Aki állást keres, az egészen biztosan belefutott már olyan hirdetésbe, amelyben több fizetést ígértek, mint amennyit valaha is álmodni mert volna. Nem könnyű ilyenkor „józannak” maradni.
Még akkor sem, ha számos hír szól arról, hogy a nagy ígéretek mögött milyen csúnya átverések vannak: beszedett közvetítési díjak, amivel elszelelt a hirdető, ki nem fizetett munka, szélsőséges esetben rabszolgai körülmények.
Ennek ellenére motoszkál a fejünkben, mi van, ha az a hirdetés mégis beváltja, amit ígér… Íme néhány szempont ahhoz, hogy ki tudja szűrni a csalókat.
1. Soha ne higgyen a túl csábító ajánlatoknak! Ezzel a csaló az ön érzelmeire próbál hatni. Azt akarja elérni, hogy sutba dobja a józan eszét. Próbáljon a realitások talaján maradni és gyanút fogni, ha túl könnyű és gyors pénzszerzési módot kínál valaki.
2. Különösen rizikós lehet, ha az álommunka külföldi, és azért, hogy ki tudjon menni, fel kell áldoznia az utolsó forintjait, vagy esetleg fel kell számolnia az itteni életét. Soha ne higgye el, hogy szakképzettség, nyelvtudás nélkül tényleg több ezer eurós fizetést fog kapni. Annyiért már helybelit is találnak a munkaadók, és az nekik is kevésbé rizikós.
3. Figyeljen a hirdetés szövegezésére is. Határozottan kételkedjen, ha az egyébként igen csábítónak szánt hirdetésben helyesírási, fogalmazási hibák vannak, vagy nyilvánvaló következetlenségek, ellentmondások.
4. Ha magánközvetítőn keresztül szeretne állásajánlathoz jutni, mindig győződjön meg arról, hogy a közvetítő regisztráltatta-e magát a telephelye szerint illetékes munkaügyi központnál. Ez ugyanis kötelező a tevékenység végzéséhez.
A magánközvetítőt a központ csak akkor veszi nyilvántartásba, ha az a rendeletben meghatározott feltételeknek – szakértelem, elérhetőség, óvadék letétbe helyezése stb. – megfelel. Arról, hogy a magánközvetítő nyilvántartásba vétette-e magát, a munka.hu-n tájékozódhat, ahol megtalálja a nyilvántartásba vett munkaerő-kölcsönzőket is.
A regisztrált közvetítőknek egyébként vagyoni biztosítékot kell letenniük, akkor is, ha belföldre, és akkor is, ha külföldre közvetítenek. Ajánlataikon és céges irataikon pedig fel kell tüntetniük a regisztrációs számukat. Ha ilyen nincs, az eleve gyanús kell hogy legyen. Ha van, akkor pedig le lehet ellenőrizni.
5. Tekintse jó jelnek, ha a közvetítőnek van weboldala, és nézzen ott körül. Az is jó ötlet lehet, ha az interneten rákeres a nevére, hátha van, aki megosztotta a szolgáltatással kapcsolatos tapasztalatait.
6.Soha ne fizessen magánközvetítőnek közvetítési, regisztrációs vagy egyéb díjat! Találkozhat olyan hirdetésekkel, amikor „csak” ennyi vagy annyi díj befizetése ellenében kaphat tájékoztatást, regisztrációt vagy csak ennek fejében ajánlják be a munkába. Ennek sose dőljön be.
Magyarországon ugyanis kormányrendelet írja elő, hogy a magánközvetítő az álláskeresőtől semmilyen címen nem kérhet a szolgáltatásaiért pénzt. A szolgáltatások ellenértékét mindig a munkaadónak kell fizetnie, nem az álláskeresőnek.
7. Soha ne fizessen előre egyetlen munkát ajánlónak sem! Néhány ezer forinttól a súlyos tízezrekig változatos a paletta, hogy mennyi pénzt kérnek előre a munkavállalás, pénzkeresés reményében. Ha fizet, könnyen lehet, hogy aztán nem történik semmi.
8. Ha állásajánlatot kap, próbálja a hirdetőt „leinformálni”. Ha cégről van szó, érdemes megnézni az illetékes cégbíróságon, be van-e jegyezve a cégnyilvántartásba, kik a tagok, mennyi az alaptőkéje, van-e ellene felszámolási eljárás stb.
Ha magánszemélyről van szó, utána nézhet például annak, hogy szerepel-e az egyéni vállalkozók nyilvántartásában. Árulkodó jel lehet, ha a magánszemély csak mobilszámot ad meg, postacímet és vezetékes telefonszámot nem.
9. Ha úgy érzi, hogy becsapták , segítségért forduljon a rendőrséghez. Amennyiben egy magán közvetítőre van panasza, fordulhat a munkaügyi központhoz is. Azt azonban tudnia kell, hogy utólag nagyon nehéz lesz visszaszerezni a befizetett pénzét.
