Üzleti tippek

Cégautó, cégtelefon: pénznyelő játékok?

admin

2007. 09. 07. 15:27

A magánhasználatot keményen adóztatja a törvény, a hivatalos célú használatot csak precíz adminisztrációval lehet igazolni: becsszóra még az ügyvezetőnek sem hisz a revizor.

Magas üzemeltetési és forgalmi költségek mellett komoly adóterhek. Ez az eredménye annak, ha valaki „ész nélkül” használja a céges autót, telefont. A kiindulópont, mint minden más büntető adótételnél, itt is a magánhasználat. Ennek minősül a nem a vállalkozás bevételszerző tevékenysége érdekében elszámolt minden költség vagy természetbeni juttatás.

Gondolkodjunk tehát előre, és lehetőleg ne az adóhatósági ellenőrzés előtti felkészüléskor rendezzük a kapcsolódó dokumentációt. Érdemes megjegyezni néhány gyakorlati buktatót.

Munka vagy juttatás?

Adminisztrációs banánhéjak

Ha azt akarjuk hitelesen bizonyítani, hogy cégünknél nincs magánhasználat, az szigorú adminisztrációs fegyelmet követel. Nem szabad nagyvonalúan bánni az ilyen nyilvántartásokkal, mert az adóellenőrzéseknél gyorsan kibuknak a hibák.
Gondolni kell a belső szabályzatokra is. Ami azokban le van írva, az az irányadó az elszámolásokhoz.

A céges autók magánhasználata után fizetendő adót a személyi jövedelemadóról szóló törvény szabályozza. Mértéke a gépkocsi beszerzési árától és életkorától függően változik, de további közterheket is fizetni kell: a cégautóadó 25 százalékát egészségügyi hozzájárulásként, valamint az így kapott eho 3 százalékát munkaadói járulékként.

Havonta kell megállapítani, bevallani és a tárgyhót követő hónap 12. napjáig megfizetni, tehát nem éves adóról van szó. Az előírás szerint a cégautóadót tört hónap esetén is a teljes hónapra kell megfizetni, ugyanakkor évközi tulajdonosváltozás esetén az új tulajdonost csak a változást követő hónaptól kezdve terheli az adókötelezettség.

A törvény logikája szerint egy vállalkozásban céges autót adni a dolgozónak nem kötelező, tulajdonképpen juttatás, munkáltatói döntés eredménye. Természetesen léteznek olyan munkakörök, amelyek esetében a járműhasználat a munkavégzéshez tartozik (például az utazó ügynököknél), de a munkaidőn kívüli magánhasználat már nem.

Előnyös tehát, ha az üzleti és a magáncélú használatot tételesen elkülönítjük. De úgy is határozhat a vállalkozás, hogy csak hivatalos utakat engedélyez. Ezt szabályzattal is meg kell erősíteni. A hivatalos célú használat igazolása menetlevéllel, útnyilvántartással támasztható alá, ezeket nem helyettesítheti az ügyvezető nyilatkozata.

Pontos nyilvántartás

Nagy pontosságot igényel ezeknek a céges autókhoz tartozó dokumentumoknak a vezetése, mert az adórevizoroknak is el kell fogadniuk. „A gyakorlat azt mutatja, hogy a vállalkozások útnyilvántartás vezetésével törekednek a cégautóadót elkerülni, de csak törekednek: valójában nem vezetik a nyilvántartást” – mondja dr. Kerekes Anikó, a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesületének alelnöke.

Tipikus hibának mondható a megtett kilométerek pontatlan kimutatása és a dátumok ésszerűtlen megjelölése. Ellenőrzéskor kiderülhet például, hogy az üzleti partnerhez levezetett út nem lehetett olyan hosszú, mint amit az útnyilvántartás mutat, ráadásul ünnepnapon történt. Ugyanígy tipikus hibának mondható, amikor az elszámolt útvonal, valamint az üzemanyag-beszerzés helye és ideje nem egyezik meg.

A precízen vezetett útnyilvántartásban érdemes rögzíteni a felkeresett partner adatait (sőt, igazolást kérni tőle), de az utazás nyugtáit is érdemes mellékelni (például: parkolójegy). Amennyiben a revizor hibát talál, vélelmezheti a magánhasználatot.

A vállalkozás dönthet úgy is, hogy a céges autó magánhasználatakor futott kilométereket megfizetteti a munkavállalóval. Ennek díját a kilencforintos átalánnyal ki lehet számlázni. Erről a használatba adó cégnek általános forgalmi adóval növelt számlát kell kiállítania. „Érdekes a jogértelmezés gyakorlata: több megtett kilométernél ez a piaci értékhez közeli összeget tesz ki, rövid utaknál viszont napi árat szeretnének látni az ellenőrök, persze magasabb áfatartalommal” – mondja dr. Kerekes Anikó.

Üzemanyagot kiszámlázni nem lehet, mert jövedéki termékről van szó. Nincs megnyugtató válasz arra a kérdésre, hogy mennyire életszerű, ha a vállalkozás egyáltalán nem számol el magánhasználatot.

Tételesen vagy átalányban

A céges autóhoz hasonló megfontolásból került törvénybe a cégtelefonokra vonatkozó és 2006. szeptember elsejétől hatályos szabály. A magáncélú használatot adóztatja az állam ebben az esetben is: ugyanúgy természetbeni juttatásként kezeli. Az adókötelezettséghez konkrét SZJ-számok tartoznak (64.20.11–13 és 64.20.16), ezért a többit nem kell figyelembe venni. Abban az esetben, amikor a magáncélú használat kizárt (például: kék- vagy zöldszámhoz tartozó szolgáltatások, korlátozott híváslista), nem alkalmazhatók a szankciók.

A céges telefon magánhasználatát forgalmi adatok vagy átalány alapján határozhatjuk meg. Az első esetben az elkülönített magánhívások forgalmi díja és az erre jutó előfizetési díj összegét kell figyelembe venni. A másik lehetőség esetén a telefonszámla áfával növelt összegének 20 százaléka tekintendő magáncélú használatnak, azaz adóköteles juttatásnak. A már kiszámított magáncélú használat 54 százalékkal adózik, továbbá 3 százalék munkaadói járulékot és az szja-val növelt alap után 29 százalék társadalombiztosítási járulékot is fizetni kell.

Aki sokallja mindezt, választhat, hogy vagy tételes elkülönítéssel és hitelesen igazolja azt a tényt, hogy a cég telefonját magáncélra nem használja, vagy az ilyen beszélgetéseket kiszámlázza. Ez utóbbi esetben szintén két lehetőség adódik: tételes kimutatással, illetve a vélelmezett 20 százalék kiszámításával.

Az életszerűség kérdése azonban itt is felvetődik. Ellenőrzésnél viszonylag nehéz lehet a revizoroknak bebizonyítani, hogy egyáltalán nem használják magáncélokra a telefont. „A gyakorlat azt mutatja, hogy vállalkozások leggyakrabban kiszámlázzák a magánbeszélgetések összegét; tételesen vagy 20 százalék átalányban” – mondja erre dr. Kerekes Anikó.

Az Európai Bizottság döntése nyomán a telefon áfája tavaly szeptembertől újra 70 százalékos arányban vonható le. De ha a magánhasználatot tételesen vettük figyelembe, e rész után nem lehet levonni az általános forgalmi adót. A vélelmezett hányad esetében nem áll fenn ez a korlát.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.