Pénzügy

Hatékony eszközgazdálkodás az energiaszektorban

Az energiaipari társaságok vezetésének területén napjainkban számos külső kihívás jelentkezik, a telekommunikációs szektorban szerzett tapasztalatok azonban az energiaiparban is elérhetővé válnak. Az IFUA Horváth&Partners tanácsadójának cikke.

A legfontosabb feladatok többek között a hatékonyság növelése, az árcsökkentés, a szolgáltatások magasabb színvonalának elérése, illetve a megnövelt versenyképesség. Mindezek elérése érdekében az Európai Parlament és Tanács 2003/54-es (villamos energia) és 2003/55-ös (gáz energia) direktívája szükségessé teszi az energiatársaságok monopol és nem monopol tevékenységeinek szétválasztását (angol szakszóval unbundling) jogi, számviteli és döntéshozatali szempontból egyaránt.

Hatékony eszközgazdálkodás az energiaszektorban 1

A szétválasztás Magyarországon ahhoz vezet, hogy a jelenleg egységes energiaszolgáltatók több, jogilag és vezetési szempontból önálló egységgé válnak 2007. július 1-re. Külön jogi egységbe kell, hogy kerüljön a vezetékhálózat tulajdona (ezt nevezzük hálózati vagy eszköztársaságnak) és az össze többi, az energiaipari társaság nem monopol tevékenysége (például értékesítés vagy termelés). Ez a folyamat napjainkban zajlik és komoly változásokat jelent az áram- és gázszolgáltatók működésének számos területén.

Liberalizált piac

A piacnyitás, az értékesítés liberalizálása – azaz, hogy a fogyasztó maga választhatja meg az őt ellátó energiakereskedőt – közvetlenül nem érinti az eszköztársaságokat, ugyanakkor nem feledkezhetünk meg a piacnyitással járó kötelező többletadminisztrációról sem, ilyen például az új szerződések megkötése, a mérlegkör és a fogyasztó nyilvántartása és az elektronikus adatcsere.

A szabályozó és ellenőrző hatóságok rendszeresen mérik és értékelik a nyújtott szolgáltatások minőségi színvonalát értékesítési, ügyfélszolgálati és hálózati területeken egyaránt. A monopol szolgáltatásokat nyújtó hálózati társaságok esetén az egy fogyasztóra vonatkozó minimális minőségi követelmények a Garantált Szolgáltatások írják le. Ezek betartásának kényszere minden eszköztársaságra vonatkozik.

A szétválasztás eredményeként a jövőben a tulajdonosi elvárások világosan és egyértelműen nyomon követhetők a befektetett eszközök megtérülési mutatóin keresztül. Mindezek mellett a vezetékes energiaszektorban tulajdonosi szinten tovább folytatódik a koncentráció. Napjaink leggyakoribb híre az olajár változása mellett az energiapiaci felvásárlás, összeolvadás vagy a részvénycserés tulajdoncsere.

A hálózatos cégek működésének belső tényezői

A külső környezeti változások arra kényszerítik a hálózati társaságok menedzsmentjét, hogy növeljék a műszaki szervezet transzparenciáját, fokozzák a szervezet hatékonyságát és irányíthatóvá tegyék a szervezeti folyamatokat. Az eszköztársaságok korszerű irányításának feltételei a következők:

– Külön felelősség az eszközök műszaki színvonaláért és műszaki feladatok elvégzésért
– A felesleges karbantartási feladatok megszüntetése
– Lehetőség a túlzott erőforrás-felhasználás megfékezésére
– Kellően előkészített beruházási döntések
– A műszaki feladatok ellátása szolgálja az előre rögzített fejlesztési és üzemeltetési célok megvalósítását
– Mérhető és értékelhető üzemeltetési és beruházási feladatok
– Megbízható, pontos és egyértelmű mutatók
– Átlátható, tervezhető és irányítható műszaki területi folyamatok

Asset Management: válasz a kettős kihívásra

Egy Asset Management – eszközgazdálkodási– rendszer megvalósítása egyszerre jelenti a külső kihívásoknak történő megfelelést és a műszaki szervezet korszerű irányítását. Az Asset Management rendszer részei a jól strukturált folyamatmodell, a világos és felelősségileg egyértelműen definiált szervezet, a szervezetek közötti kapcsolatokat leíró szolgáltatási szintekről szóló megállapodások, a társaság céljait kifejező mutatók, a tervezési és érdekeltségi rendszer, valamint a fentieket adatokkal kiszolgáló informatikai megoldás. Itt most részletesen az első három, vezetési szempontból a legfontosabb elemeket fejtjük ki.

