Munkavállalói juttatási program keretében az eddiginél hatékonyabban „láncolhatják” magukhoz alkalmazottaikat a vállalatok, ha bekapcsolódnak abba az újfajta önkéntes nyugdíjszolgáltatási lehetőségbe, amelyről októberben döntött a parlament. E szerint 2008 januárjától, európai uniós mintára, az eddigi önkéntes nyugdíjpénztárakétól eltérő, kifejezetten vállalatok által is alapítható foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatók léphetnek piacra.
Részvénytársasági formában, a biztosítókhoz hasonló feltételekkel lehet ilyeneket alapítani (egyelőre nem tudni konkrét indulási szándékról). Működésükhöz legalább 750 millió forint biztonsági tőke felmutatása kell, de a kisvállalatoknak megvan a lehetőségük arra, hogy mások által létrehozott foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatóhoz csatlakozzanak. Ha ezt egy cég vállalja, saját szemszögéből az önkéntes nyugdíjkasszáknál kedvezőbb feltételekkel juttathat majdani nyugdíjat dolgozóinak.
A foglalkoztatói hozzájárulásról szóló passzust az alkalmazottal kötött munkavállalói szerződésben rögzítik (egyoldalúan utólag nem szüntethető meg). A munkaadónak lehetősége van arra is, hogy feltételes jogszerzés keretében kikösse: juttatása csak meghatározott időszak, maximum 5 év után kerül át ténylegesen a dolgozó tulajdonába. Ha utóbbi menet közben távozna a cégtől, az addigi nyugdíjcélú befizetések visszaszállnak a vállalatra.
Talán meglepő, de a munkaadó – szintén saját döntése alapján – itt olyan nyugdíjkonstrukciót is előírhat, amelynél alkalmazottja nem jelölhet meg kedvezményezettet maga helyett. Ha tehát munkaviszonyának ideje alatt elhunyna, az addigi felhalmozást szétosztanák a többi, azonos nyugdíjkonstrukciójú munkavállaló tagi számlái között.
Az önkéntes nyugdíjpénztárakhoz képest kevésbé kötöttek azok a szabályok is, amelyek meghatározzák, hogy melyik munkatárs milyen mértékű nyugdíj-hozzájárulást kaphat. Míg az önkéntes kasszáknál minden dolgozóra azonos összegű vagy százalékú befizetést kell vállalni, a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatóknál elég a Munka Törvénykönyvének egyenlő bánásmódra vonatkozó passzusait figyelembe venni.
E szerint például összeg és százalék alapján is különbségeket lehet tenni a dolgozói csoportok (például a beosztottak, illetve vezetők) között. Ha a munkavállaló elhagyja cégét (s nem feltételes jogszerzése volt), addigi nyugdíjmegtakarításait csak másik foglalkoztatói szolgáltatóhoz viheti át, vagy nyugdíjjogosultságának eléréséig addigi intézményénél kell hagynia.
A vállalati nyugdíjintézmények – az eddig megszokotthoz hasonlóan – egyösszegű, határozott ideig tartó vagy életjáradéki nyugdíjszolgáltatásra lesznek jogosultak. Egyelőre kérdéses, hogy a 2008. évi adótörvények szerint ugyanolyan adókedvezményeket vehetnek-e igénybe a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatókba fizető vállalatok és munkavállalók, mint önkéntes nyugdíjpénztári riválisaik esetén. Többek szerint az új forma kialakítása a páneurópai, azonos multinacionális foglalkoztatók által működtetett nyugdíjintézmények megjelenését is jelentheti a magyar piacon.
Átélte, ahogy az albánok kiábrándultak a kommunizmusból és a kapitalizmusból is
Lea Ypi könyvben beszélte el gyerekkorát a sztálinista albániai diktatúrában, és azt a sokkot, amelynek következtében meg kellett kérdőjeleznie, amiben hitt. Az írónő elmeséli, miért írta a könyvét egy berlini ruhásszekrénybe zárva, illetve milyen élményeket szerzett bevándorlóként Olaszországban. Interjú.
