Hatezer, azaz 6000 hektár.
Mivel durva hibának tűnhet, Koczka Zoltán, a magyar Cukoripari Egyesülés igazgatója, a Cukor Termék Tanács titkára így, betűvel és számmal is leírta uniós jelentésében, hány hektáron várható az idén Magyarországon cukorrépa-termesztés. A rendszerváltáskor még 110 ezer hektár volt a vetésterület, ez a múlt évben 36 ezerre fogyott, ám még ehhez képest is elírásnak tűnhet az idei, hatodára olvadt adat.
Elhamarkodott leépítés?
Mindennek a legutóbbi áldozata a német Nordzucker tulajdonában lévő Mátra Cukor Zrt. 119 esztendős szerencsi cukorgyára lett. Az üzemet bezárják, mert a cég sem erre az évre, sem a következő esztendőkre nem tudott elegendő répa beszerzésére leszerződni. A Mátra Cukor 100 ezer tonnás cukorkvótájának legyártásához 0,7 millió tonna cukorrépára lenne szükség, ám a gazdák csak ennél jóval kevesebbre lettek volna hajlandóak megállapodni. Az okok az uniós reformra vezethetők vissza.
A rendszerváltás előtt az iparághoz még 12 üzem tartozott, és azok több mint félmillió tonna cukrot állítottak elő, így a szektor visszaszorulása riasztó, de korántsem előzmény nélküli. Már 2004-ben is csak öt, magyar mércével mérve hatékony gyár volt talpon. Koczka Zoltán azonban ennek ellenére állítja, hogy „az uniós csatlakozás sikeres volt”. Akkor ugyanis a hazai, 330 ezer tonnás szükségletet jócskán meghaladó, 402 ezer tonnás nemzeti termelési kvótát tudtak kiharcolni, és két jövedelmező „uniós békeév” következett.
A problémák akkor kezdtek tornyosulni, amikor a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) nyomására az EU cukorreformot hirdetett. Az első három reformévben 36 százalékkal akarták csökkenteni a minimálisan garantált úgynevezett „referenciaárat”. A szerkezetátalakítási program azonban kezdetben nem hozta meg a várt eredményt, noha Brüsszel gavalléros kárpótlási csomagot kapcsolt a megszorító intézkedésekhez (lásd a keretes írást). A bizottság 6 millió tonnával akarta lefaragni az uniós összkvótát, de az első évben alig 1 millió tonnányi jogot adtak vissza gyártók. Így 2007-ben elindították az „EU-reform reformját”: a cukorgyárak mellett ekkortól már a termelők is kezdeményezhették a kvóta visszaadását. A cserébe kapott tonnánkénti 300 eurós „vigaszdíj”, amely répatonnára vetítve 42 euró (mintegy 10 ezer forint) jövedelmet biztosít, sok magyar termelő szemében visszautasíthatatlan ajánlatnak számított. Ez ugyanis legalább ötévi cukorrépa-termesztéssel elérhető nyereséggel egyenlő. Ez aztán padlóra küldte a hazai termelést, és a most induló 2008/2009 évi szezon elejére e kapacitászsugorodás miatt a gyártóknak is le kellett mondaniuk a 402 ezer tonnás éves termelési jog háromnegyedéről.
Koczka Zoltánnak meggyőződése, hogy elhamarkodottan döntöttek, akik abbahagyták. A reform hatására ugyanis várhatóan magasan a referenciaár fölé szökik majd a piaci tarifa, és újra jó üzletté válik a cukorgyártás. Más országok nem is adtak vissza annyi kvótát, mint a magyarok. A szlovákok „csak” mintegy 40, a csehek 23, a francia és német gyártók pedig mindössze 13–14 százalékról mondtak le.
(További részletek a Figyelő legfrissebb számában olvashatók.)
