Üzleti tippek

A parlamenti munka szereplői

admin
admin

2004. 03. 02. 17:21

Az Európai Parlament belső munkamegosztását tekintve sok szempontból ugyanúgy működik, mint bármely nemzeti törvényhozás.

Egy-egy plenáris ülés között itt is szakbizottságokban zajlik a munka, amelyeken az álláspontokat itt is a parlamenti frakciók (a „függetlenek” kivételével a különböző politikai pártcsoportok) által képviselt vélemények alapján alakítják ki.

Ennek megfelelően alakul a munka szervezését és bonyolítását segítő háttér is. Így mindenekelőtt az Európai Parlament munkáját is házelnök irányítja, akit helyettesek – alelnökök – segítenek. A parlament munkájának szervezésében, előkészítésében a nemzeti törvényhozáshoz hasonló vezető testületek döntenek, ezek részint az elnököt és az alelnököket (EP Iroda), részint az elnököt és a frakciók vezetői foglalják magukba (Elnökök Konferenciája), az előbbi esetében kiegészülve a pénzügyi-gazdasági kérdésekben illetékes felügyelő csoporttal (a Kvesztorok Kollégiumával) is.

Sajátos vonás ugyanakkor, hogy az EP tisztségviselőit (beleértve a szakbizottságok, valamint sok esetben a frakciók vezetőit is) a képviselőtestület ötéves mandátumának fele idejére választják csak, azaz egy-egy cikluson belül két és fél év után általános tisztújítás van.





Az EP elnökei 1979 óta:
Simone Veil (francia, Liberális és Demokrata csoport – 1979-82)
Pieter Dankert (holland, Szocialista Csoport – 1982-84) Pierre Pfimlin (francia, Európai Néppárt Csoport – 1984-87)
Lord Plumb (brit, Európai Demokrata Csoport – 1987-89)
Enrique Baron Crespo (spanyol – Szocialista Csoport – 1989-1992)
Egon Klepsch (német, Európai Néppárt Csoport – 1992-94)
Klaus Hansch (német, Európai Szocialista Párt – 1994-1997)
José Maria Gil-Robles (spanyol, Európai Néppárt – 1997-1999)
Nicole Fontaine (francia, Európai Néppárt – 1999-2002)
Pat Cox (ír, Európai Liberális, Demokrata és Reformista Csoport – 2002-2004).

Elnök

Mióta az EP tagjait Európa-szerte közvetlen voksoláson választják (1979), az EP mindenkori elnökét két és fél évre választják (addig évente volt váltás a házelnöki poszton). Elnökjelölt az lehet, akit egy vagy több frakció, illetve legalább 32 képviselő erre ajánl, majd titkos szavazás nyomán megszerzi a leadott voksok abszolút többségét. Feladata az ülések elnöklése, az EP tevékenységének irányítása (így az Elnökök Konferenciájának és az Irodának a vezetése), továbbá kifelé – például a nemzetközi kapcsolatokban –, valamint az Európai Tanács (EU-csúcs) ülésein az EP képviselete. Egyes teendőit részben leadhatja helyetteseinek, így értelemszerűen a plenáris ülések elnöklésén az elnök és az alelnökök közösen osztoznak.

Hosszú időn keresztül kialakult szokásjog volt, hogy a házelnöki poszton elsősorban a két legnagyobb – néppárti és szocialista – frakciók osztoztak, ciklus-félidőben váltva egymást. Ez a hagyomány tört meg a 2004-ben leköszönt EP mandátuma idején, midőn az Európai Néppárt közvetlenül a ciklus elején ezúttal a liberálisokkal kötött egyezséget arra, hogy a félidőben leköszönő néppárti házelnököt egy liberális képviselő váltsa. 1979 óta összesen hat tagállam képviselő közül kerültek ki elnökök (a legtöbben – hárman – franciák voltak, de akadt két-két német és spanyol is).

További EP-specifikus szokásjog, hogy ugyanazt a személyt – bármilyen jól is végezte munkáját – eddig még sohasem választottak újjá az elnöki poszton, hogy minél többek számára hozzáférhetővé váljon a megbízatás.

