre, beruházásokra, akkor nem került volna ennyire kiszolgáltatott helyzetbe a kft. És az ügyvezetővel szemben úgy látja, a válság is jócskán közrejátszott, hiszen számos előszerződésüket mondták vissza a szintén bajba került külföldi partnerek.

Khoklhlov Stanyislav gazdasági igazgatót a befektetett pénzzel együtt küldte Behánékhoz az orosz partner. Meglepte őt, hogy a termelés ment, és minden a helyén volt, nem egy lepusztult üzemet talált. A szakember szerint a csődöt az is okozhatta, hogy túl gyorsan nőtt a kft., és nem mindenre tudtak kellő figyelmet fordítani. Védettebbé tehette volna a céget, ha jobb a tervezés, az ellenőrzés, a kinnlevőségeik behajtása, és a költéseket jobban alárendelték volna a bevételeknek. Ő mindenesetre most nagyon szigorú ezekben a kérdésekben. Még négy évig segíti és felügyeli a cég munkáját.

„CSA”

Nem sok segítő szándékot tapasztalt a cég a csőd ideje alatt: a vagyonfelügyelőn kívül más nemigen állt mellettük. Sőt, Botos Tibor szerint sokan beléjük rúgtak inkább még egyet.
A megrendelők azzal, hogy a szokásosnál is több minőségi, és egyéb kifogást „gyártottak”, s így húzták a kifizetéseket. A Tőzsdepalota felújítását például már tavaly befejezték, az épület azóta ideiglenes használatba is került, de a Héros Zrt. még mindig nem fizetett Behánéknak a 168 milliós munkából egy garast sem.

Az Origo filmstúdió építésénél pedig a Market Zrt. a végelszámolásnál közel 40 millió többletmunkát nem ismert el. Belementek az alkuba, mert kellett a munka és a pénz, hogy meg tudják tartani a dolgozókat. „CSA”, vagyis csőd alatti pozícióból nem volt más lehetőségük. Ha ugyanis a csődeljárás nem sikeres, automatikusan átmegy felszámolásba, és akkor vége a cégnek.

A hatóság sem volt túl figyelmes. A Budai Kerületi Bíróság végrehajtási végzést adott ki a kft. ellen, pedig ilyet csődvédelem alatt nem lehet. (A kérvényt még a csőd elindítása előtt adta be egy partnerük, amelynek nem tudtak fizetni.) A bíróság aztán végül felfüggesztette a végrehajtást, mikor megtudta, hogy CSA a cég

A bank sem könyörült. A K&H-nak például ötszörös biztosítéka volt a hitelekre, de a kft. hiába kérte, a biztosítékokból nem engedtek el semmit. Pedig a kétszeres, de akár az egyszeres biztosíték is fedezte volna, ami járt a banknak.

Rögtön bekeményítettek a beszállítók is: csak akkor teljesítettek, ha azonnal fizetett nekik a cég. CSA esetén nagyon beszűkül a mozgástér.

Hogyan sikerült talpra állni?

Meg kellett tanulniuk a csődeljárás szabályait és együtt élni a csőddel, betartani a határidőket, mindenben megfelelni az előírásoknak, hogy tovább működhessenek. És persze meg kellet találni a befektetőt, ami egyáltalán nem könnyű, főleg a válság közepén.

A törvény sem igazán könnyítette meg a dolgukat. Botos Tibor megemlítette például, hogy fizetni csak úgy tudtak (például béreket, közszolgáltatókat), hogy ügyvédi letéti számlára kérték a pénzeket, ahonnan a béreket, illetve a szolgáltatásokat fizetni tudták.

Mintha a törvényalkotók nem gondoltak volna arra, hogy a csőd alatt álló cégnek vannak a továbbéléshez nélkülözhetetlen költségei. Mi lett volna, ha fizetés híján elmennek a dolgozók, vagy kikapcsolják a villanyt, a vizet, a gázt, a telefont, az internetet? Ezek nélkül nem működhettek volna. Így is volt két olyan hónap, amikor nem tudtak bért adni, karácsony előtt sem volt fizetés, s később is előfordult, hogy csak részletekben.

Emberi oldal

A dolgozóknak nem csak emiatt nem volt könnyű, hanem azért is, mert csupa rossz, nem ritkán valótlan hír keringett a cégről. Meg aztán azt sem mindenki hitte el, hogy a cégvezető azért nem adta el a Q7-es Audit, és azért nem fizetett az árából bért, mert az autóján rajta volt a bank jelzáloga. Sokan elmentek, végül csak a kemény mag, 58 ember tartott ki. Ma már újra 100 felett van a létszám.

Botos Tibor is megingott néha, de azért erősen bízott benne: találnak befektetőt és meg tudják tartani az embereket, hogy ne értéktelenítsék el, ne szabdalják darabokra, hordják szét az egyébként jól működő céget.

A cégvezetőt is nagyon megviselte, hogy amiért mindig dolgozott, elveszhet. Külső szemlélő számára talán úgy tűnhetett, megpróbált alkudozni, hogy minél kisebb összeggel fizesse ki a beszállítókat. De Behán János azt mondja, nem erről volt szó. Azért ajánlott először 7,5 majd 15 százalékot, mert az első befektető-jelöltek neki is keveset kínáltak. Nagyon kellemtelen volt számára, hogy nem tudott többet ajánlani a beszállítóinak, akikkel évtizedekig dolgoztak együtt sikeresen.

A csőd nem várt hozadéka

Azzal, hogy többé nem szállítottak nyitottan a kft-nek, vagyis mindent még a szállítás előtt ki kell fizetniük (még most, egy évvel a csőd után is), váratlan előnyhöz jutott az acélszerkezet- gyártó Kft. A beszállítók szemében ugyanis értékes lett az, hogy Behánék pénzére nem kell várni. Emiatt kicsit faragni is tudnak az árakból, ami Stanyislav szerint előbb-utóbb az eredményekben is látszani fog.

A cég sokat ledolgozott már a csőd alatt összegyűlt hátrányából. A (2008-as éves képest) 8-10 százalékra zuhant termelést már felhozták 30 százalék fölé. A gazdasági igazgató szerint mire az ő mandátuma lejár, arra ismét teljes gőzzel futhat a cég.

Egyetlen árnyék vetül csak a sikertörténetre. Amikor lezárult a csőd, akkor derült ki, hogy a csődtörvényben volt egy hézag. Nem volt egyértelműen leírva, hogy ha egy követelést nem jelentettek be a csődeljárásban (erre 30 napjuk van a hitelezőknek az eljárás elején), akkor az a csőd sikeres lezárása után elévül. Pedig ha ezt nem tudja garantálni a törvény, akkor az egész csődeljárásnak nincs semmi értelme. Behánék és a befektető pechére egy követelést vásárló cég kihasználta ezt a rést, és a csőd sikeres lezárása után bíróságra elé vitt egy be nem jelentett régi tartozást. A per kimenetele bizonytalan, akár felszámolás is lehet belőle, ha nincs megegyezés.

Friss fordulat, hogy közben a csődtörvény pár nappal ezelőtti módosítása kimondta, hogy a csőd sikeres lezárásával a be nem jelentett követelések a továbbiakban nem érvényesíthetők. Kérdés, hogy ez a módosítás befolyásolja-e (és ha igen, milyen irányba) a bíróság döntését, a per kimenetelét.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Speaker giving a talk on corporate Business Conference. Audience at the conference hall. Business and Entrepreneurship event.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.