A szegénység elnőiesedik, ennek pedig a két nem között fennálló bér-, státusz-, foglalkoztatási ágazat-, és képzettségbeli különbségek a legfőbb okai, állítja a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (International Labour Office – ILO) a Nemzetközi Nőnapra kiadott új jelentése.
A női foglalkoztatás globális trendjei – 2007 című jelentés rövid kivonata szerint 2006-ban a világ 2,9 milliárd munkavállalójának 40 százaléka, azaz 1,2 milliárd volt nő, és ez a foglalkoztatásban álló nők számának 17,4 százalékos növekedését jelenti 1996 óta.
Ugyanakkor világszerte 81,8 millió nő volt munkanélküli, ami 22,7 százalékos emelkedést jelent az elmúlt 10 év során. A munkaképes nők aránya a munkában állók és a munkát keresők körében nem emelkedett tovább az elmúlt évtizedben, sőt sok régióban ez a munkaerő-részvételi ráta inkább csökkent. Ez jelentős visszalépés annak ellenére is, hogy a trend részben a fiatal nők oktatásban való nagyobb részvételét tükrözi.
A dolgozó szegények többsége nő
Juan Somavia, az ILO főigazgatója szerint a nők túl gyakran nem képesek a munka révén kiemelni saját magukat és családjukat a szegénységből. „Ezen a méltatlan helyzeten csak olyan méltányos foglalkoztatási lehetőségek megteremtésével lehet változtatni, amelyek segítségével a nők termelékeny és jövedelmező biztos munkához jutnak a szabadságot, biztonságot és emberi méltóságot biztosító körülmények között” – tette hozzá. Szerinte ha nem változnak meg a feltételek, a szegénység elnőiesedése tovább folytatódik, és a következő generációkra is öröklődik majd.
A női foglalkoztatás globális trendjeiről szóló korábbi, 2004-es jelentés becslései szerint a világ dolgozó szegényeinek 60 százalékát a nők teszik ki. A dolgozó szegények azok az emberek, akiknek bár van munkájuk, nem keresnek annyit, hogy képesek legyenek magukat és családjukat a napi 1 USA dollár/fő (vagyis fejenként alig kétszáz forint!) jövedelmi szint fölé emelni. A jelenlegi ILO-tanulmány pedig megállapítja: “nincs okunk azt hinni, hogy ez a helyzet a közelmúltban változott, illetve hogy a közeljövőben változni fog.”
Csökkenő, de fennálló különbségek
2006-ban a nők még mindig nagyobb valószínűséggel voltak munkanélküliek világszerte, mint a férfiak: míg a női munkanélküliségi ráta 6,6 százalékon állt, a férfiak körében mért arány 6,1 százalékos volt.
A foglalkoztatás népességhez viszonyított aránya – amely azt mutatja, hogy a gazdaságok milyen mértékben használják ki a munkaképes korú népesség termelési kapacitását – világszerte sokkal alacsonyabb a nők, mint a férfiak esetében: a 15. életévet betöltött munkaképes korú nők alig fele dolgozik, ezzel szemben tízből hét férfi munkavállaló. A nemek közti egyenlőtlenség a Közel-Keleten és Észak-Afrikában a legjelentősebb, ahol tízből csaknem hét férfi dolgozik, ugyanennyi nőből viszont csak ketten.
Más megközelítésben vizsgálva a fejlett országokban és az Európai Unióban, Közép- és Kelet-Európa nem uniós országaiban, a volt szovjet államokban, valamint Kelet-Ázsiában 80 nőre 100 gazdaságilag aktív férfi jut. A Szahara alatti Afrikában 75 nőre jut 100 aktív férfi, Délkelet-Ázsiában és a csendes-óceáni térségben 73-100, Latin-Amerikában és a karibi térségben pedig 69-100 az arány.
Segítők fizetés nélkül
Ma a foglalkoztatott nők teljes számához viszonyítva több nő (47,9 százalék) rendelkezik bérrel és fizetéssel járó munkával, mint tíz évvel ezelőtt (42,9 százalék). Ugyanakkor minél szegényebb egy régió, annál valószínűbb, hogy a nők a férfiaknál nagyobb arányban dolgoznak fizetés nélküli segítő családtagként vagy alacsony jövedelmű önfoglalkoztatóként.