1. Folyamatmodell

A hatékony eszközgazdálkodás négy területen igényli a folyamatok újragondolását, ezek az elemzés, a tervezés, a végrehajtás és a felügyelet. Az elemzés magában foglalja többek között a műszaki hibák okainak feltárását, az eszközök rendelkezésre állásának elemzését és a működés vizsgálatát, mint például az erőforrás-kihasználtság, a költséghatékonyság és a hálózati veszteség. Emellett kiterjed működési benchmarkok gyűjtésére és technológiai normák meghatározására. A hatékony eszközgazdálkodásnak leginkább megfelelő tervezési folyamat részei a beruházási és karbantartási igények vállalati stratégiából történő megfogalmazása, például a szolgáltatás biztonságát, folyamatosságát szem előtt tartva, az igények jóváhagyása és priorizálása és az erőforrások allokálása. A végrehajtási folyamatcsoport elemei a szolgáltatási szint-megállapodások megkötése, valamint projektek indítása egyedi karbantartási és beruházási feladatokra, illetve az üzemeltetési, karbantartási és beruházási feladatok végrehajtására. A felügyelethez tartozik a fizikai ellenőrzés folyamatai, a projektek monitorozása (külsők és belsők egyaránt), a szolgáltatási szintek betartatásának ellenőrzése, maga a mérés/leolvasás, és beszámolók készítése.

2. Szervezet és felelősség

A műszaki szervezet hatékony működését akkor tudjuk biztosítani, ha létrehozunk három, felelősségileg önálló szervezeti egységet. Egyrészt műszaki irányítókat, amelynek feladata a működési szabályozás kidolgozása, a hosszú távú technológiai döntések meghozatala, büdzsék meghatározása, és a működéshez szükséges információk biztosítása. Szükség van eszközgazdákra, akiknek elsődleges feladata az eszközök tulajdonosi szemléletű kezelése. Ez a feladatkör az eszközök működéséhez szükséges igények megfogalmazását, műszaki szolgáltatások megrendelését és az eszközök folyamatos ellenőrzését foglalja magába. A műszaki szolgáltatók feladata a megrendelt üzemeltetési, karbantartási és beruházási feladatok végrehajtása.

A kialakított Asset Management-konform szervezeti struktúra és a szervezeti egységek közötti egyértelmű feladatmegosztás biztosítja az üzembiztos, hatékony és átlátható működést.

3. Szolgáltatási szint megállapodás

Az eszközgazdák és a műszaki szolgáltatók közötti kapcsolatokat szolgáltatási szint megállapodások szabályozzák. A szolgáltatási szint megállapodások (SLA, service level agreement) az alábbi részeket tartalmazzák:
-A vállalat vezetése által elfogadott, betartandó mutatók és célértékek
-A meghatározott eszközcsoporton végrehajtandó feladatok
-A feladatok végrehajtásához felhasználható erőforrások (feladat x norma alapon)
-A mutatóktól való elmaradás esetén alkalmazható szankciók

A szolgáltatási szint megállapodás műszaki mutatókon alapul. A mutatók következő időszaki értékét meg kell tervezni – ez a megállapodásban rögzített elvárt érték -, majd a tényadatokat mérni kell (ez mutatja a szolgáltatás teljesítését). A mutatószám-alapú megállapodás biztosítja, hogy a műszaki célok elvárt értékeit teljesítő hálózati fejlesztések és munkák a legkisebb ráfordítással és ezzel együtt a stratégiai célok elérésének megfelelően valósuljanak meg.

(Szerzők: Sorossy Sándor, Bitó János, Káldi László, Velenczei Róbert)

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik