Sokkolta a nyugat-magyarországi kisváros, Mosonmagyaróvár lakóit, hogy az eddig 24 órás kórházként működő Karolina egyes osztályai márciustól csak hétköznap, munkaidőben fogadnak pácienseket. Ahogy megírtuk, szülni csak hétköznap lehet, a hétvégén parlagon hever a nemrég megújult, a 21. század követelményeinek megfelelően felszerelt szülészet. Az előkészítés nélkül bevezetett intézkedésről csak aznap jelent meg hivatalos közlemény, a szűkszavú tájékoztatás pedig nem segíti az eligazodást, a szerint a győri megyei kórház illetékes a Karolina Kórház-Rendelőintézetben nem kezelhető esetekben, de háziorvosok és jól értesült betegek is úgy tudják, bizonyos esetekben Sopronba kell utazni.
Ennyire még sosem szúrtak ki a lakossággal – legyintett az egyik őslakos, akit az új rendszerről kérdeztünk. Az útiköltséget is nehezményezi, de még inkább az időt sajnálja, amit majd utazgatással kell töltenie. Már amiatt is nagy a morgolódás, hogy nem mindenkinek egyszerű az eljutás a megyeszékhelyre, ami Mosonmagyaróvártól bő 40 kilométerre található, a soproni vizit azonban ennél sokkal durvább, garantáltan egésznapos program. Vonattal győri átszállással oldható meg az odautazás, a tiszta menetidő 2–2,5 óra egy irányba, autóval 100–120 kilométer a távolság attól függően, hogy a legrövidebb, Ausztrián keresztül vezető utat vagy a 85-ös gyorsforgalmi utat választjuk.
Megkérdeztük a körzet országgyűlési képviselőjét, Nagy István agrárminisztert, aki a Covid-járvány idején egyszer már megmentette a bezárástól a kórházat, mit tud mondani a 100 ezres ellátókörzetű Karolina dolgozóinak és a választóinak? Mi a véleménye arról, hogy előzetes figyelmeztetés, felkészítés nélkül aznap jelentették be a kórházi ellátás szűkítését, amikortól életbe is lépett az intézkedés, illetve arról, van-e esély még mentőakcióra? Erre az a válasza, hogy a jobb helyzetért érdemes az utolsó pillanatig küzdeni.
Bár a helyiek most a kórházi ellátás zsugorodásával szembesülnek, a miniszter lapunknak arról beszélt, hogy végre tiszta vizet öntöttek a pohárba, és teljes bizonyossággal állítja, hogy
Nem volt lehetséges korábban bármit közölni, az utolsó pillanatig tárgyaltunk, küzdöttünk, és csak akkor dőlt el, milyen portfólióval működhet (tehát milyen osztályokon, milyen ellátásokat nyújthat) a kórház – magyarázta a kései bejelentést. Az egészségügyi kormányzat döntése kellett ehhez. Ennek mibenlétét nem részletezte Nagy István, de „emberfeletti küzdelemnek” nevezte a helyi kórház menedzsmentjének és a győri kórház főigazgatójának a munkáját az ügyben, ő maga ebben a folyamatban nem főszereplő, csak – mint fogalmazott – „támogató” volt.
A humánerőforrás hiánya okozza a kórház gondjait, folyamatos probléma volt az ügyeleti stáb kiállításával, de a miniszter úgy látja, ez most megoldható. Amint a kórház fel tudja tölteni az állományát, visszaáll a megszokott rend Mosonmagyaróváron. Tudomása szerint ehhez két altatóorvos és két belgyógyász hiányzik jelenleg. Ha meglesz a 2 plusz 2 orvos, akkor 0–24-ben fog működni a kórház – mondott konkrétumot Nagy István, aki azt ígéri, hogy stabil, hosszú távú működésre számíthatnak a kórháznál, amely a régi, megszokott portfóliójával üzemel majd.
Most tehát orvosokat keresnek az osztrák határtól 10 kilométerre lévő Karolinába. Eddig másként nem tudta megoldani a kórház a működését, mint hogy távolabbi intézményekben dolgozó kollégákból verbuvált ügyeletes stábot, ezért némi felárat kínáltak nekik, a többletköltséget pedig az önkormányzat finanszírozta. Arra a kérdésre, hogy miért szakították meg ezt a gyakorlatot, Nagy István a 24.hu-nak azt mondta:
Tiszta vizet kell önteni a pohárba. A hosszú távú biztonságos működés feltételeit kell megteremteni. A támogatásra rövid távon válságkezelésre volt szükség. Azzal, hogy sikerült stabilizálni a kórházunk portfólióját, ma már tárt kapukkal várjuk a jelentkezőket, az álláshirdetmények már el is készültek.
A miniszter szerint megpróbálják állandó stábbal megoldani a helyzetet. Felvetésünkre, hogy a korábbi időszakban nem sikerült orvosokat állományba venni, Nagy István úgy reagált: „Pontosan a bizonytalanság tartotta távol az orvosokat attól, hogy nálunk vállaljanak munkát. A kórház jól felszerelt, a város élhető, a fizetések éppen olyanok, mint az ország bármely más pontján, nem látom okát, hogy ne találjanak jelentkezőket.”