Az ILO szerint a fizetés nélküli segítő családtagi vagy alacsony jövedelmű önfoglalkoztatói státuszból való továbblépés a bérrel és fizetéssel járó foglalkoztatásba sok nő számára lényegi változást jelent a szabadság és az önrendelkezés irányába. Mindazonáltal a világ legszegényebb régióiban a női segítő családtagok aránya a foglalkoztatásban még mindig sokkal magasabb, mint a férfiaké, és a nők esetében sokkal kisebb a valószínűsége annak, hogy ezért a tevékenységükért bérben és fizetésben részesüljenek. Afrika déli országaiban és Délkelet-Ázsiában például tíz dolgozó nőből négy segítő családtagként tevékenykedik, míg ez az arány a férfiak esetében tízből kettő.
Pénztáros vagy takarító lehet
A legtöbb régióban és sok foglalkozásban a nők ugyanazért a munkáért kevesebb bért kapnak, bár a globalizáció egyes foglalkozások esetében hozzájárulhat a bérkülönbségek csökkenéséhez. Az adatok azonban ma még azt mutatják, hogy a legtöbb gazdaságban a nők még mindig a férfiak keresetének 90 százalékát vagy annál kevesebbet tudják hazavinni. Még az úgynevezett tipikus női munkakörökben is, mint például az ápolónői vagy tanári szakma, beszélhetünk nemek közötti bérkülönbségről.
Történelmileg a közép-európai és a szovjet utódállamok tervutasításos gazdaságaiban nagyobb béregyenlőség valósult meg, mint az iparilag fejlett vagy fejlődő gazdaságokban. Ez jellemző maradt az elmúlt évek során is. Például, a rendelkezésre álló adatok szerint az elmúlt években könyvelőként, számítógép-programozóként, tanárként vagy ápolónőként dolgozó nők bére az átmeneti gazdaságokban gyakorlatilag magasabb volt, mint a férfiaké. Kérdés azonban, hogy ez a trend folytatódik-e, vagy csak azt a jelenséget tükrözi, hogy bár néhány nő sikeresen kezelte az átmenet folyamatát, az ő nyugdíjba vonulásuk után a bérkülönbségek az iparilag fejlett országokéhoz hasonlóan alakulnak majd.
Többen tudnak olvasni mint tíz éve
Az Európai Bizottság nemrégiben kiadott kutatási eredményében az szerepel, hogy az elmúlt években a férfiak és nők között fennálló bérkülönbségek lényegében változatlanok, 15 százalék körüliek maradtak. Az alacsony női béreket a jelentés az Európai Unió lassabb gazdasági növekedésének, valamint az új tagállamok rosszabbodó munkaerőpiaci feltételeinek tulajdonítják. Emellett a nők aránytalan mértékben túlfoglalkoztatottak olyan ágazatokban, ahol alacsonyak a fizetések. Az Egyesült Királyságban például a nők 60 százaléka tíz foglalkozási ág valamelyikében dolgozik, és ezen belül többségük öt szakmában koncentrálódik. Ezek a vendéglátói, az ápolói, a pénztárosi, a takarítói és az irodai munkakörök.
Bár több fiatal nő esetében valószínűsíthető, hogy tud írni és olvasni, mint tíz évvel korábban, az oktatáshoz és az oktatási szintekhez való hozzáférés még mindig messze nem mondható egyenlőnek a legtöbb régióban. Emellett, az iskolából kimaradók 60 százaléka lány, akiknek gyakran amiatt kell abbahagyniuk iskolai tanulmányaikat, hogy segítsenek a háztartásban vagy hogy munkába álljanak. A kulturális korlátok miatt a lányokat gyakran még abban is akadályozzák, hogy általános iskolai tanulmányaikat befejezzék, és ez a tény korlátozza lehetőségeiket arra, hogy saját jövőjüket meghatározzák.