Alelnökök

Az elnök munkáját eddig összesen 14 alelnök segítette, ami azonban nem jelenti azt, hogy az elnök és az alelnökök együttese szigorúan tagországonkénti paritáson alapult volna. E posztokra ugyanis a frakciók jelölnek, és a 2004-ben leköszönt testületben például három spanyol is helyet kapott (de akadt két-két brit, olasz francia és német is). Az ő kiválasztásuk is titkos szavazással történik. Az alelnökök részint a plenáris üléseken egymást váltva elnökölnek, részint előzetes munkamegosztás alapján az EP életében különböző területeiért felelnek. Szemben az elnöki poszttal, alelnökök esetében nem ritka adott személyek újraválasztás.

Kvesztorok

Az ötfős testület az EP pénzügyi és igazgatási, képviselő kiadásaihoz kapcsolódó kérdéseiért felelős. Az ő mandátumuk is két és fél évre szól, náluk is legalább 32 ajánló kell a jelöléshez, viszont náluk is megesik, hogy némelyiküket újraválasztják.

Elnökök Konferenciája

Az EP elnökéből és a frakciók vezetőiből álló testület. Az Elnökök Konferenciája határozza meg a munkamenetet – így a soron következő plenáris ülés napirendjét –, és széles jogosítványa van az EP munkáját érintő politikai döntések meghozatalához. Döntéseit általában konszenzussal hozza, illetve amennyiben ennek elérésére nincs esély, a szavazáskor az egyes frakcióvezetők az általuk képviselt csoport létszámával arányos szavazati súllyal rendelkeznek (a függetleneket képviselő személynek nincs szavazati joga).

Iroda („Büró”)

Az EP elnökéből, a 14 alelnökből, valamint az öt kvesztorból álló testület (az utóbbiak csak tanácskozási joggal bírnak). Az Iroda az EP belső adminisztratív, pénzügyi, igazgatási ügyeit érintő kérdésekkel foglalkozik (például a parlament költségvetésének a tervezetét is ők készítik el). Itt is konszenzusra törekednek, ha ez nem lehetséges, akkor minden szavazati jogú tagnak egy voksa van.





Az EP szakbizottságai 2004. júliusa után:
Külügyi bizottság
Fejlesztési bizottság
Nemzetközi kereskedelmi bizottság
Költségvetési bizottság
Költségvetési-ellenőrzési bizottság
Gazdasági és pénzügyi bizottság
Foglalkoztatási és szociális bizottság
Környezetvédelmi, közegészségügyi és élelmiszerbiztonsági bizottság
Ipari, kutatási és energiaügyi bizottság
Belső piaci és fogyasztóvédelmi bizottság
Közlekedési és idegenforgalmi bizottság
Regionális fejlesztési bizottság
Mezőgazdasági bizottság
Halászati bizottság
Kulturális és oktatási bizottság (megj: ide tartozik a média is) Jogi bizottság
Polgári szabadságjogok, bel- és igazságügyek bizottsága
Alkotmányügyi bizottság
Nők jogaival és az esélyegyenlőséggel foglalkozó bizottság
Petíciós bizottság

Az EP Bizottságai

Az EP munkájának meghatározó hányada állandó szakbizottságokban zajlik, amelyeket számos további ideiglenes testület, valamint interparlamentáris delegáció egészít ki. Az alábbiakban most csak az állandó bizottságokkal foglalkozunk.

Az Európai Bizottságnak a 2004. júniusi választás után kezdődő ciklusban 20 állandó (szak)bizottsága lesz, lehetőségek szerint lefedve az EU hatáskörébe tartozó területeket. Különösen jelentős ezek közül azoknak a szerepe, amelyek olyan kérdésekkel foglalkoznak, amelyben az Európai Parlamentnek társ-törvényhozó jogköre van (ld. az együttdöntésről szóló korábbi tanulmányunkat). Az egyes törvények vitájában ugyanis a szakbizottsági állásfoglalás az esetek többségében meghatározóan irányt mutat a majdani plenáris ülés számára is. Vannak ugyanakkor a törvényalkotásban csak csekély súllyal bíró, ám más tekintetben mégis komoly presztízzsel bíró bizottságok is, mint amilyen a külügyi bizottság. 

Források: Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról – Magyar Országgyűlés, 2002, Ötödik kiadás; Buxinfo.hu


 

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.