Üzleti tippek

Minőségi problémák

admin
admin

2009. 04. 14. 12:00

A gazdasági válság a kiadók üzleti bázisa mellett a lapok szellemi-politikai függetlenségét is komolyan veszélyezteti. Ennek következtében pedig félő, hogy a hagyományos média nem képes ellensúlyozni a politika hatalmát.

Hatodik alkalommal tette közzé a Project for Excellence in Journalism kutatócsoport a hírmédia helyzetével foglalkozó jelentését (State of the News Media Report, 2009), amely nem sok jóval biztat a válság közepette, ráadásul egy új veszélyre is felhívja a figyelmet. Az elmúlt években a negyedik hatalmi ág jelentősen meggyengült az Egyesült Államokban, s ez a trend 2009-ben más országokban is érinti majd az újságíró szakmát.

A hagyományos médián belül a korábban nagy tekintélynek örvendő minőségi napi- és hetilapok egyrészt elvesztették korábbi piaci bázisukat, a nyomtatott média iránti kereslet ugyanis rohamosan csökken: az olvasók átpártolnak a hírportálokhoz, és sorra dőlnek be a nagy múltú, tekintélyes lapok, a médiakonszernek tetemes veszteségeket könyvelhetnek el, az üzletág pedig egyelőre eredménytelenül keresi az új, piacképes modelleket. Másrészt, ezzel párhuzamosan elvesztették korábbi jelentőségüket, befolyásukat és hitelességüket.

Szűkülő kínálat

Az előbbi válságjelenségről az elmúlt hónapokban bőven esett szó, hitelességük elvesztéséről azonban szemérmesen hallgatnak az üzletág szereplői, holott a szerkesztőségekben végrehajtott drasztikus pénzügyi-szervezeti változások kihatnak a lapok tartalmára, az újságírás színvonalára is. Változott a lapok tematikája, módosultak a hírszerkesztési elvek, működik a rejtett cenzúra, az öncenzúra, eltűnnek bizonyos hírek, témák, műfajok, visszaszorult az oknyomozó, tényfeltáró újságírás… Vagyis a gazdasági megroggyanás után a lapok szellemi-politikai függetlenségét is komoly veszély fenyegeti, ennek következtében a hagyományos média egyre kevésbé tudja betölteni a negyedik hatalmi ág szerepét, s ezáltal nem képes ellensúlyozni a politikát.
A jelek mindenesetre erre utalnak: a most közzétett elemzés szerint a gazdasági válság jelentősen beszűkítette az információs kínálatot, és sok esetben csőlátásra és kompromisszumokra kényszeríti a szerkesztőségeket, az újságírókat.

A tanulmány szerzői 48 hírszolgáltató tartalmi kínálatát, közel 70 ezer cikket elemeztek, s kiderült, hogy 2008-ban a hírek fele mindössze két témával, az elnökválasztással és a gazdasági válsággal foglalkozott. Ugyanakkor a belföldi tudósítások esetén jelentősen csökkentek az egészségüggyel, a hadiiparral, a bevándorlással, a bűnözéssel vagy az életszínvonallal kapcsolatos hírek, elemzések. A külföldi anyagok esetén még nyilvánvalóbb a szűk keresztmetszet. 2008-ban például Irak már alig szerepelt az amerikai médiumokban, de Irán és Pakisztán neve is csaknem eltűnt a hírekből, mert az előző évihez képest 75 százalékkal csökkentek a háborús övezettel kapcsolatos híradások.

Elkerülő üzemmód

A minőségi sajtó színvonalának esése azonban csak részben függ össze a gazdasági válság objektív körülményeivel. A trend kialakulásában legalább ekkora szerepet játszanak a szubjektív tényezők, a médiapiaci szereplők viselkedése, gondolkodása is. A kiadók nyilvánvalóan kerülik a konfliktushelyzeteket a hirdetéseket szállító csoportokkal, ezért sok szerkesztőségben íratlan szabály, hogy a reklámbevételek megőrzése érdekében ezeket az üzleti érdekeltségeket nem sérthetik a megjelenő hírek, írások.

A lapok politikai téren is hasonlóan óvatos stratégiát követnek. A helyi és országos hatalmi központokkal egyre kevésbé húznak újat. Nemcsak a legkisebb ellenállás irányába mozognak, de teret biztosítanak a „súgóknak” is. Az elbocsátott „drága” újságírók helyébe állított „olcsó” médiamunkások saját hírgyártás helyett főként a kampánystáboktól származó információra támaszkodnak, írásaikban az időigényes, utánjárást igénylő önálló elemzést kiszorítja a politikai „jólértesültség”, és a megjelentetett cikkekben sokszor összemosódik a véleménybefolyásoló hatalmi PR és a tényközlés.

Takarékos írások

A jelentés szerint a hagyományos média már a tavalyi amerikai elnökválasztási kampány idején is inkább csak követte, s nem pedig formálta az eseményeket. A pártok és jelöltek kampánymenedzserei, s nem az újságírók tematizálták az információkat, ezért a lapokban a tárgyszerű vagy kritikus bemutatás helyett a jelöltekről sokszor sugallt és manipulált kép jelent meg. Ezzel kapcsolatban a jelentés két munkatársa, Tom Rosenstiel és Bill Kovach példákat is említ: 1992-ben a választási kampány idején a Washington Post 13 nagyobb „sztorit” jelentetett meg Bill Clintonról, amelyekben árnyaltan mutatták be az elnökjelöltet az olvasóknak. 2008-ban viszont a lap csupán három hasonló színvonalú írást közölt Barack Obamáról, akiről inkább csak a közleményeket továbbították. Hasonló változást észleltek egy másik véleményformáló lap, a The Los Angeles Times esetén is. 1992-ben a szerkesztőség két riportert „telepített” Little Rockba, hogy Clinton életéről hitelesen tudósítsanak. Háromszor annyi eredeti írást közöltek Clintonról, mint 2008-ban Obamáról.

Ezeket a változásokat természetesen az olvasók is látják, és ez az elmúlt években a nyomtatott média hitelességének csökkenéséhez vezetett. Elemzői vélemények szerint ez a folyamat 2009-ben tovább erősödik, a médiumok a takarékosság és a létszámleépítések miatt továbbra is a „feldolgozatlan”, készen kapott híreket kínálják az olvasóknak.

Mivel pedig a média gazdasági környezete a közeljövőben várhatóan nem változik, az üzleti-politikai szférával kialakított okos kompromisszumok szerepe megnő, ez pedig könnyen információk elhallgatásához, torzításához vezethet a jövőbeli kedvezmények érdekében. Mindezek a tendenciák azt mutatják, hogy a jövőben a médiapiaci erők nem a minőség, az objektív, kiegyensúlyozott tájékoztatás felé mennek el, sokkal inkább felszínes, torzított, hiányos és manipulatív tájékoztatást eredményeznek.

A hagyományos média pozícióit tovább gyengítheti, hogy a válságból való kilábalás érdekében az üzleti menedzsmentek részéről az év elején már annak igénye is felmerült, hogy a túlélés érdekében a lapkiadók forduljanak segítségért az államhoz. Erre vonatkozó igényekkel a különböző érdekcsoportok az Egyesült Államokban, Franciaországban, Nagy-Britanniában és Olaszországban is felléptek, nem törődve azzal, hogy egy ilyen beavatkozás mennyire veszélyeztetheti az újságírói szakma függetlenségét, korlátozhatja a szólás szabadságát.

Jótékony lépések

A veszélyeket természetesen az újságírók egy csoportja jól látja, s már vannak olyanok, akik a szakmán belül próbálnak megoldást találni a mutatkozó problémákra. Arianna Huffington, a véleményformálóvá előlépett független Huffington Post alapítója nemrégen bejelentette, hogy az Atlantic Philantropies jótékonysági szervezettel és más támogatókkal közösen 1,75 millió dolláros pénzalapot hoz létre az oknyomozó, tényfeltáró újságírás támogatására. A tervek szerint ebből az alapból tíz újságíró munkáját finanszíroznák, akiknek pártsemleges cikkei először a Huffington Post internetes oldalára kerülnének ki, ám azokat szabadon mások is átvehetik. Arianna Huffington főszerkesztő szerint ez az „alapítványi újságírás” lehet az egyik kitörési pont a minőségi újságírás válságából, a kialakult csapdahelyzet szorításából. Magyarán: a jövőben talán életképes modell lehet, ha alapítványok veszik át a minőségi lapok működtetését, amelyek így megszabadulnának attól a politikai, gazdasági, pénzügyi kényszertől és nyomástól, amely jelenleg a negyedik hatalmi ág létét fenyegeti.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Cegléd, 2011. augusztus 14.
A ceglédi Toldy Ferenc Kórház-Rendelőintézet.
MTI Fotó: H. Szabó Sándor
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.